Tényleg sajnálom hogy ilyen sokáig nem írtam. Egyszerűen nem engedte az időm.. Szeretnélek még megkérni titeket valamire... kommizzatok.. csak hogy tudjam kinek írok és a véleményetek ami igazán fontos, mindig ösztönöznek! Ja és az újításról is kérek véleményt. Jó vagy vissza a régit?! Ami a részt illeti: ITTVAN.
D.
Darcy:
- Mikor érnek már ide? - tördeltem az ujjaimat az
izgalomtól. Eleanor velem szemben ült az asztalnál. Nyugodt volt, csendes. Mint
akit egyáltalán nem izgat hogy réglátott barátjával találkozhat újra.
- Nyugi. - tette az kezeit az enyéimre. – Hamarosan.
- Ha nem érnek ide 10 percen belül én nem is tudom mit
csinálok.. – a lábaim ugrálni kezdtek és az asztalt kopogtatták. Mindig ez van
ha ideges vagyok.
- Elhiheted, nekem is ugyanúgy hiányzik Louis mint neked
Harry. Nyugi, most már tényleg perceken belül itt lesznek.
- Reméltem. Mióta várunk már?! Itt kéne legyenek… Lehet
történt valami velük.. - a lábam még mindig járt. Nem bírom tovább. Felálltam
és az ablakhoz siettem. Semmi.. Az ablakon beszűrődő szegényes fény eszembe
jutatta azt az érzést amikor a koncerten voltam. Ettől csak jobban mardosott a
hiány. Hunyorogva néztem ki az utcára. A mindig forgalmas Sloane St most kihalt
volt, néha egy-egy autó elsuhant a ház előtt. Ahogy El felállt a székről, az
kellemetlen hangot kiadva a parkettán csúszott hátrébb. Megborzongtam ettől a
hangtól. Odalépkedett mellém, kezét a vállamra tette és arcát a napfény elől a
másik kezével eltakarta. Egy fél pillanatra ránéztem. Bíztató mosoly görbült az
arcára, és tekintete ezt sugallta; ’minden rendben’ ! Nem bírtam tovább, megöleltem. Szeretem
megölelni az embereket, sok mindent elárul a személyiségükről. Ez a csaj pedig
egy egyéniség. Kocsiajtó csapódásra kaptam fel a fejem. Istenem, végre ittvan –
gondoltam és futólépésben siettem az ajtóhoz. Felkaptam egy fekete pulcsit, hisz
csak egy virágmintás ruha volt rajtam. Gyors pillantást vetettem magamra. A
tükörből visszanéző lány haja enyhén kócos volt, de ezzel nem foglalkoztam,
csak hogy újra láthatom. Megálltam az ajtó előtt, mély levegőt vettem és
kinyitottam azt. Ott állt előttem, megszeppenve - mint jómagam- göndör
haja tökéletes, mikor egy önelégült mosolyt villantott, szó nélkül a karjaiba
ugrottam.
Harry:
Megpillantottam gyönyörű arcát, csillogó szemei még mindig
igézőek. Mosolyognom kellett, e szépség láttán. Megölelt. Két karomat dereka
köré fontam, arcomat hajába temettem. Érezni akartam eper illatú haját amivel
folyton elkábít. Erre a percre vártam, de megérte. Totál megérte. Hogy
szerethet egy angyal egy ilyen puhány, mihaszna alakot mint engem?! Talán majd
egyszer, ha lesz merszem megkérdezni..
A drága Eleanor volt olyan kedves félbeszakítani meghitt
pillanatunkat. Megköszörülte torkát, mire szétrebbentünk Darcyval. Lassan
odasompolygott Louihoz és egy heves csókkal üdvözölte. Akár hányszor rájuk
nézek, egy mintapárt látok magam előtt. Tökéletesek, és kiegészítik egymást. Persze
minden figyelem rájuk irányult így megragadtam a lehetőséget és úgyszintén
megcsókoltam Darcy-t. Csókja visszafogott volt és kellemes. Csak a pillanatnak
akartam élni, beindultam és hevesebb lettem. Hajamba dúrta puha ujjait, végleg elvesztem és talán örökre..
Először is szeretném
megköszönni, hogy több mint 7500-an néztétek meg a blogot és 20an iratkoztatok fel!
El sem tudjátok képzelni mennyire örülök/örülünk ennek.
Én személyesen úgy terveztem lesz egy kis változás. Más
szemszögekből is írok MAJD és több kép is lesz, hogy élvezhetőbb legyen. Mivel kérdeztük hogy legyenek-e
képek a szereplőkről és mindenki igennel szavazott. Oldalt ott van, hogy
’oldalak’ és a Karakterek ~Darcy –nál megtaláltok majdnem minden fontosabb
szereplőt! Szeretném ha majd leírnátok a véleményeteket az újítással
kapcsolatban IS :D
Ami a részt illeti, ITT IS VAN. :)
- Van 10 perced elkészülni, kisasszony!- csapta rám az
ajtót. Hihetetlen mekkora ügyet csinál ebből. Vörös volt a feje úgy kiabált. Utoljára
akkor láttam így kiborulva amikor megtudta hogy a nagyszüleim autóbalesetet
szenvedtek. Nem akarom hogy megint az összeomlás szélén álljon. Így is
ahányszor Apa szóba kerül látom rajta hogy szíven üti a dolog. Mai napig hallom
még éjszakánként sírni. Mindent túlélt; fájdalmat, elválást, gyászt. Már csak
én maradtam neki. És bármi is történjen, nem fogom magára hagyni!
Kimásztam az ágyból és a ruhásszekrényem felé vettem az
irányt. Egy csíkos pólót és a kedvenc farmeremet választottam, majd kezemben a
ruhákkal bemasíroztam a fürdőbe hogy rendbe szedjem magam; letusoljak, hajat-
,fogat mossak, felöltözzek stb.
- Indulhatunk .- mondtam és dzsekivel a kezemben álltam az
ajtóba.
- Akkor mire vársz?! - kotorászott a táskájában. - Ülj be a
kocsiba .- parancsolta.
Kicammogtam a kocsihoz, de mielőtt beültem volna, vettem egy
mély levegőt. Szerencsétlenkedtem egy ideig a biztonsági övvel.
- Hova megyünk? - kérdeztem amikor ő is beszállt.
- Pláza.. ahova szoktunk .- rám se nézett. A gázra taposott
és az útra meredt.
Egész úton csendben bámultam ki az ablakon nekidőlve az
ajtónak. A parkolóba sem szólt semmit. Nálunk az volt a megszokott hogy havonta
egyszer-kétszer eljövünk együtt plázázni. 1 óránk van egyedül nézelődni majd a
nagy szökőkútnál találkozunk. Ahogy beértünk ő máris jobbra kanyarodott én meg
balra. Egyenesen a a Kandee Shoes-ba vettem az irányt mivel ott vannak a
legjobb cipők. Találtam szebbnél szebb cipőket. Épp egy fekete magas sarkút
próbáltam fel amikor egy csaj megszólított.
- Szia . - halványan mosolygott.
- Hello .- mosolyogtam vissza szerényen .- Segíthetek
valamiben?
- Szép cipő! Ugye te vagy Darcy Hale?- ült le mellém.
- Igen, miért?
- Uram atyám.. ez komoly?! Jaj bocsi… csak igaz hogy te vagy
Harry Styles barátnője, vagy csak pletyka?
Csúcs.. tehát már el se mehetek vásárolni anélkül, hogy
megismernének. – Igen én vagyok .-
forgattam szemem.
- Csinálhatok egy képet rólunk?- lelkesedve kapta elő a
telefonját.
- Nem bánom. – haraptam a számba majd egy széles művigyort
erőltettem az arcomra egy kép erejéig.
- Istenem.. Köszönöm szépen. Annyira irigyellek. - folyt
belőle a szó és nézte a képet.
- Nincs mit .- válaszoltam .- Sajnálom, de nekem most mennem
kell. Örülök, hogy találkoztunk .- hazudtam. A cipőt visszaraktam a dobozába, a
dobozt a polcra és szedtem a lábam, hogy minél hamarabb kimehessek. Kifelé
menet beleütköztem egy srácba aki fel volt pakolva cipős dobozokkal (amik
persze leborultak.) Jó szerencsétlen vagyok.
- Ne haragudj! Véletlen volt .- letérdeltem él visszaraktam
az egyik cipőt a dobozába.
- Ugyan, hagyd csak.. ezek csak cipők – megfogta a kezem és
felsegített.
- Nem. Ezek nem csak cipők! - vágtam rá.
- Akkor bocsi. Amúgy Colin.- nyújtotta a kezét.
- Darcy - mosolyogtam rá. – És most ha megengeded
összeszedem a dobozokat.
- Hagyd már a fenébe azokat a dobozokat.. összeszedem én,
mivel ez a dolgom.
- Te itt dolgozol? A Kandee Shoes-ba? - leesett az állam.
- Csak nyári munka. Tudom, hogy nagyon férfias munka egy
cipőboltban dolgozni.. de csak ide vettek fel, és kell a pénz. - húzta el a
száját.
- Hé! Ne szóld le a Kandee-t! Ez a kedvenc üzletem. – elég
hülye fejet vághattam.. szokásom.
- Bocsánat. - nevette el magát. Megcsörrent a telefonom..
király. Na kinek hiányozhatok? ’Anya’.. tehát megyünk.
- Bocsi, de mennem kell. - nyomtam ki a telefont.
- Később ráérnél? Beülni meginni valamit? Vagy elkérhetem a
számod?- hadarta.
- Van barátom, bocsi..
- Oh… nem baj. Itt a telefonom, írd be a számod. - nyújtotta
át.
- Ha anyám megöl, az a te hibád lesz. – mondtam közbe
bepötyögtem a számom és elmentettem ’ a béna csaj, Darcy’. Visszaadtam a
készüléket és futólépésben mentem a bejárathoz ahol anyám már összefont karral
várt.
- Ideje volt már.. –grimaszolt rám.
- Ne haragudj, csak volt egy kisebb baleset. - dúrtam a
hajamba.
- Nem érdekel. Be akarok veled menni egy boltba. Kinéztem
egy cipőt, és kíváncsi vagyok a véleményedre.
- Tényleg ne haragudj. Ami pedig a cipőt illeti biztosan jól
fog állni neked.
- Tehát igen… öööhm.. megkérhetnélek valamire?- nagy nehezen
kibökte
- Akármire .- válaszoltam.
- Ülj gép elé, és menj fel twitterre .- csak ennyi?!
- Most?-
- Ha lehet minél hamarabban. Szólj ha fent vagy.
-Az kicsit odébb lesz..
- Rendben.. Darcy.
-Hallgatlak.
-Most le kell tennem, de csak hogy tudd, hiányzol.
-
Leültem az asztalhoz. Felnyitottam a laptopot, bepötyögtem a
jelszót. Megnyitottam a Safarit majd a twitter. Istenem.. több mint 4000
követő.. pedig nem is.. ááhh..
Oké, akkor elő a telefonnal, megvárom még kétszer kicsöng
majd kinyomom.
Várok, várok és csak várok. Jelzi a telefonom, hogy sms
jött.
-’ Nézd meg a profilom. H.’
Kedves volt tőle, hogy több millió ember szeme láttára kiírta. Legszívesebben oda teleportálnék hozzá és magamhoz láncolnám. Utálom, hogy turnéznak. Utálom, hogy ennyire szeretem.Nem vagyok a távkapcsolat híve, sőt.. Mostanában könnyes szemmel alszom el, mert a hiánya minden éjjel megkínoz. Amit én most akarok az az hogy velem legyen, de lehetetlen. Próbáltam egyszerűen fogalmazni a 'istenem annyira szeretlek, hiányzol, meghalok nélküled' helyett csak egy 'én is szeretlek'-et írtam.
Épp nagyba ábrándoztam amikor megcsörrent a telefonom. Abban a hiszemben voltam, hogy Harry az ezért érte ugrottam az ágyra. Egy kisebb csalódás ért amikor egy számomra ismeretlen számot írt ki..
Ez az utolsó Tanya-s rész júniusban,mivel jóleső nyaralásomat fogom tölteni Görögországban, és lehet,hogy várható lesz egy meglepi rész 30.a körül,de nem valószínű.Addig is érjétek be ezzel a résszel és természetesen jönni fognak az új Darcy-s részek is,nagy örömötökre :) Csók mindenkinek,jó olvasást,és jó szünetet kívánok mindenkinek kicsiny kis részemmel :)
A döbbenettől mozdulni sem bírtam. Ott állt előttem életnagyságban,kipirosodott arccal,zihálva. Képes mindent otthagyni,és utánam jönni a reptérre? Képes ezeket megtenni értem? Pont értem? Hát,minden jel erre mutatott...
-Kérlek...-zilálta-ne menyj el...ne hagyj itt.-ettől a mondattól könnyek szöktek a szemembe. A kezemből kiesett a bőrönd,és csak rohantam,karjaimat szorosan a nyaka köré fontam. Úgy szorított magához,mintha sose akarna elengedni. Újra elöntött minden érzés,minden régen eltemetett fájdalom,minden lenyelt és eltitkolt könny. Teljes szívemből zokogtam,fejemet a vállának döntve. Nyugtatóan simogatta a hajamat. Ezt akartam eldobni?! Ezt akartam itthagyni?! Őt?! Aki még ide is képes utánam jönni,csak azért,hogy ne menyjek el?! Nevetségesen pitiáner húzás volt tőlem...
-Hé,nyugi,mostmár minden rendben lesz...-nyugtatott,amikor meglátta,hogy nem hagyom abba a sírást. Nem,nem lesz minden rendben.Hogy nézek ezután a szemébe? Hogy élek majd ezzel a tudattal? Egy gyáva ember vagyok,aki folyton csak menekül...
-Liam,ne haragudj...-zokogtam,majd felnéztem a szemébe. Az övében is könnyek voltak,de mosolygott rám. Ezek örömkönnyek voltak. Ekkor megértettem. Nekem is örülnöm kéne. Nem lehetek ennyire önző. Mindig csak magammal foglalkozom... Új életet kezdek. Vele. Egy másik Tanya-val.
-A lényeg,hogy itt vagy velem... -a kezét az állam alá tette,hogy véletlen se jusson eszembe lenézni a földre. - Szeretlek.- Ismét ledöbbentem. Ezek után szeret. A történtek után szerethetjük-e egymást?! "Hát persze,hiszen most mondta"-mosolyogtam magamba,amely kiült az arcomra is.
-Én is szeretlek...-majd a tinik,a legkedveltebb módszerét választva mondtuk el egymásnak a valódi,visszavonhatatlan és beteljesült szerelmünk szép szavait,amely mindig is ott volt a szívünkben,a lelkünkben,a lényünkben és most már mindvégig ott is marad velünk.
A reflektort felénk irányították. Elvakított a fény. Homályosan láttam a könnyektől, pár fényfolt rémlik és a nagy hangzavar. Mindenki tapsol, kiabál, fütyül. Folyamatosan Eleanort és engem fényképeztek. Képtelen voltam felfogni, hogy Harry írt egy dalt nekem. Csak oda akartam rohanni hozzá, megölelni és megköszönni neki. De ehelyett csak álltam az arcomra fagyott mosollyal és lassan a szemem is megszokta a vakító fényt. Lelki szemeimmel már láttam hogy Harry karjaiba ugrok és hálám jeléül milliószor megcsókolom. Annyira beleéltem magam ebbe az érzésbe hogy mozdulni sem tudtam és Emma úgy ráncigált végig a sorok között, majd le a lépcsőn El-t követve a 'One Direction' feliratú ajtó felé. Mikor megláttam kitéptem a karom és futni kezdtem mint egy kisgyerek a fagyiskocsi után. Benyitok és a mosolyom elhalványult a látványtól. Üres volt a szoba. Ismét ledermedten álltam. Lassan besétáltam a nagy tükörasztalig és néztem az összekócolt hajam, az elkenődött sminkem. Megtöröltem ismét a könnyes szemem de így még jobban elkentem a szemfestékem. Újra belenéztem a tükörbe. Az ajtóban állt Harry, azzal a cuki mosollyal az arcán amiért olyannyira odavagyok. Itt a pillanat hogy megköszönhessem neki. Gyermeki énem előbujt belőlem és rohantam felé. Szorosan öleltem magamhoz, csókot, csók után adtam a szájára. Két kezével megfogta az arcom és széles mosollyal a szemembe nézett.
-Még így is gyönyörű vagy.- mondta majd egy puszit nyomott a homlokomra.
-Annyira csodálatos voltál.-mondtam zihálva.
-Te vagy a csodálatos!-a hangsúly a 'Te'-n volt.
-Nem akarlak sosem elveszíteni-megint megindult a sós víz a szememből.
-Azért ugye nem volt olyan szörnyű?-törölte le a könnyeimet.
-Te megbolondultál?-tört ki belőlem.-Hogy kérdezhetsz ilyet? Valószínű nem csak én könnyeztem meg rajta hanem az arénában lévő össze lány.
-Haha-kacagott.-Lecsúsztak a bugyik, mi?!
-Le!-vágtam rá és megcsókoltam.
*másnap reggel*
Kellemes érzés volt kipihenten ébredni. Eléggé elfáradtam a tegnapi nap során. A koncert után vacsorázni mentünk. Eleanorral, Emmával és a fiúkkal, de Zayn nem tartott velünk. Neki valami fontos dolga akadt. Emma szerint miatta ment el, de ennek a valószínűsége egyenlő a nullával. Időközben kicsit jobban megismertem Niall-t, sokat beszélgettünk és elmondta hogy igazából Zayn egy Perrie nevezetű lány miatt viselkedett így és hogy nézzük el neki. Szuper volt az egész este kivéve az a része ahol egy kisebb harcot kellett vívjunk a fotósokkal és a fanokkal.
A plafont bámultam és az emlékeimet idéztem fel amikor;
-Darcy! Azonnal kelj fel!-rikácsolva tört be hozzám anya.-Ez mégis micsoda?-vágott az ágyamra egy újságot.
Egy kép rólam és Harryről, méghozzá a címlapon! Ez várható volt, na de a szöveg..
' Sajnálom lányok -de mint kiderült a tegnapi One Direction koncert után- Harry Stylesnek barátnője van. Sőt a lány még fiatalabb is a hős szerelmesnél. Harry Styles a tegnapi koncertjük után egy saját számmal készült. Meglepte a barátnőjét egy neki írt dallal. Később több kép is készült róluk és nem titkolják a kapcsolatukat.'
A mai napon kicsit nyúzott vagyok,tegnap "ereszd el a hajad" volt... De itt az új rész ! A résznek Nelly-Just a Dream c. dala ad hátteret,remélem,megnyeri tetszéseteket !:)
I was thinking about her
Thinking 'bout me
Thinkin 'bout us (us)
What we gonna be?
Open my eyes,(Yeah)
it was only just a dream... So I travel back (uh)
down that road (road)
Will she come back? (Uh)
No one knows
I realize (Yeah)
It was only just a dream...
Kinyitottam a szemem. A redőny leengedve,de a napfény kis sugarai még így is bekúsztak a szobámba... Ma elutazom. Furcsa fintora lehet az életnek,hogy este erről álmodtam. Már amennyire emlékszem a történtekre. Csak annyi rémlett,hogy találkoztam egy sráccal,akit ismerek valahonnan,de nem jutott eszembe,ki lehetett. "Na mindegy..."-mondtam magamban,és kikászálódtam az ágyból. Gyorsan magamra kaptam a cuccaimat és lementem reggelizni. A mai reggel elég nyugodtan indult;csak anyut hallottam a konyhában tenni-venni,a hugom még mindig alszik,mivel ő sosem kel fel 10 előtt... Jól megy egyeseknek.
Magam is meglepődtem,amikor az óra kismutatója elérte a 9-es számot,majd jelezte ezt. Furcsa lesz itthagyni mindent. Nem mellesleg egyik napról a másikra... Őrült ötlet volt,de tudtam,hogy eljön ez a nap.Menekülőre fogom a dolgokat,és Californiába költözöm,ahol nyugodtan
élhetek. A veszély ott is fogható lesz,mert bármikor jöhet egy srác,aki
le akar venni a lábamról,de én nagyban elzárkózom majd mindenkitől. Csak
magamnak élek ezután.
-Jó reggelt!-köszöntem anyának,aki nagy bőszen csinálta az "utolsó reggelimet" itthon. Kedves volt tőle.
-Neked is jóreggelt,szívem ! Remélem,felkészültél az útra...- szinte suttogott és a szemébe könnyek gyűltek. "Nee,csak ezt ne."-gondoltam magamban. Amikor észleltem ezt a kis problémát,gyorsan odaszaladtam hozzá,nehogy meglássa;én is menten elsírom magam. Törékeny alakját gyorsan átkaroltam,fejét a vállamba fúrta,és kis zokogásban tört ki."Fogd vissza magad,fogd vissza magad..."-ostoroztam magam.
-Nyugi... Semmi baj,anyu. Minden rendben lesz. Nem hagylak itt titeket örökre,esküszöm.- az utolsó mondatomnál felnézett az arcomba. Azt hittem,'majd meghasad a szívem.
-Tudom,tudom...-törölte le a könnyeit.
-Akkor ne sírj ! Ne sírj se miattam,se utánam. Úgyis visszajövök hozzád,anya.-mosolyt erőltettem az arcomra. Ha más miatt nem is,de miatta biztosan visszajövök majd valamikor.
-Rendben van !- az arca még mindig szomorkásan hatott,de a szeme a sírástól felélénkült. Mintha csak megnyugvást akarna,hogy az én számból hallja: még visszajövök.
Lassan a hugom is felkelt. A másik aggasztó tényező. De legalább ő nem fog előttem sírni... Amióta apa meghalt,nem láttam sírni. Benne legalább van annyi erő,hogy szembenézzen a dolgokkal,akár jók,akár rosszak. Ebben nem hasonlítunk...
Gyorsan felöltöztem,megreggeliztem,és a pakolással legalább 3 óra ment el. Remek...
Mire észbekaptam,már a kapuban voltam,bőröndökkel az oldalamon.Eljött a búcsúzás ideje. Mielőtt mindenkitől elköszöntem volna,aput is
meglátogattam. Tőle csak lélekben tudok elbúcsúzni,de örökre ottmarad,a
szívem legelőkelőbb helyén. Anyu és a húgom nem akart elengedni,de
látták rajtam,hogy így lesz a legjobb,hát beletörődtek. Szorosan
megöleltem őket,hogy érezzék,sosem fogom elhagyni őket. Furcsa ez a
búcsúzás. Sosem volt részem ilyesmiben,de tudom,ha visszatérek ide,egy
új emberrel fognak találkozni.
A gépem 13.30-kor indul,de már 1 órával előtte ott kell lennem,és alá
kell írnom az iratokat. Mire észrevettem,hogy elszaladt az idő,kénytelen
voltam gyorsra fogni az ölelések sorozatát.
Bedobáltam a csomagtartóba a cuccomat,majd behuppantam a volán mögé,és
heves integetések közepette kifordultam abból az utcából,ahol az egész
életemet töltöttem. Egy könnycsepp gördült le az arcomon... Mi lesz
ezután velem?
Mikor odaértem,még pont beleestem az 1 órai keretbe. Remek. Gyorsan
aláfirkantottam mindent,majd futva megkerestem a terminálomat. Felraktam
a poggyászomat a csíkra,és elindultam a kapu felé,ahonnan a repülőm
elindul. Elhatároztam,hogy nem fogok se sírni,se hátra nézni többé.
Magabiztosan haladtam előre,ám ekkor egy ismerős hang a nevemet
mondta,ordítva szinte. A lábamat mintha leragasztották volna,hiába is
akartam volna megmozdulni,nem sikerült volna. Gyorsan megfordultam,és a
látványtól megdobbant a szívem...Újra.
Hirtelen beugrott az álmom. Ott állt előttem egy fiú,akinek nem Josh volt a neve,hanem Liam. "A szemük ! Majdnem ugyanolyan. Az kavart meg"-ütöttem a fejemre.
-Liam...-leheltem alig hallhatóan. "Mi lesz ebből!?"-motyogta egy fellelkesült hang a fejemben.
Szóval... el sem tudjátok képzelni milyen boldogok vagyunk most:)) Több mint 6000-en néztétek meg a blogunkat és most már tudjuk, hogy nem feleslegesen írunk..:) Köszönjük Szépen!
