57.rész-Új élet-Tanya

Ez az utolsó Tanya-s rész júniusban,mivel jóleső nyaralásomat fogom tölteni Görögországban, és lehet,hogy várható lesz egy meglepi rész 30.a körül,de nem valószínű.Addig is érjétek be ezzel a résszel és természetesen jönni fognak az új Darcy-s részek is,nagy örömötökre :) Csók mindenkinek,jó olvasást,és jó szünetet kívánok mindenkinek kicsiny kis részemmel :)


A döbbenettől mozdulni sem bírtam. Ott állt előttem életnagyságban,kipirosodott arccal,zihálva. Képes mindent otthagyni,és utánam jönni a reptérre? Képes ezeket megtenni értem? Pont értem? Hát,minden jel erre mutatott...

-Kérlek...-zilálta-ne menyj el...ne hagyj itt.-ettől a mondattól könnyek szöktek a szemembe. A kezemből kiesett a bőrönd,és csak rohantam,karjaimat szorosan a nyaka köré fontam. Úgy szorított magához,mintha sose akarna elengedni. Újra elöntött minden érzés,minden régen eltemetett fájdalom,minden lenyelt és eltitkolt könny. Teljes szívemből zokogtam,fejemet a vállának döntve. Nyugtatóan simogatta a hajamat. Ezt akartam eldobni?! Ezt akartam itthagyni?! Őt?! Aki még ide is képes utánam jönni,csak azért,hogy ne menyjek el?! Nevetségesen pitiáner húzás volt tőlem...

-Hé,nyugi,mostmár minden rendben lesz...-nyugtatott,amikor meglátta,hogy nem hagyom abba a sírást. Nem,nem lesz minden rendben.Hogy nézek ezután a szemébe? Hogy élek majd ezzel a tudattal? Egy gyáva ember vagyok,aki folyton csak menekül...
-Liam,ne haragudj...-zokogtam,majd felnéztem a szemébe. Az övében is könnyek voltak,de mosolygott rám. Ezek örömkönnyek voltak. Ekkor megértettem. Nekem is örülnöm kéne. Nem lehetek ennyire önző. Mindig csak magammal foglalkozom... Új életet kezdek. Vele. Egy másik Tanya-val.
-A lényeg,hogy itt vagy velem... -a kezét az állam alá tette,hogy véletlen se jusson eszembe lenézni a földre. - Szeretlek.- Ismét ledöbbentem. Ezek után szeret. A történtek után szerethetjük-e egymást?! "Hát persze,hiszen most mondta"-mosolyogtam magamba,amely kiült az arcomra is.
-Én is szeretlek...-majd a tinik,a legkedveltebb módszerét választva mondtuk el egymásnak a valódi,visszavonhatatlan és beteljesült szerelmünk szép szavait,amely mindig is ott volt a szívünkben,a lelkünkben,a lényünkben és most már mindvégig ott is marad velünk.