61.rész-Same Mistakes... -Tanya

Helló mindenkinek :) Visszatértem,bocsánat,hogy ilyen sokáig tartott,mire rászántam magam az írásra,de nagyon ötletem sem volt,és még most sincs,de majdcsak összehozok valamit... Remélem,mindenkinek tetszeni fog :) T.

Az életem rendbe jött. Legalábbis így éreztem minden közös másodperc,perc,óra és nap után,amit vele töltöttem. Még akkor is imádtam vele lenni,amikor veszekedtünk valami miatt... Ez az eset gyakrabban előfordult,mint kellett volna.

-Nem értem,miért olyan fontos ez neked...- kérdeztem tőle egyik vitánk során. A szülinapi bulim volt a téma,amit legszívesebben elkerültem volna.

-Mert rólad van szó,ez lesz a te napod!-mosolygott elnézően és lelkesen. Miért kell ennyire lelkesnek lennie? Hisz épp most akarom lelombozni az örömét! Megint előbújt belőlem a gonosz nőszemély,aki mindent elront...

-Nem akarom,hogy ez az én napom legyen,ez is csak egy nap!-kezdett felmenni bennem a pumpa. Nem akartam ezt,semmi kedvem nem volt hozzá. Viszont tudta,hogyha meglepetést akar nekem szerezni,attól mégjobban kiborulok.Főleg ilyenkor.

-Igaz,ez is egy nap,de legalább öregszel egy évet,drágám.-imádom,amikor kimondta a számomra legkedvesebb becézést,de ezzel most nem hatott meg.

-Szóval öregszem?! Maradjunk annyiban,hogy nem lesz buli,és vita lezárva. Rendben?-kérdeztem reménykedve,ám még mindig kicsit hangosan.

-Már az sem jó,ha meg akarlak lepni? Miért kell ezt ennyire túldramatizálni?!- kicsit felháborodva mondta ki,de éreztem a szavai mögött megbúvó sértettséget.

-Nem kell buli,nem kell meglepetés,nem dramatizálok túl semmit!-vágtam az arcába. Gyűlöltem veszekedni,de ezt nem hagyhattam szó nélkül... Sarkon fordultam,és már mentem is a fürdőszobába. Nálam voltunk,így pontosan tudom,merre találom. Feltrappoltam a lépcsőn,olyan gyorsasággal,hogy még Liam sem tudott utánam jönni. Jó hangosan becsaptam a fürdő ajtaját. Kell ez a fenének... Ahogy a tükörbe néztem,egy csillogó szemű,a dühtől kipirult,ám annál vadabb lányt láttam. Hol volt az a lány,aki mindig nyugodt és békés volt?! Elveszett,hogy átvegye ez az új Tanya a helyét. 

Néha inkább szerettem volna visszakapni a régi életemet...A szememből kigördült egy könnycsepp. Gyűlöltem sírni. Meg is lepődtem,hogy van még könnyem. 

Amikor kora este kiléptem a fürdőszobám ajtaján,megláttam őt,a szemközti falnak dőlve,fejét oldalra döltve ült,nyugodt szuszogásából arra következtettem,hogy alszik. A fürdő fényei rávetődtek,megvilágítva helyes,meggyötört arcát. Ellágyult a szívem. Képtelen voltam rá haragudni. Leguggoltam mellé,megsimogattam az arcát,mire rögtön kipattant a szeme. 

-Szia...

-Szia. Tanya,ne haragudj,hogy rád erőltetem magam és az akaratom. Én csak jót akarok neked...-nem akartam,hogy ezt a témát újra elkezdjük.

-Tudom.Te se haragudj rám. Csak mostanában elég feszült vagyok... De téged nem akarlak elveszíteni.

-Kérdeznék valamit...-barna szemeiben idegesség csillogott.

-Tessék,figyelek-mosolyogtam rá.

-Igazából ez is meglepetés lett volna,ma akartam megkérdezni...

-Nos,miről van szó?

-Tanya,tudom,hogy nem ismerjük egymást régóta...

-Megijesztesz.-sürgettem.Kezdtem félni,hogy valami olyasmit akar mondani,amit nem szeretnék hallani.

Nagy levegőt vett,majd kimondta azt a mondatot,ami tényleg megijesztett.

-Költözzünk össze!

 folytatást 10 'elolvastam' és 5 komment után.