#OMG.

Halihoo.
Úgy látjuk mindketten hogy semmi értelme folytatni a blogot.
Kevés az 'érdeklődés' és a visszajelzés.
Nagyon a szívünkhöz nőtt és tényleg szeretünk írni nektek. Szeretnénk ezentúl is megosztani veletek azt ami csak a mi buksinkban van:).
Adunk nektek 1 hetet, hogy eldöntsétek rendszeresen olvassátok-e a blogot ezentúl vagy itt a vége.

Szóval; véleményt, 'elolvastam'-ot.

csekkoljátok! a srácok héliumoztak:)X

D.

54.rész-Concert 2/2-Darcy

A tágas szobába lépve 6 szempár figyelt fel ránk. Az 5 fiú és egy ismeretlen csaj. Szemügyre vettem a csajt. Hosszú barna haja a derekáig ért, barna szeme csak egy pillanatra tekintett rám majd ismét Louist fürkészte. Irigylésre méltó alakja van, az biztos. Egy krém színű blúzt viselt egy fekete cicagatyával, fekete magassarkúval.  Niall egy édességekkel teli asztal mellett falatozott, Zayn egy babzsákba süppedve hevesen írt (gondolom sms-t), Liam kicsit elkenődve lehetett vagy csak gyakorolta a szomorú arcot a lassú számokhoz nem tudom, Louis sárga fotelben ült, ölében a barnával. Harry már állva fogadott minket. Nagy lépteket tett felénk majd mikor odaért mellém átkarolt, megpuszilta a hajam. Miután belenéztem zöld szemeibe, ismét hipnózis alá kerültem és képtelen voltam nem megcsókolni.

-Végre hogy itt vagy.-suttogta.

-Te is hiányoztál.-mosolyogtam nagyot.

-Na és ki ez a szőkeség?- Em közvetlenül mellettem állt fülig elvörösödve.

-Jaj, mekkora paraszt vagyok.. Srácok ő a barátnőm Emma-mutattam rá. Niall megindult csillogó szemekkel.

-Szial Emma Fabel.-nyújtotta a kezét.

-Hello, Niall Horan.-szája egy széles mosolyra görbült.-Van barátod?-erre a kérdésre páran felnevettek köztük jómagam is.

-Khm..-köszörülte meg torkát majd nagyot nyelt.- Nem, nincsen.-rázta meg a fejét majd kihúzta kezét Niall kezeiből.

-Nem értem..-grimaszolt egyet majd megfordult és visszacsoszogott az asztalhoz.

-Szia, Liam Payne.-mosolya halvány volt de szerintem megtett mindent hogy elhiggyük, minden rendben.-Örülök, hogy megismerhetlek.

-Emma Fabel és úgyszintén.-mosolygott vissza rá.-Esetleg van valami baj?-érdeklődött.

-Nem, csak kicsit fáradt vagyok.-dünnyögte majd hátat fordítva helyet adott Louisnak.

-Hali, Louis Tomlinson.-ölelte meg.

-Emma..-Louis közbevágott mielőtt befejezhette volna

-Igen tudom, Fabel.-nevetett.

-Hehe, esküszöm ilyen sokszor még nem mondtam ki a teljes nevem.-heherészett.

-Én igen..-szólalt meg Harry.

Kopogtak kétszer majd benyitott egy magas, kissé nagydarab  eléggé ritka fejszőrzetű férfi.

-Fiúk! Idő van.-erre felpattant Zayn, zsebre rakta a telefonját és kifáradt mintha ott sem lettünk volna. Niall is elszakadt a muffin hegyektől, Liam is felvette a 'minden rendben'arcát és Zayn után ment. Louis Niall mellett ment, Harry egy csóknyi idővel lemaradva utánuk futott.

Hármasban maradtunk a barnával. Felállt és odajött hozzánk.

-Hello, Eleanor Calder vagyok.-lépett közelebb.-Gondolom ez még az első koncertetek.

-Darcy Hale, ő pedig Emma.-karoltam belé.-Még az első, kíváncsi vagyok milyen lesz.

-Igen, hallottam.-bólogatott.-Általában őrületes hangzavar van, de majd az 5.koncert  után megszokod.

-5.koncert?!-csodálkozott Em.

-Igen. De nekünk is helyett kéne foglaljunk, még mielőtt elkezdenék.-majd előre indult mi pedig csöndben koslattunk utána.

Leültem a 436os székre, Eleanor a jobb oldalt, Emma a bal oldalt ült le mellettem.

-Hé-bökött oldalba Emma.

-Mi az?

-Mi lehet Zayn baja?-húzta a száját.

-Fogalmam sincs, de figyuzz mert kezdenek.-épp ekkor lépett elő Louis és az egész stadion zengett. Igen, a legnagyobb siker még mindig a What Makes Your Beautiful volt. Miután Harry lezárta a dalt a 'That's what makes your beautiful'-lal mély levegőt vett.

-Írtam egy dalt. Egy számomra nagyon kedves személy megihletett és most először el szeretném énekelni neki, nektek. A címe; i love you!

Niall gitárral a kezében leült, megigazította a mikrofont. Bólintott, elkezdett gitározni majd Harry elkezdte énekelni.

 ~Everytime I close my eyes I see your pretty face

Sun is shinin when your smiling there’s no cloudy day

I’ve got to tell you something

Girl I’m tired of runnin

I only got three words to say

I’m away too far this moment

Girl you got me open

Darlin you’re the only girl for me

Baby I’m afraid of what I’m about to say

So I take a breath And tell you when I feel for you babe

Everytime I close my eyes I see your pretty face

Sun is shinin when your smiling there’s no cloudy day

I love you… do you feel the same?

I love you… Tell me do you babe…

Girl I know think I’m playin

But my heart is sayin

You’re the only girl for me yeah oh

I was just to saw them but now

And I found i found ya

Darlin girl why you can’t you see it yeah

Baby I’m afraid of what I’m about to say

So I take a breath And tell you when I feel for you babe

Everytime I close my eyes I see your pretty face

Sun is shinin when your smiling there’s no cloudy day

I love you… do you feel the same?

I love you… Tell me do you babe…

I’m so won’t be so them beautiful

Incredible that you heart is so adorable

I’ll be scared for so long

So i told you what I feel…?

Now I’m standing here in front of you

Deep breath baby girl I1m so in love with you

Everything that I say it’s true

From the bottom of my heart girl 

I love you!

Everytime I close my eyes I see your pretty face

Sun is shinin when your smiling there’s no cloudy day

I love you… do you feel the same?

I love you… Tell me do you babe…

Könnyes szememet megtöröltem a dal végén. El felé néztem akinek fülig ért a szája majd közelebb hajolt hogy ne kiabáljon mivel mindenki sikított.

-Nagyon szerencsés vagy.-kacsintott.

( az a híres ajtó )

3 komment után folyt. :)

53.rész-Concert 1/2-Darcy

*hetekkel később*

Érzem közelségét, ahogyan átkarolva szuszog mellettem. Kinyitom a szemem reggel, az ő arcát látom. Erre szeretnék mostantól örökké felkelni. Nehéz lenne ismét elengedni ilyen hosszú időre. Tekintetemet le sem tudtam venni róla. Egy ideig csak bámultam majd elgémberedett végtagjaim már zsibbadtak így agy puszit nyomtam a szájára, kibújtam az öleléséből és kimásztam az ágyból. A konyha felé vettem az irányt. Lábujjhegyen lépkedtem, fel ne keltsek valakit is. Hope tálkáját teleraktam kajával ezután a saját gyomromon volt a sor. Megvolt a reggeli müzli és narancslé. Visszaosontam a szobába, de Harry már nem aludt. Két keze a feje alatt, úgy nézte a plafont majd mikor beléptem felém fordult és mosolyra görbült a szája. Magam sem tudtam visszafojtani egy mosolyt. A tudtad, hogy ismét itt van velem felcsigázott. Most valahogy úgy éreztem boldog vagyok.

-Ott fogsz állni egész nap?-felült és a kezét nyújtotta.-Gyere már ide.

-Mikor keltél fel?-hatalmas vigyorral az arcommal elindultam felé majd leültem az ágy mellé.

-Nem rég. – lassan megsimogatta az arcom, közelebb hajolt és megcsókolt.

- Szeretlek-suttogtam mire ő elnevette magát.- Mi ilyen vicces?

-Semmi, csak olyan aranyos vagy ilyenkor.-kacsintott rám.

-Szóval aranyos..-haraptam a számba.

-Pontosan-átölelt és magával rántott az ágyba. Szemeztünk egy ideig majd megszólalt.

-Várod már a koncertet?-húzta fel a szemöldökét.

-Basszus.. tényleg..el is felejtettem..-csaptam a fejemre.-Szólnom kell Emmának..-kaptam a telefonért.

-’6kor Nálunk ! Megyünk koncertre.. puszansz’

-Helyes.. de nekem lassan mennem kell.-ezzel szépen el is rontotta a kedvem.

-Fenébe is.. de sebaj, majd az első sorból fogunk tombolni..-nevettem.

*később*

Taxiban ülünk ami épp az O2 arénába tart. Emma magára kent vagy 2kg sminket, dögös ruhát vett fel.. hmm.. valamelyik srácnak köze lehet hozzá. Én egy fekete blúzt, farmert és, fekete magassarkút. Leesett az állam amikor megérkeztünk. A taxiból alig tudtunk kiszállni a tömeg miatt. Ennyi csajt egy helyen látni.. csak a One Direction vonzereje képes erre. . Átverekedtük magunkat a tömeg nagy részén. Írtam Harrynek, hogy itt vagyunk. Amire azonnal válaszolt is, hogy menjünk ’hátra’. Nagy nehezen megtaláltuk a ’One Direction’ feliratú ajtó felé vezető utat. 2 gorilla állt az utunkba.

-Nevetek?-mordult ránk a jobb szélső.

-Darcy Hale,Emma Fabel.--mondtam.

-Bemehettek.- érzelem mentes tekintetétől kirázott a hideg. Kinyitotta az ajtót és be is csukta utánunk.

52.rész- Someday -Tanya

Halihó! Meghoztam a 2. évad/Tanya 1. részét :) Remélem,mindenkinek tetszeni fog ! Fontos információ ! Ebben az évadban kicsit megkavarom a szálakat... Szerelmi kétszöggé+Liammé alakítom a történetet,komikat,hogy tetszik-e vagy sem :) T.


Éreztem,ahogy az ereimben meghűl,majd felgyorsul a vérkeringés. Ahogy néztem azt a fiút,aki egykoron sokat jelentett nekem... Az érzések újra előjöttek belőlem. Egy rég eltemetett érzés újra fellángolt,a szívem jó kis tempóban verdesett,ahogy néztem Josh arcát. Josh egy régi osztálytársam volt,akivel 2 évig jártam,majd mikor 3.os gimis voltam,szakítottam vele.Fájdalmas volt az elválás,mert ő volt az "első nagy szerelmem",és most,hogy ilyen hosszú idő után újra látom,hihetetlenül megdöbbent,hogy elengedtem. Csak néztem,a szám kiszáradt. Semmi okos és frappáns mondat nem jutott az eszembe,a hangszóró megszólalt a fejem fölött,jelezve,hogy nemsokára indul a gépem. Hagyjak itt mindent,vagy kezdjek új életet!?

Josh kinyújtotta felém a kezét. Ahogy azokba a barna szemekbe néztem,mintha Liam nézett volna vissza rám. Gyorsan elhesegettem ezt a gondolatot. Megfogjam a kezét? Vagy engedjem el örökre?
Az eszem tudta,hogy jobb,ha most mindent itthagyok,elmegyek,jó messzire,és sose nézek vissza,csak a családomra. De ez nem volt ilyen egyszerű... Minek kellett ide jönnie!? Csak összekuszált mindent.

A fiú rendületlenül állt,keze kinyújtva,mintha sose zsibbadna vagy fáradna el. Az arcán eltökéltség,az enyémet gyötrődés. A döntés folyamatosan egyre közelebb és közelebb vánszorgott hozzám,mintha egy ember lenne,aki kiszáradva a sivatag közepén,folyadékért könyörög,és én vagyok a kút,amelyből vizet nyerhet. De itt én voltam a szomjazó,de ki a kút!? A fejemben mintha ezer és ezer pók hálójába futottam volna,belegabalyodtam a saját döntéseim következményébe.

Nem volt mit tennem. Lassan,remegő kezekkel kapaszkodtam bele a kitárt karokba,amelyek nekem most a vizet,az ételt,a levegőt,a napot,az esőt és az életet jelentették. Valamikor talán sikerül itthagynom mindent. Valamikor talán lesz bennem elég bátorság. Valamikor...

51.rész-Third 'person'-Darcy

Egy kisebb szünet után meghoztam a 2. 'évadunk' 1. Darcy-s részét!

Remélem tetszeni fog! ;)
(új részek sajnos majd csak heti 1x lesznek. )
Love x 
D.

Meglepetten álltunk egymással szemben. Igazából nem gondoltam komolyan vagy mégis.. nem tudom. Sokszor nem vagyok tisztába azzal hogy mégis mit akarok. Talán csak provokálni akarom, vagy egyszerűen még jobban magamhoz láncolni?! Sokan azt hihetik hogy ez csak egy diákszerelem vagy csak rajongás, de amit érzek egyikhez sem hasonló. Azért mentem el, mert kellett egy kis szünet a folytonos nyomás alól. Egy kis nyugira volt szükségem, de most már teljesen feltöltődve állok neki a dolgoknak, akár mi legyen is az. Ha szakítani akar, állok elébe. Majd valahogy túlélem és túllépek rajta. Megadom a lehetőséget neki hogy megtalálja a nagy ’Ő’-t és boldog legyen vele, én nem állok az útjába. Természetesen még mindig bolondulok a mosolyáért, a göndör hajáért, az igéző szeméért de megpróbálok ezeknek ellenállni és a lehető legboldogabbnak lenni akár mi is történik.

- Szóval te most szakítani akarsz?- nyögte ki.

- Nem, vagyis nem tudom. – haraptam a számra.

- Nem értem ezt az egészet. Lennél szíves elmagyarázni?

- Mit nem értesz?

- Szakítani akarsz vagy nem?

- Nem tudom. Szeretlek de ez nekem nem menne rövid távon. Csináljuk komolyan vagy sehogy! – jelentettem ki.

- Tehát ha én azt mondanám hogy nem vagyok abban biztos hogy veled akarok lenni, te szakítanál velem? – meredt rám.

- Igen. - bólogattam.

- Értem. Emiatt nem kell aggódj. Veled akarok lenni, senki mással. Annyira hiányoztál. – simogatta meg az arcom.

Nyugtató érzés volt ismét érezni a közelségét. Érezni ahogy hozzám ér. Megengedtem magunknak egy csókot. Mindig kicsit megrészegít a csókja, beleszédültem.

- Jut eszembe, be szeretnék neked mutatni valakit. - sietett a kocsi hátsó üléséhez. – egy kiscicát tartott a kezében. Hatalmas kék szemei voltak és a bundája fehér és barna. Alig lehetett 3 hónapos. – Hát ő itt Hope.

- Nagyon aranyos. - hajoltam közelebb hogy még jobban megcsodálhassam. Teljesen elvarázsolt.

- Ne csak nézd, tessék- adta át. – Ő már a tiéd, azaz a miénk. - mosolygott.

- Tessék? –kaptam fel a fejem.

- Hope a mi közös cicánk. Anyukád csak megengedi hogy megtartsd és ha nem vagyok veled ő itt lesz.

- Remélem. – a szemem újra a Hope-ot csodálta.

- Látom elnyerte a tetszésedet. - kacagott.

- Igen, meglehetősen szép cica. Máris imádom!

50.rész- To say goodbye...-Tanya

Enyém az 50. rész,és ez egyben a Tanya-s részek befejezését jelenti. Nem volt nagy kedvem írni,bevallom,de itt az évadzáró rész.

Az események okozta sokk egész éjszaka kitartott. A sírás folyamatosan kerülgetett,hiába akartam megszabadulni a fojtogató érzéstől. Az emlékezetemben folyamatosan lejátszódott a jelenet... Danielle.Liam.Csók. Danielle.Liam.Csók. Újra. Újra. Újra. Semmi másra nem tudtam gondolni,csak erre a jelenetre. Hihetetlen... A magány és az elkeseredés hálóként fogta körbe a szívemet. Meg akartam szabadulni ettől az érzéstől ! Nem akartam többé ezekre a borzalmas emberekre gondolni. Ahogy ültem lent a földön,eszembe jutott egy ötlet. Talán kitalálták ezt előre!? Kitervelték? A naivitásom az egekben,a képzelőerőm dupla annyi. Hiába,nem tudtam megszabadulni ettől a feltevéstől.

Ahogy teltek a napok,Liam betartotta az ígéretét. Legalábbis betartotta,amit mondtam neki. Nem keresett,nem írt sms-t,nem küldött e-mailt. Ő is így felejt,gondolom. Semmi értelme nincs így a dolgoknak. Nem is értem,hogy gondolhattam,hogy ez valahogy működni fog. Én,a kis elvakult csaj,mit is vártam!? Sosem leszek többé szerelmes. Inkább élek boldogtalanul,mintsem összetörve. Vállalom a kockázatot,hogy nem leszek feleség,nem kell kimondjam a boldogító igent,nem szülök gyereket,pedig akartam. Mindent akartam. Minden felsorold dolog a terveim között szerepelt. De mindhiába,nem bírnám ki mégegyszer ezt. Nem találom önmagamat,és ez rémiszt meg. Hihetetlen,milyen hamar feladja az ember,ha valami nem úgy sikerül,ahogyan eltervezte.

A hónapok röpdöstek,én pedig egyik napról a másikra jobban lettem. Legalábbis próbáltam elhitetni magammal ezt. A többiek bevették. Mégis elmegyek innen,jó messzire. Menekülőre fogom a dolgokat,és Californiába költözöm,ahol nyugodtan élhetek. A veszély ott is fogható lesz,mert bármikor jöhet egy srác,aki le akar venni a lábamról,de én nagyban elzárkózom majd mindenkitől. Csak magamnak élek ezután.

Eljött a búcsúzás ideje. Mielőtt mindenkitől elköszöntem volna,aput is meglátogattam. Tőle csak lélekben tudok elbúcsúzni,de örökre ottmarad,a szívem legelőkelőbb helyén. Anyu és a húgom nem akart elengedni,de látták rajtam,hogy így lesz a legjobb,hát beletörődtek. Szorosan megöleltem őket,hogy érezzék,sosem fogom elhagyni őket. Furcsa ez a búcsúzás. Sosem volt részem ilyesmiben,de tudom,ha visszatérek ide,egy új emberrel fognak találkozni. Remélem,hogy így lesz.

A gépem 13.30-kor indul,de már 1 órával előtte ott kell lennem,és alá kell írnom az iratokat. Mire észrevettem,hogy elszaladt az idő,kénytelen voltam gyorsra fogni az ölelések sorozatát.
Bedobáltam a csomagtartóba a cuccomat,majd behuppantam a volán mögé,és heves integetések közepette kifordultam abból az utcából,ahol az egész életemet töltöttem. Egy könnycsepp gördült le az arcomon... Mi lesz ezután velem?

Mikor odaértem,még pont beleestem az 1 órai keretbe. Remek. Gyorsan aláfirkantottam mindent,majd futva megkerestem a terminálomat. Felraktam a poggyászomat a csíkra,és elindultam a kapu felé,ahonnan a repülőm elindul. Elhatároztam,hogy nem fogok se sírni,se hátra nézni többé. Magabiztosan haladtam előre,ám ekkor egy ismerős hang a nevemet mondta,ordítva szinte. A lábamat mintha leragasztották volna,hiába is akartam volna megmozdulni,nem sikerült volna. Gyorsan megfordultam,és a látványtól megdobbant a szívem...Újra.

49.rész-What next?-Darcy

Hey! Meghoztam az évadunk utolsó Darcy-s részét! Most egy kisebb szünetet tartunk.Remélem mindenki várja már a folytatást és még többen lesztek! :)Szeretünk nektek írni, de ha nincs érdeklődés; felesleges!Na akkor itt a rész! Puszancs:*

1 hónapig voltam távol az otthonomtól, a fájdalmaktól. Az itt töltött idő alatt legtöbbször eszembe se jutott aggódnom valami miatt is. Itt egyszerű és könnyű volt élnem, persze luxus körülmények között. De a legjobb az volt hogy Taylorral lehettem.Mintha egy kis időre az ő életét élhettem volna. Hiányozni fog Ohio, az itt megismert emberek, és persze az én életvidám, kelekótya barátnőm. De nekem Angliában a helyem. Ott a családom; anya aki örök szobafogságra fog ítélni, apáék akik a szökésemről mit sem tudtak, és .. Harry aki.. aki miatt jöttem el (részben). Azt már végiggondoltam hogy anyáéknak mit fogok mondani, de hogy Harrynek mit adok be.. az még kérdéses. A repülőn egész végig jobbnál jobb kifogások jutottak eszembe, de nem hazudhatok neki... neki nem. Igazából nem is tudom hogy mi van köztünk, én szeretem őt és feltételezem hogy valamennyire ő is engem, de még 'nem jelentettük be' a nagy világ előtt. Jó vele lenni, és már csak az a különös érzés hogy ott van veled .. de persze az elválás, a búcsúzás, az hogy elmegy és nem tudom mikor látom újra, kicsit lehangol. 

***

Szerettem volna gyorsan túl leni azon ahogy anya fel alá járkál közbe hisztérikus hangjától zeng a ház. A taxi leparkolt a házunk előtt, de én már messziről kiszúrtam anya kocsiját a kapuban. Kiszálltam, a bőröndömet nagy nehezen kiszedtem a csomagtartóból és lassan megindultam a kapuhoz. A kezemet a kilincsre tettem, de nem volt erőm lenyomni. Félek! Ám a másik oldalt valaki szintén megfogta a kilincset, de ő le is nyomta. Kinyílt az ajtó és megláttam Anyát. Én csak ott álltam szótlanul ő viszont egyből zokogva ölelt át. Olyan erősen szorított magához, éreztem ahogy zihálva veszi a levegőt, ahogy a könnycseppek az arcáról lecsöppennek a blúzomra. Magam sem tudtam visszatartani a könnyeimet, így hát átkaroltam és halkan a fülébe súgtam ; 'Szeretlek'. Elengedett és megfogta az arcom a két kezével. Vörös volt a szeme a sírástól de mosolygott, ami meglepett. 

-Annyira hiányoztál-suttogtam és megtöröltem a könnyes szemem.

-Miért? Miért mentél el? Miért nem szóltál? Annyira aggódtam érted.-csak úgy folyt belőle a szó.

-Elmondom, csak menjünk be.- bevittem az éríntetlen szobámba a bőröndöt. Minden ugyan úgy volt mint mikor elmentem. Anya le sem vette rólam a szemét.  Azon agyaltam vajon mi történhetett itt, még én oda voltam. Még én kipakoltam ő az ajtóban állt és magyarázott, de nem nagyon figyeltem rá. De erre felfigyeltem;

-...és a barátod is aggódott érted...-majd mondta tovább.

-Tessék? Milyen barátom? -kérdeztem.

-Hát az Harry vagy kicsoda.. volt itt 2x is és keresett..és üzent.-magyarázta.

-De mit ?-sürgettem.

-Csak annyit, hogy sajnálja. Teljesen kétségbe volt esve amikor nem téged talált itthon hanem engem. És úgy őszintén én is amikor megtaláltam a kis 'búcsúleveled'.-rázta a fejét.- És azt mondta hogy a lehető leghamarabb hívd fel.

-Oké..-kaptam elő a telefonom és már majdnem hívtam..

-De..-szólt közbe.- ugye nem most akarod felhívni?-

-Amint látod, DE! Hadd beszéljem meg vele, légyszíves. Utána mindent elmondok.Ígérem!-kérleltem. Majd miután rábólintott tárcsáztam is. Kinyomta. Kérdően néztem anyára de úgy láttam ő sem értette. Magyarázatként egy sms-t írt;

-'10 perc és ott vagyok'

. Kint vártam a ház előtt. És ahogy írta, tényleg 10 perc alatt ideért. Kiszállt a kocsiból és megölelt. Meg akart csókolni de kitértem előle.

-Hol voltál?-kérdezte.

- Ohio.-rövid kis választ adtam.

-Ohio… és mégis miért mentél el? Nem szóltál? Azt hittem, hogy elnyelt a föld..

-Hirtelen döntés volt, senkinek sem szóltam. De kérdezni szeretnék valamit.

-Ki vele.

-Ami köztünk van, az komoly vagy csak kavarás? Mert úgy tudja mindenki hogy te egyedülálló vagy.

-És ez most hogy.. ?

- Végiggondoltam ..Az egész életem egy rakás szar volt. De jöttél te, és az egész fura lett. És te olyan csodálatos vagy. És én... Csak még egy kis időt akartam. Na szóval, te vagy a legjobb, ami valaha történt velem. Nem akarlak elveszíteni! De ha te csak egy nyári kalandot keresel.. akkor jobb lesz ha szakítunk.

48.rész-Escape-Darcy

Sikeresen földet ért a repülő. Bár az utat végig szenvedtem, hamar eltelt az a 8 óra. Útálok repülni és tériszonyom is van, mint kiderült. A kaja szörnyű volt, fájt a fejem és csak 2 órára rá hogy felszálltunk tudtam ellazulni. Lebotorkáltam a lépcsőn és bementem a reptérre először is megkeresni a csomagom majd Taylort. Bőröndömet húztam magam mögött és még kicsit zaklatottan de megpróbáltam sietni az épület bejáratához. Nagy nehezen átvergődtem a tömegen és megpillantottam Taylor hosszú barna haját és jellegzetes öltözékét. Teljesen más világ mint én de mégis annyi mindenben egyetértünk. Ő olyan lázadozó típus, a szülei is sok mindent megengednek neki amit nekem anyám tiltana, pedig nem sokkal idősebb nálam. Ahogy odaértem hátulról eltakartam a kezemmel a szemét és ő felém fordult. Próbáltam boldog és gondtalan arcot vágni, ami persze nem úgy sikerült ahogy terveztem. Látszódott rajta hogy még ő sem hiszi el hogy eljöttem, de én sem!

- Csajszi .- kiáltott és megölelt. - Hát itt vagy, már vagy fél órája várlak. Majdnem feladtam, de végül..

- Igen , mondtam hogy jövök. – mosolyogtam szerényen. – Vagy nem hitted volna hogy tényleg eljövök?

- Te nem eljöttél kicsi szívem hanem elszöktél. És ez nem ugyan az!- és igaza volt. Sóhajtottam egyet és ezzel jeleztem hogy témaváltás!

-  Gyere eléggé kifáradtam, haza akarok menni- és elindult az ajtó felé.

- És mégis miben fáradtál el? Ha szabad megkérdeznem. - csipkelődtem.

- Ajj, ha te azt tudnád.. – hátrapillantott és megrázta a fejét. Egy fekete ferrari- hoz vettük az irányt. Leesett az állam. Gyönyörű volt, és biztos méregdrága is.

- Ez igen- néztem nagyot. - Nem is mondtad hogy luxus kocsid van.

- Jó mi?- mosolygott. –Apa vette a 18.ra. Szemem fénye. - borult a kocsira mintha megölelné.

- Szuper. – beszálltunk mindketten elsőre arra se volt időm hogy bekössem magam, már száguldoztunk is.

- Jut eszembe. Apáéknak azt mondtam hogy elengedett anyud. –közölte.

- Te hazudtál?? -  néztem rá meglepetten.

- Ja, simán bevették!- nevetett.

Bekanyarodtunk egy feljáróba és leállt a motor. Igaz már sötét volt, de a házuktól elállt a lélegzetem. Nagy és tökéletes. Világossárga és emeletes, az utcára néző részén van egy erkély. A kerítésük kovácsolt vas ami fehérre van festve. Az államat ismét a földön keresgéltem.

#sry.

Sajnálom most egy ideig nem lesznek új Darcy-s részek! Egyrészt úgy látom nem nagyon érdekel titeket, másrészt elég sok dolgom akadt mostanában.. szóval ez van.. 

D.


Ha bebizonyítjátok nekünk,hogy tetszik nektek a sorozat,amit írunk,folytatjuk a történeteket,de így nem nagyon fog menni.
Megértéseteket köszönjük.
T.

47.rész-I did love you...-Tanya

Hívjam ki a rendőrséget? Mi értelme lenne annak..-vitatkoztam magammal.
Küldjem el egy melegebb éghajlatra? Úgyse menne el...-egy újabb dugába dőlt terv.
Beszéljük meg? Minek? Amit láttam,láttam...Nem kellenek szavak.-elhatározásomnak egy kis szépséghibája akadt;tudom,hogy nem fog elmenni innen.
Várok? Várok...-válaszoltam magamnak. Kezdek megőrülni.

-Liam,menyj el ! Nem akarok veled beszélni és nem vagyok kíváncsi a kitalált szövegedre sem ! Tudom,milyenek vagytok,ti sztárok,és nem tetszik,amit látok !
-Miért nem hallgatsz meg? -a hangja őrületes keménységgel csapódott a szívemnek,és tudtam,igazságtalan vagyok vele. Megérdemelne egy esélyt,legalábbis addig biztos,amíg megmagyarázza a dolgokat,de nem akartam nagylelkű lenni. Nem akartam az a lány lenni,aki igazságos. Ma nem. A szívem pedig mindig a jó oldalon áll,de ma,megtépázva és fájdalommal telve,tudtam,hogy nem fog. A legkegyetlenebb ember próbáltam lenni,de még ez is nehezemre esett.
Nagy lendülettel kinyitottam az ajtót,és ordítani kezdtem,teljes torokból,úgy,hogy a szomszédok biztos meghallják,és ők hívják majd ki a rendőrséget,nem én.

-Azért nem hallgatlak meg,mert már nem érdekelsz ! Érted? Belefáradtam minden színjátékodba,és ha azt hiszed,hogy velem játszhatsz,óóóóriásit tévedsz ! Veled is játszottak,nem drágám? Elfelejtetted a drága Danielle mit tett veled? -a hangomból csak úgy csöpögött az irónia,a közöny színlelése és a fájdalom keveréke pedig eléggé furcsa mixet adott a hangomnak. De nem érdekelt. Ma nem...
-Minden Danielle hibája-folytattam a monológomat,közben kitértem egy Liam-féle kéz-közelítéstől,ahogy az arcomat próbálta megfogni. Dühösen ellöktem magamtól.-Ne érj hozzám !-sziszegtem dühösen. Megpróbálom a mondandómat egyenesen a szemébe mondani,érezze csak a haragomat,mégha nem is ütöm meg.
-Menyj el,sosem akarlak látni többé-a hangom kezdett berekedni,és lassan,de biztosan elhalkulni látszott.A tűz bennem még mindig égett,a harag táplálta a dühömet,parázslott a szívem. - Legyetek boldogok Danielle-el,én nem állok közétek. Töröld ki a számomat,az sms-eket,törölj ki a szívedből és az agyadból,mert Tanya Walker számodra már nem létezik,ahogyan nekem sem Liam Payne ! Minden jót...-a könnycsepp nedvességét érezve az arcomon gyorsan hátraarcot csináltam,és már indultam is a házba,jól becsaptam az ajtót magam után. Ahogy beléptem,és éreztem,biztonságban vagyok,hangosan kifújtam a levegőt. Lerogytam a padlóra,és egy dalszöveget kezdtem énekelgetni:

I Did Love U...

(Folytatás csak 5,számszerint 5 kommenttől !)

46.rész-Emotions 2/2-Darcy

Anyának ma kéne hazajöjjön, és Taylor is hamarosan jön. Hirtelen ötletem támadt, ami megszokott tőlem. Telefonomat felkaptam és tárcsáztam Anyát.
-Szia, valami baj van?-kapta fel az, első kicsöngést sem várta meg.
-Nem, semmi. Csak mikor jösz? Ma?-kissé zaklatott volt a hangom.
-Igen, most megyünk a reptérre, este már otthon is leszek, majd ha leszálltunk hívlak de most le kell tennem. Szeretlek!-sietett.
-Énis téged!-suttogtam.
Majd miután letettem, berohantam a szobámba és gép elé ültem. Reménykedtem benne hogy az 'állandóan online lévő Tay' most is fent van. Isten áldja azt a kocka fejét,  fent van. Kérdéseket zúdítottam rá.

-Szia, mikor is jönnél? 
-Hellobello. Hát a jegyet még nem vetem meg, mert nem beszéltük meg hogy mikor is menjek pontosan. Amúgy meg beteg vagy hogy géphez ültél, vagy baj van? :O :)
-Nagy baj lenne ha nem te jönnél hanem én mennék?
-Szerintem nem, sőt jó ötlet. ;)
-Igen, így anyukád mellett tudsz maradni. És nekem meg el kell tűnjek egy kis időre innen.
-Miért? Sejtettem hogy baj van. Hallgatlak.:D
-Majd elmondom, anya ma jön haza. Én még ma le akarok lépni, akár elenged akár nem. 
-Hinnye, lázadozunk?! :D
-Taylor...eltudod intézni hogy még ma odaérjek?
-Ööö, várj megnézem.. Igen, 2 óra múlva indul és ha szerencséd van 10 röpke órácska és itt vagy:)
-Kibírom csak majd legyél ott a reptéren.
-Biztos hogy jössz? Jó ez így?
-Igen! Most megyek, pakolok.. majd találkozunk. 
-De Darcy.. mindegy, ott várlak majd! Szia.


Lecsuktam a gépet. Ha jól emlékszem az utazótáskám a padláson van. Legutóbb tavaly használtam, amikor nyaralni mentünk Anyuval. 1 hetet töltöttünk Magyarországon. Rokonokhoz mentünk, minden évben, augusztus végén. Gyűlöltem ott lenni, de ha Anya ettől boldog. Na mindegy, befejezem a nosztalgiázást és inkább pakolok. Teletömtem a bőröndöt majd gyors letusoltam. Taxit hívtam, és írtam egy levelet anyának. Ha hazaérne nem engedne el, így minél hamarabb el kell menjek.

Ne haragudj de el kellett mennem! Taylornál vagyok! Minden rendben!  Majd elmagyarázom az egészet ha hazajöttem! Hiányzol, Szeretlek!

Darcy

Egy kocsi megállt előttünk, biztos a taxi.. Siettem ki, nem is néztem ki vagy mi az.. A csávó betette a cuccom a csomagtartóba, addig én beültem a hátra. Közöltem hogy amilyen gyorsan csak lehet vigyen a reptérre, amit tudomásul is vett mivel mentünk vagy 120-al. Viszonylag hamar odaértem. Megvettem a jegyet és még időben is voltam, volt még 10 percem. Már vagy 20 nem fogadott hívásom volt anyától, eléggé kilehet már, de ha elmondom neki hogy én épp Amerikába tartok .. abból semmi jó nem sülne ki, max örök szobafogság. Felmentem a gépre, helyet foglaltam az ablak mellett. Kicsit megkönnyeztem, de ez mostanában szokásos. Majd felszállt a gép és nekem már csak várnom kellett.

(3kommi után folyt.)

45.rész-Emotions 1/2-Darcy

A szemem előtt történt minden. Akár csak én kaptam volna a pofont.. Hirtelen a boldogság szakadékáról a fájdalomba zuhantam. Majd a fájdalmat düh váltotta fel. Próbáltam fékezni az indulataimat,habár szívem szerint olyat tettem volna amit megbánnék, de próbáltam a józan eszemmel gondolkodni. Ökölbe szorítottam a kezem, a feszültséget így vezettem le. Kirohantam és megállítottam Harryt, mielőtt még ő csinált volna hülyeséget. Megfogtam a kezét, őt is hátha letudom nyugtatni ezzel, nemcsak magamat. Iszonyú erősen szorította a kezem, el is zsibbadt. Szememet le sem vettem az arcáról. Chris egy ideig még figyelt minket majd megfordult és elsétált mintha misem történt volna. Miután eltűnt a sarkon, Harry elengedte a kezem, beviharzott felkapta a cuccát beült a kocsiba és már ott sem volt. Mint egy szobor, mozdulni sem tudtam. Nem tudom elhinni ezt az egészet. Bárcsak álmodnék, remélem ez csak egy rémálom és hamarosan felébredek. Beballagtam a házba még mindig sokkos állapotban. Próbáltam visszafojtani, de kigördült egy könnycsepp, majd zokogni kezdtem. Nem akarok többé rabja lenni az érzéseimnek.. használni akarom őket, uralkodni rajtuk vagy akár élvezni. 
Folyton ez történik, ha egy kicsit is boldognak érzem magam, jön valaki és felrúgja ezt az érzést. Üresnek éreztem magam, magával vitte a lelkem felét. A hisztérikus sírásom abbamaradt. Csak bámultam a falat, üres tekintettel. Furcsa érzések törtek rám; félelem, fájdalom, hiány, kíváncsiság,  aggodalom. Félek a nemrég történtek következményeitől, fáj hogy megtörtént, még csak most ment el de már hiányzik, érdekel vjon hogy érezhet, mit gondolhat és aggódom amiatt hogy elveszítem.Visszagondolok, hogy milyen, mikor mellettem fekszik, az arca, a haja, az illata. Tisztában vagyok azzal a ténnyel hogy most vak vagyok. Igen, elvakított a szerelem, egy nyári románc, nem.. én nem csak egy nyári kaland akarok lenni. Neki nem! 

44.rész-Don't do -Darcy

Az éjszakát egymás karjaiban töltöttük, semmi extra csak összebújós szunya. Bár egész éjszaka az a gondolat motoszkált a fejemben hogy mi lesz holnap, de az hogy akkor ott volt mellettem egyszerűen elvonta a figyelmem  mindenről még az idő múlásáról is. Karja a derekamon pihent, nem tudtam aludni és csak a beszűrődő fényben táncoló porszemeket figyeltem. Közelebb húzott magához, tehát ő sem aludt. Nem akartuk megrontani a csendet, a pillanatot. Annyira szerettem volna ha örökké vele lehetnék mert minden egyes perccel közelebb vagyunk a búcsúzáshoz.

Ez egy kicsit lehangolt. Felé fordultam, látni akartam az arcát, a mosolyát, a gödröcskéit, a szemét, a göndör haját. Késztetést éreztem rá hogy megérintsem a fürtjeit. Erre egy homlok puszival reagált. Elpirultam.

- Szeretlek .- mosolygott egy hatalmasat.

- Ez kicsit erős így reggel, de én is téged .- bújtam hozzá.

- Imádom a loboncod. - jegyezte meg.

Valaki a nevemet kiabálta odakint. Kérdően néztünk egymásra. Felpattantam és meggondolatlanul kimentem megnézni ki az. Na Rá nem számítottam.

- Szia kicsi .- nekitámaszkodva a kapunak, játékosan köszönt.

- Hello Chris. Mi járatban erre?- szorítottam össze a szám, nem akartam elzavarni.

- Jöttelek megnézni hogy élsz-e még. Esetleg bemehetnék?

- Élek, és szerintem most nem .- vágtam rá.

- Ugyan miért? Esetleg valami baj van? Mert ha igen, beszéljük meg. -

magyarázkodott.

- Hogy miért? Egyszer megígérted nekem, hogy mellettem maradsz, de egy idő után ellöktél magadtól. Nem vagyok rád kíváncsi! Felfoghatnád már hogy VÉGE! –megpróbáltam tapintatos lenni, de nem nagyon sikerült.

- Ugyan Darcy, tudjuk jól mind ketten hogy még mindig szeretsz!- nem nagyon hatotta meg amit mondtam neki, de sajnos volt egy kis igazság abban amit mondott.
- Nem!- tőrt ki belőlem, szinte sikítottam. Még mindig fel tud zaklatni ez a téma.

- De!- erősködött.

- Valami probléma van?! Ó, Hello. Te meg ki vagy? –jött ki Harry és megállt mellettem.

- Hűha Darcy, nem is tudtam hogy te szabadidődben sztárokkal hálsz. Legalább jól kifizetnek?- mocskolódott.

- Ha nem zavar kérdeztem valamit. –elindult a kapu fele .- És ha tudni szeretnéd a barátja vagyok, nem pedig azért vagyok itt hogy lefeküdjek vele .- utána kaptam de kirántotta a kezét az enyémből.

- Nem, egyáltalán nem zavar .- tök nyugodtan közölte. – Ha a barátja vagy akkor gondolom mindenki tudd erről, vagy tévedek?

- Chris azonnal menj el! MOST!- a könnyeimmel küszködtem.

- Nem hallottad mit mondott?- fenyegetőzött. Kiment a kapun és meglökte Christ.

- Ezt nem kellett volna- csóválta a fejét, egy gonosz tekintetet vetett rám.

-NE TEDD! – kiáltottam teljesen kétségbeesetten.

(3 kommi és folytatás:$ )

43. rész- Everybody is waiting...-Tanya

Az elmúlt napokban visszataláltam magamba,és végre rájöttem,ki is voltam. Új életemet főként a barátommal töltöttem. Próbáltam mindennel és mindenkivel megbékélni,és végre elkönyvelhettem magamban egy sikerélményt. Az anyámmal is javult a kapcsolatom,a húgom pedig engem tekintett példaképének,de ettől függetlenül még flegmáskodott velem. Gyerekek...

Pedig magamat is gyereknek éreztem,a rózsaszín köd szépen ellepte az agyamat,és egyre erősödtek az érzelmeim Liam iránt. Ám egy napon szépnek induló napon a szerelmünknek meg kellett küzdenie a világ rossz és ártó dolgaival,és jelen pillanatban,ahogy sírdogáltam egyedül és gondolkodtam,úgy véltem,vesztésre áll. Mit is vártam!? Elvégre még csak pár hónapja voltunk együtt,semmi olyasmi sem történt,ami mégjobban egymáshoz köthetett volna minket. De mégis meg kellett jelennie...

-Mindent elrontott !-üvöltöttem. -Mindent elrontottam...-nyögtem erőtlenül. Az arcomon egy kósza könnycsepp épp kereste az utat lefelé,ahol végre nagy sebességgel csapódhat vagy a kezemre,vagy a térdemre.
A csengőhangom dallamait dúdolva ringatóztam. Lent hagytam a telefonomat,ha keresnek,tudom,ki az... Én pedig pont rá nem voltam kíváncsi. Soha többé nem akarom látni,és azon leszek,hogy a szívemnek is bemeséljem ezeket. Nem akarom látni őt... Nem szeretem... Nem vagyok normális... Ő sem volt az...

Egy kocsiajtó-csattanás ébresztett fel. Elaludtam volna!? A könnyek az arcomhoz száradtak,az orromat is ki kellett volna fújnom,de sajnos szegény hosszú újjú pólóm bánta meg a dolgot. Amennyire erőm engedte,feltápászkodtam,és kikukucskáltam az ablakon. Egy sötét autót láttam,de megpróbáltam nem életjelet adni. Az ajtón haragos öklök ütődése hallatszott.

-Tanya,nyiss ajtót ! Tudom,hogy itthon vagy ! Nyisd ki !- a kezem remegni kezdett,és imádkoztam,hogy az ajtó kibírja féktelen dühét...

Thank you soooo much !:)

Jézusom ! Amikor megláttuk,hányan néztetek meg minket 1 hónap alatt,leesett az állunk !

Nagyon szépen köszönjük mindenkinek,aki terjesztette kicsiny blogunkat,köszönjük a sok-sok olvasónknak,köszönjük a kitartásotokat és hogy mindig pozitív kritikákkal illettek minket ! Igyekszünk továbbra is !:)

T. és D. :)