62.rész-Take Care-Darcy

Halii! Bocsi a lapos részért, tényleg! A folytatást megpróbálom minél hamarabb hozni! Azért remélem majd tetszik nektek ez a rész is.! :) Kommentent és 'elolvastam'-ot elfogadok! :)X


Darcy:


Ennél kínosabb helyzetben nem hiszem hogy tudnék lenni. pizsama pólóba, rövidnadrágban és magas sarkúban fekszem a földön, és az imént Louis karjaiból estem ki. Kész röhej.
-Ti mit csináltok?-meredt ránk nagy szemmel Emma. Persze az ilyen helyzetet ki nem értené félre?
-Táncoltunk.-makogtam totál elvörösödve.
-Szóval táncoltatok..-lépett beljebb és becsukta maga mögött az ajtót.
-Igen, megkértem Darcy-t hogy tanítson meg táncolni.-nyújtotta a kezét, hogy segítsen felállni.
-Oké.-vállat vont és besétált a konyhába. Totál otthon érzi magát.
-Szerintem jobb ha én most megyek..-mondta elnézően Louis.-A levelet majd nézd meg.- hadarta majd ki is ment.
-Oké.-mondtam, mintha hallaná is.. levettem a cipőmet és arrébb hajítottam.
-Szóval te és ez a Tomlinson gyerek..-jött ki a konyhából Emma egy pohár vízzel a kezében.
-Fejezd be.-vágtam rá mielőtt még elkezdene fantáziálni.
-Hozott virágot is?-szagolta meg a rózsacsokrot.-Csak nem szerelmes levél?-csapott le a levélre.
-Dee, pontosan az. Na szóval kérem szépen.-nyújtottam a kezem.
-Akkor adom oda, ha hangosan olvasod fel..-alkudozott.
-Majd meglátom..-gyors kikaptam a kezéből és feltéptem. Csak egy fehér lap volt benne ketté hajtva, azt is azonnal kivettem. Mikor szétnyitottam egy repülőjegy csúszott ki.
-Ez mi?-hajolt le érte Em. Ekkor hangosan felolvastam a levél tartalmát.

' Darcy!
  Úgy éreztem, hogy csupán egy csokor virággal nem tudom kimutatni mennyire is fontos vagy nekem, az ajándékokról meg már számtalan vitánk volt. Kövesd az utasításaimat és ha minden igaz 2 napon belül már velem lehetsz.
1. Pakolj be fürdöruhát, 1 hétre elegendö ruhát. 2. Menj ki ma 6kor a reptérre és szállj fel a Los Angeles-i gépre. (jegy a borítékban). 3. Los Angeles-ben egy kocsi fog rád várni pontosan 4óra fele a reptér parkolójában a soför majd érted megy.
Ui.: Szeretlek.

Harry X ' 

-Ez igen.-nézett rám kikerekedett szemekkel Emma.-Szóval Los Angeles-be mész.
-Úgytűnik.-továbbra is csak a lapot fürkésztem és néztem a kézzel írt csodaszép levelet.
-Hahó-hadonászott a kezével.-Élsz még?
-Ja.-nyögtem ki.
-Akkor jó.-mondta közönbösen és belibegett a nappaliban.-Dvd-ztetek?-huppant le a kanapéra.
-Mi?.. Ja igen.-rohantam be kikapcsolni.

Harry:

Nehezen, de megtudtuk oldani a zökkenőmentes átszállást a kocsiból a Los Angeles-i gépre. Kényelembe helyeztem magam és becsuktam a szemem.
Elképzeltem Darcy arcát, a mosolyát, szinte hallottam a hangját, nevetését. Hiányozni fog, de voltunk már messzebb egymástól, huzamosabb ideig is. És ez most egy kis csekélység részemről. Csak szeretném, hogy kikapcsolódjon velem, és a média figyelmét nem felkeltve tenni ezt. Mondjuk az ritkán sikerül…
A nagy gondolkodásban elaludtam, és arra ébredtem hogy a stewardess bökdös.
Átaludtam az út felét. Ez nem lepő mivel a napokban alig aludtam.
- Ne haragudjon uram, de hamarosan leszállunk. Gondoltam felkeltem. - csilingelt édesen a hangja. Elragadó egy csaj.
- Köszönöm. - villantottam egy mosolyt azzal le is zártam.
A reptérről egyenesen egy szállodába vezetett az utam.

61.rész-Same Mistakes... -Tanya

Helló mindenkinek :) Visszatértem,bocsánat,hogy ilyen sokáig tartott,mire rászántam magam az írásra,de nagyon ötletem sem volt,és még most sincs,de majdcsak összehozok valamit... Remélem,mindenkinek tetszeni fog :) T.

Az életem rendbe jött. Legalábbis így éreztem minden közös másodperc,perc,óra és nap után,amit vele töltöttem. Még akkor is imádtam vele lenni,amikor veszekedtünk valami miatt... Ez az eset gyakrabban előfordult,mint kellett volna.

-Nem értem,miért olyan fontos ez neked...- kérdeztem tőle egyik vitánk során. A szülinapi bulim volt a téma,amit legszívesebben elkerültem volna.

-Mert rólad van szó,ez lesz a te napod!-mosolygott elnézően és lelkesen. Miért kell ennyire lelkesnek lennie? Hisz épp most akarom lelombozni az örömét! Megint előbújt belőlem a gonosz nőszemély,aki mindent elront...

-Nem akarom,hogy ez az én napom legyen,ez is csak egy nap!-kezdett felmenni bennem a pumpa. Nem akartam ezt,semmi kedvem nem volt hozzá. Viszont tudta,hogyha meglepetést akar nekem szerezni,attól mégjobban kiborulok.Főleg ilyenkor.

-Igaz,ez is egy nap,de legalább öregszel egy évet,drágám.-imádom,amikor kimondta a számomra legkedvesebb becézést,de ezzel most nem hatott meg.

-Szóval öregszem?! Maradjunk annyiban,hogy nem lesz buli,és vita lezárva. Rendben?-kérdeztem reménykedve,ám még mindig kicsit hangosan.

-Már az sem jó,ha meg akarlak lepni? Miért kell ezt ennyire túldramatizálni?!- kicsit felháborodva mondta ki,de éreztem a szavai mögött megbúvó sértettséget.

-Nem kell buli,nem kell meglepetés,nem dramatizálok túl semmit!-vágtam az arcába. Gyűlöltem veszekedni,de ezt nem hagyhattam szó nélkül... Sarkon fordultam,és már mentem is a fürdőszobába. Nálam voltunk,így pontosan tudom,merre találom. Feltrappoltam a lépcsőn,olyan gyorsasággal,hogy még Liam sem tudott utánam jönni. Jó hangosan becsaptam a fürdő ajtaját. Kell ez a fenének... Ahogy a tükörbe néztem,egy csillogó szemű,a dühtől kipirult,ám annál vadabb lányt láttam. Hol volt az a lány,aki mindig nyugodt és békés volt?! Elveszett,hogy átvegye ez az új Tanya a helyét. 

Néha inkább szerettem volna visszakapni a régi életemet...A szememből kigördült egy könnycsepp. Gyűlöltem sírni. Meg is lepődtem,hogy van még könnyem. 

Amikor kora este kiléptem a fürdőszobám ajtaján,megláttam őt,a szemközti falnak dőlve,fejét oldalra döltve ült,nyugodt szuszogásából arra következtettem,hogy alszik. A fürdő fényei rávetődtek,megvilágítva helyes,meggyötört arcát. Ellágyult a szívem. Képtelen voltam rá haragudni. Leguggoltam mellé,megsimogattam az arcát,mire rögtön kipattant a szeme. 

-Szia...

-Szia. Tanya,ne haragudj,hogy rád erőltetem magam és az akaratom. Én csak jót akarok neked...-nem akartam,hogy ezt a témát újra elkezdjük.

-Tudom.Te se haragudj rám. Csak mostanában elég feszült vagyok... De téged nem akarlak elveszíteni.

-Kérdeznék valamit...-barna szemeiben idegesség csillogott.

-Tessék,figyelek-mosolyogtam rá.

-Igazából ez is meglepetés lett volna,ma akartam megkérdezni...

-Nos,miről van szó?

-Tanya,tudom,hogy nem ismerjük egymást régóta...

-Megijesztesz.-sürgettem.Kezdtem félni,hogy valami olyasmit akar mondani,amit nem szeretnék hallani.

Nagy levegőt vett,majd kimondta azt a mondatot,ami tényleg megijesztett.

-Költözzünk össze!

 folytatást 10 'elolvastam' és 5 komment után.

60.rész-Gotta Be Somebody-Darcy

'And everyone wants to feel like someone cares.

Someone to love with my life in their hands'

Darcy:

Szokásos reggelnek indult ez is. 8 fele kicammogtam a konyhába, kivettem a szekrényből a macskakaját és egy adagot a ’Hope’ feliratú tálkába szórtam. Visszaraktam a dobozt, majd a felső polcról levettem a csokis gabonapelyhet. A szobámba menet leraktam a szekrényemre a kaját és bementem a fürdőbe egy gyors hajmosásra. A hajamból még csöpögött a víz de egy ilyen meleg nyári napon ez  felfrissít. Megfésültem a hajam majd magamhoz öleltem a dobozt és visszamásztam az ágyba. Tv-t bekapcsoltam egy mesecsatornára. Igen, 17 évesen én még mindig vevő vagyok a  rajzfilmekre.

Úgy terveztem a délelőttöt pizsamában (ami nálam póló, rövidnadrág) töltöm az ágyban fekve tömöm a fejem. Így is történt addig amíg el nem fogyott a kajám és be nem aludtam az agyfárasztó reklámokon.

Olyan dél fele arra keltem hogy valaki ráfeküdt a csengőre. Az arcomat elfeküdtem, a hajam nem áll sehogy és így nyissak ajtót akárkinek is. Beletúrtam a hajamba, hogy egy kicsit is megtudjam igazítani. Elballagtam az ajtóig és ahogy kinyitottam Hope a lábam mellett már ki is szaladt. Ez a macska az eltűnés mestere, legutóbb 2 napig nem láttam de a kajája mindig elfogyott.

Legnagyobb meglepetésemre Louis állt a kapuban. Hátratett kézzel, nagy mosollyal üdvözölt.

- Szia. Gyere beljebb. - csuktam be magunk után az ajtót.

- Hello. Látom aludtál. –kuncogott. Valami lehet a háta mögött, mert nagyon próbálja takarni.

- Mi járatban erre? – érdeklődtem.

- Ezt neked hoztam. –nyújtott át egy csokor vörös rózsát.

- Ez.. ez gyönyörű – elakadt a lélegzetem. - De Louis..

- Nyugi.. én csak a futár vagyok. Harry küldte.

- Ha nem haragszol ezt most vízbe rakom, te addig nyugodtan ülj le a nappaliban. – magyaráztam virággal a kezemben közben a szekrény tetejéről próbáltam levenni egy vázát.

- Hadd segítsek. –lépett oda, és egy egyszerű mozdulattal lekapta a vázát.

- Köszönöm. – vettem át. Elindultam a konyhába és koslatott utánam.

- Nincs mit. Ja én hülye… még ezt is küldte – nyúlt a zsebébe. Én közben vizet engedtem a vázába és belehelyeztem a csokrot.

- Ez a tiéd. –egy hófehér borítékot tartott a kezében amire a nevem volt írva.

- Huh, egy levél.. –húztam el a szám. – Csak nem így akarna szakítani?!

- Nem tudom. Egyikünknek sem mondta el hogy mit tervez. – zsebre tett kézzel állt előttem.

- Hát akkor majd elolvasom.. később.. – leraktam a váza mellé a levelet. - Sietsz esetleg? Mert ha nem akkor csüccsenj le és én mindjárt csinálok egy frissítő limonádét.

- Hát rá érek, és a limonádét is elfogadom. - vigyorgott.

- Király. A távi vagy a kanapén van vagy a szekrényen. – kiabáltam a konyhából.

- Megvan, itt volt a polcon. –kiabálta vissza.

5 perc alatt készlettem a limcsivel. Jégkockákat dobáltam bele, tálcára tettem és bevonultam a nappaliba ahol Louis épp régi videókat nézett rólam.

- Hé. - szólaltam fel.

- Bocsi,- nézett boci szemekkel. – Érdekelt ez a dvd, ’Darcy szülinapja’ - olvasta fel. - Ez apukád?

- Igen. - raktam le a tálcát. -Ő már nem lakik velünk, másik családja van.

- Sajnálom. És te most anyukáddal élsz, gondolom.. nevelőapa?! –vett el az egyik poharat.

- Anya sokat dolgozik.. nincs ideje még szinte rám se, még hogy arra, hogy elmenjen pasizni- rámeredtem a Tv-re. 2 éves voltam amikor ez a videó készült. Akkor még boldog család voltunk..

- Minden oké Darcy?- köszörülte meg a torkát.

- Persze.. De ugye nem lenne baj, ha nem ezt néznénk? –le ült mellém és vissza rakta az üres poharat a tálcára.

- Nem. Feltéve ha választhatok mást!

- Csak óvatosan. - mosolyodtam el. Fél perces keresgélés után rátalált a legkínosabb videómra.

- ’Tánc’- olvasta fel ismét. –Tudsz táncolni?

- Igen. Régen jártam társas táncra azelőtt meg hip-hop –ra. – húztam el a szám.

- Ez tök csúcs. Figyelj, el szeretnék neked mondani valamit, de meg kell ígérned hogy ezt nem mondod el Eleanornak.

- Persze. Hallgatok mint a sír- mutattam a kezemmel,mintha bezárnám a szám és végül eldobnám a kulcsot.

- Oké. Hát.. azt hiszem.. –hezitált.

- Igen? –néztem rá nagy szemekkel.

- Azt hiszem el fogom venni El-t.

- Tessék? Ez komoly? – hát ez meglepett, de örültem neki. Ők a legtökéletesebb pár akikkel valaha találkoztam.

- Igen, anyával is megbeszéltem. - vakarta meg a tarkóját. - De félek, hogy nemet mond.

- Ugyan már, Loui.. több mint 2 éve együtt vagytok és ti vagytok a világ legcukibb párja. Én tudom, hogy igent fog mondani.

- Ez kedves tőled, de a legcukibb pár díját ti nyernétek Harryvel. - vigyorgott.

- Na erről most nem nyitok vitát.. – nyúltam a pohárért. – És hogyan szeretnéd megkérni a kezét? Egy koncerten vagy esetleg egy vacsorán? –kérdeztem majd belekortyoltam a limonádéba.

- Hát igazából arra gondoltam, hogy elvinném vacsorázni persze, hogy ne legyen feltűnő jönne az egész bagázs. Kibérelnénk egy éttermet. Aztán felkérném táncolni és tánc közben megkérdezném. –regélte.

- Ez tök aranyos. Biztos nagyon örülni fog neki. - bólogattam és ismét belekortyoltam.

- Csak az a probléma, hogy nem tudok táncolni. Sosem táncoltam még El-el pedig mindig ezzel nyaggat. Megtanítanál táncolni?

- Mi? –köptem ki az üdítőt.

- Persze, ha nem nagy gond számodra. - a Tv-re mutatott. – Amint látom nagyon kented a keringőt vagy mi ez.

- Igen, bécsi keringő.. –bólogattam.

- Akkor leszel a mesterem? Ha kell fizetek is.. Légyszii, - dünnyögött.

- Leszek a mestered- forgattam a szemem. - De pénzt nem fogadok el. - ráztam meg a fejem.

- Isten vagy! Mikor kezdünk?- ropogtatta meg az ujjait izgatottan.

- Jesszus Louis, vagy 3 éve nem táncoltam.. még nekem is be kell gyakoroljam a lépéseket. - csattantam fel.

- Itt a videó, megnézzük és kezdhetjük is. Nem?

- Ja persze, mert ez ilyen egyszerű. –kalimpáltam a kezemmel.

- Na állj fel és taníts meg táncolni. - megragadta a kezem és felhúzott.

- Louiiiiis - kiabáltam.

- Gyerünk! Táncolni akarok. Most. - utasított. – Ne kéresd már magad Darcy.

- Én? Kéretni? Soha. – rántottam ki a kezem az övéből. Egy kis ideig figyeltem a képernyőt és a benne táncoló embereket. Hosszú ruhák, magas sarkúk, gyönyörű hajak. Miközben néztem ahogy táncolnak a kisemberkék a Tv-ben én is elkezdtem a lépéseket utánozni. Legnagyobb meglepetésemre minden ment.

- Ha ennyire szeretnél táncolni akkor itt várj. - bementem a szobámba és előkotortam egy tűsarkút. Gyors felkaptam és kitopogtam benne. – Táncoljunk! – értelmetlenül nézett rám. Végignéztem magamon, hát elég röhejesen néztem ki Fehér XXL-es pólóban ami szinte a térdemig ért és egy fekete tűsarkúban. - Hát, gyönyörű vagyok. - grimaszoltam.

- Inkább érdekesen nézel ki. - nyújtotta a kezét. - De ez most nem érdekel. Taníts meg táncolni.

- Igenis Mr. Tomlinson.- fogtam meg a kezét. A bal kezemet a vállára helyeztem, a jobbat pedig kezében tartottam. - állj egyenesen. - utasítottam. - Nem táncolhatsz görbe háttal.

- Rendben Mrs Styles.- kacsintott rám.

- Ugyan, neked csak Darcy.- kacsintottam vissza, jelezve hogy vettem a lapot. Megmutattam hogy mégis milyen a helyes testtartás de a keze rossz helyen volt- A lapockámat.

- Tessék? –kapta el a kezét a derekamról.

-A lapockámat fogd, ne a derekam. –megfogtam a kezét és rátettem a lapockámra. - Itt hagyd!

Megmutattam neki az ő lépéseit és gyakoroltam én is vele. Viszonylag hamar ’ megtanulta’ a lépéseket bár nem egy nagy kunszt keringőzni. 4.-5. próbálkozására már ment neki és egész jól haladtunk. Így gondoltam megpróbálhatjuk párban is.

- Na akkor essünk neki. Gyere ide, és a kezedet a lapockámra! Majd foghatod Eleanor derekát, de ha majd más lányokkal kell táncolnod, jobb ha a lapockájukat fogod, feltéve ha nem szeretnél tőlük semmit.

- Nem hiszem, hogy El-en kívül fogok én más lányokkal táncolni.

- Khm.. – kezem a szám elé tettem majd ’ köhögtem’.

- Ja bocs, meg rajtad kívül, Mester. - hajolt meg. Meghajoltam én is. Kecsesen közelebb léptem hozzá, megfogta a kezem, a másik pedig ügyesen a lapockámra tette. Közelebb húztam magamhoz és a fejem balra fordítottam, ő pedig jobbra ahogy a táncosok is szokták. Eltáncikáltunk vagy egy háromnegyed óráig közbe persze folyt az eszmecsere. Gyorsan tanult.

- Louis, van egy jó hírem. - szólaltam fel a tánc közepén.

- Mégpedig?

- Te vezetsz.

- Az mi vagy hogy érted?

- Hát úgy, hogy a táncban a fiú vezeti a lányt, és most te vezetsz engem. – arccal felé fordultam. Nagyot mosolygott.

- Király vagyok. Terjeszkedni akarok. Kicsi a nappali.. - és elindultunk a folyosó felé.

- Nem szeretnéd befejezni? Vagy egy órája táncolunk.. - nyüszögtem neki.

- Szeretném az első táncomat kellőképp befejezni. - felém fordult és megdöntött. És éppen ahogy én hátradőltem a kezeiben kinyílt az ajtó.

Harry:

Mikor hazaértem az ügyintézésből legnagyobb meglepetésemre, nem találtam itthon Louis-t. Hétköznaponként itthon szokott ebédelni velem. Igaz, hogy megkértem rá, hogy vigye el a kis meglepetés sorozat kezdőcsomagát Darcynak de odavan már lassan 2 órája. Úgy látszik egyedül kell ebédeljek. Kivettem a hűtőből egy tál spagettit amit még anya csinált amikor bemutatta neki Darcy-t. Fontos volt nekem, hogy végre megismerhesse egymást szívem 2 legfontosabb teremtménye.

„- Rettenően hiányoztál anya. - szorítottam magamhoz.

- Harry, kicsikém. - két kezével megfogta az arcom majd puha ujjaival simogatni kezdett. - Végre itthon vagy. - megragadta a kezem és beráncigált a konyhába. - Csináltam neked valamit. –felvette a konyhakesztyűt és a sütőből egy nagy adagnyi gőzölgő spagettit rakott az asztalra. Már a látványától is összefutott a nyál a számban, akkor az illatáról nem is beszélve.

- Köszönöm anya, farkas éhes vagyok. Ez már hiányzott. - foglaltam helyet a szokásos helyen az asztalnál. Itt ültem amikor anya bejelentette, hogy elválnak apával, itt ültem amikor azt mondta újra házasodik, amikor Gemma bejelentette, hogy elköltözik. A legfontosabb családügyek mind a konyhában zajlottak. A kedven tányérom vette elő, aminek a szélén volt egy repedés és villát. (Persze ennek is külön története van.) Egy nagy adaggal pakolt a tányérba aztán elém tette.

- Jó étvágyat! – mosolygott kedvesen, teli szeretettel a szemében.

Mivel a napokban semmi normális kaja közelébe nem jutottam így lecsaptam a lehetőségre és tömni kezdtem magamba a spagettit. Mindig bearanyozza a napom ha láthatom anyát, pláne mosolyogni vagy leginkább nevetni.

Miután megettem 2 tányérral a házi kosztból és válaszoltam anya minden kérdésére, felmentem az emeletre megnézni a régi szobám. Minden ugyan úgy van. A régi CD-k a polcon sorakoznak, a baseball ütőm a sarokban, még az ágyam is ugyan úgy áll, csak nincs megvetve. Lehuppantam a matracra és a kezembe vettem a szekrényről egy képet rólam és Felicity-ről.

- Kop-kop. Bejöhetek? - jelent meg anya az ajtóban. Válaszképp bólogattam. – Hiányzik? - besétált és leült mellém.

- Tessék? Ja hogy Fel .. nem. Csak szeretnék mondani valamit. – simogattam meg a képet.

- Nekem bármit elmondhatsz kicsim. - tette a kezét a vállamra. Kiszedtem a képet a keretből és ketté téptem.

- Be szeretném neked mutatni valakit. – felálltam és az üres szemetesbe dobta a széttépett képet.

- Mégis kicsodát? Csak nem az új barátnődet?- nézett rám kérdően.

- De. Még ma. Ha lehet.

- Szóval nem csak holmi pletyka.. –fonta össze a karjait. – Persze, hogy lehet. Sőt, meg szeretném ismerni. - mosolyodott el. Tény, hogy nem nagyon megy neki a szigorú anya szerep.

- Szuper. Itt várj meg. A táskámban hagytam valamit. –nyomtam egy puszit az arcára és lerohantam a lépcsőn. Kivettem a könyvet amit épp olvasok és abból is egy képet, amit tegnap csináltam. Kettesével vettem a fokokat felfelé. Lihegve futottam be a szobámba ahol anya ugyan ott ült ahol azelőtt, kezében az üres  képkerettel. Kivettem a kezéből és óvatosan belecsúszattam a képet. Tökéletesen illett bele. Egy kicsit még gyönyörködtem a képünkben, aztán visszaadtam anyának.

- Ő lenne az?- vizsgálta a képet majd lerakta az eredeti helyére.

- Igen, Ő az.’’

Akaratlanul is akár hányszor csak Rá gondolok fülig ér a szám, ami már szemet szúrt anyának. Mikor áthívtam, telefonálás közben is végig vigyorogtam. Mikor elmentem érte, és mikor visszaértünk akkor is mosolyogtam. Egész végig! Én azt hiszem tényleg szeretem.

Anno.                                             Most.

10'elolvatsam' és 5kommi után folyt.köv:) :*