45.rész-Emotions 1/2-Darcy

A szemem előtt történt minden. Akár csak én kaptam volna a pofont.. Hirtelen a boldogság szakadékáról a fájdalomba zuhantam. Majd a fájdalmat düh váltotta fel. Próbáltam fékezni az indulataimat,habár szívem szerint olyat tettem volna amit megbánnék, de próbáltam a józan eszemmel gondolkodni. Ökölbe szorítottam a kezem, a feszültséget így vezettem le. Kirohantam és megállítottam Harryt, mielőtt még ő csinált volna hülyeséget. Megfogtam a kezét, őt is hátha letudom nyugtatni ezzel, nemcsak magamat. Iszonyú erősen szorította a kezem, el is zsibbadt. Szememet le sem vettem az arcáról. Chris egy ideig még figyelt minket majd megfordult és elsétált mintha misem történt volna. Miután eltűnt a sarkon, Harry elengedte a kezem, beviharzott felkapta a cuccát beült a kocsiba és már ott sem volt. Mint egy szobor, mozdulni sem tudtam. Nem tudom elhinni ezt az egészet. Bárcsak álmodnék, remélem ez csak egy rémálom és hamarosan felébredek. Beballagtam a házba még mindig sokkos állapotban. Próbáltam visszafojtani, de kigördült egy könnycsepp, majd zokogni kezdtem. Nem akarok többé rabja lenni az érzéseimnek.. használni akarom őket, uralkodni rajtuk vagy akár élvezni. 
Folyton ez történik, ha egy kicsit is boldognak érzem magam, jön valaki és felrúgja ezt az érzést. Üresnek éreztem magam, magával vitte a lelkem felét. A hisztérikus sírásom abbamaradt. Csak bámultam a falat, üres tekintettel. Furcsa érzések törtek rám; félelem, fájdalom, hiány, kíváncsiság,  aggodalom. Félek a nemrég történtek következményeitől, fáj hogy megtörtént, még csak most ment el de már hiányzik, érdekel vjon hogy érezhet, mit gondolhat és aggódom amiatt hogy elveszítem.Visszagondolok, hogy milyen, mikor mellettem fekszik, az arca, a haja, az illata. Tisztában vagyok azzal a ténnyel hogy most vak vagyok. Igen, elvakított a szerelem, egy nyári románc, nem.. én nem csak egy nyári kaland akarok lenni. Neki nem!