65.rész- In Venere Veritas...-Tanya

Köszönöm a visszajelzéseket,megpróbálok elfogadhatót írni. Csók,T.


Az emberek sosem érzik magukat elég érdemesnek arra,hogy szeretetet kapjanak. Vannak,akik kapnak,de olyan sokat és mindezt olyan kevés idő alatt,hogy nem is tudják és nem is áll módukban megbecsülni. Amikor szeret valaki,tisztán,igazából,teljes szívéből,amikor minden gondolata te vagy,téged lát mindenkiben,és ha elválnak útjaitok,téged keres mindenkiben,az már magában egy szeretetet sugároz. De ha a szíved tüze elaludt,nem is érzékelsz semmit... Semmit.
Éled a napokat,órákat,perceket,másodperceket... Mindezt olyan módon,hogy semmit sem érzékelsz a külvilágból. Csak élsz. Csak lélegzel. Semmi mosoly,semmi vidámság,csak élsz. Leéled a napjaidat,az évek telnek,és mire észbekapsz,minden embert elveszítesz magad körül.
De én pont Őt nem akarom soha elveszíteni... Pedig elfogom.


-Tanya,hahó!-lengette meg előttem a kezeit.-Itt vagy még?!
Gyors megráztam a fejemet,az aggasztó és ijesztő gondolatokkal együtt,és próbáltam reálisan gondolkodni...Reálisan válaszolni.
-Persze,ne haragudj...Gyere,üljünk le.-azzal levezettem a nappaliba. Gondterhelt arccal ült le mellém a kanapéra.-Nézd... még annyira fiatalok vagyunk. Senki és semmi nem tud elvenni tőlem... Tudom.
Szemeit rámfüggesztette,nem értette a válaszomat. Pedig igazán megérthetne. Ahogy én is megértem őt.
-Miért így állsz hozzá a dolgokhoz?! Nincs semmi vesztenivalód...-szemében szomorúság tükröződött.Az utolsó mondatot kár volt kimondania.
-Méghogy nincs vesztenivalóm?! De,nagyon is van! Mindent elveszíthetek,érted?! Mindent. Itt a nyertes,bárhogyan is lesz ennek vége,Te leszel.-persze,hogy felháborodok! Sajnos Liamben nagyobb volt a megsértettség...
-Vége?! Miért lenne ennek vége?!-Olyan gyorsan felpattant,hogy az útját nem is láttam,csak azt,hogy egyszer már állt,és nem ült. Jó,lehet,hogy túlreagálom,és nem kellett volna ezt mondanom,a vége szó elég érdekesen veti ki magát. Muszáj innen kimennem! Én ezt nem bírom... Ám Liam nem tágított.Megragadta a kezemet,és visszahúzott magához. Az arca kifejezéstelen volt,és ez mindent megtört bennem. A következő pillanatban már a karjaiban voltam,elernyedt testemet rábízva,a sötétség hívogató szavának eleget téve ájultam el...

Folytatás 10 elolvastam és 6 komment után :)

64.rész-Lego House-Darcy

Hello ismét! Nagyon örülök, hogy van még egy pár feliratkozónk és hálás vagyok a díjakért is! :)

Ja és még annyit, hogy szavazzatok!! :)

Imádlak titeket!

D. Xx

Remegő kezeimmel arcát tapogattam.Jellegzetes vonásait azonnal felismertem. Ő volt az.Végigvezettem újaim körbe az arcán, majd a szájánál megálltam, majd vissza fel és a hajába túrtam.Látni akartam végre az igéző szemeit, a csábító mosolyát és azokat az imádni való göndör fürtjeit.Le akartam tépni magamról a kendőt, hogy végre láthassam arcát, de megragadta a kezem.

- Még nincs itt az ideje.- mondta rekedt hangján. A mosolyom halványodni kezdett az arcomon. Rettentő idegesítő dolog, ha ott vagy Vele és nem láthatod őt sem, sőt semmit sem. Apró csókot nyomott homlokomra majd felkapott és úgy indultunk el. Hallottam, ahogy a víz a partot mossa de semmi mást ami elárulná mégis hova megyünk. Mikor már szólásra nyitottam a számat, éreztem, hogy egy lépcsőn visz fel.

Mégis hol lehetünk?! 

Ahogy felértünk, megállt és lerakott. Végre szilárd talaj volt a lábam alatt. Megigazítottam kicsit felgyűrődött ruhámat majd elkeseredett sóhaj hagyta el szám.

- Türelem. Már csak pár perc.-suttogta a fülembe. Egy korlátig vezetett ahol mögém állt és karjait a derekam köré fonta.-Most leveheted.
Óvatosan kikötöttem a kendőt, szép lassan elvettem a szemem elől is. A táj, lélegzetelállító volt. Ahogy a lemenő nap sugarai megcsillannak a víz tükrén. Mintha ismerős lett volna a hely. De még sosem jártam itt.
- Itt forgattuk a What Makes You Beautiful-t.- válaszolta, mintha a gondolataimba olvasott volna.
- Gyönyörű.- sóhajtottam.-Piszkosul hiányoztál.-fordultam meg.
- Nem gyönyörűbb nálad.-közelebb hajolt, majd puha ajkait az enyéimre tapasztotta. Szenvedélyesen csókolt, mint még eddig soha.Eddig azt gondoltam, valami baj van. De ezzel a csókkal bebizonyította, hogy minden rendben van köztünk.
- Szeretnék mutatni neked valamit.-duruzsolta a fülembe csókunk után. Én még a csókja hipnózisa alatt voltam, szemem ajkáról vándorolt végig az arcán egészen szemeiig.Csillogtak, mint mindig.
- Nem volt mára elég a meglepetésekből?- pislogtam rá.
- Ez még csak a kezdet volt.- mosolygott egy nagyot és felém hajolt, de kitértem előle.
- Akkor gyerünk.- gúnyolódtam.- Kíváncsi vagyok.
- Hosszú még az éjszaka. Ráérünk.- majd megfogta a kezem és kéz a kézben sétáltunk le a lépcsőn, majd a parton mígnem egy házhoz értünk.
- Hogy tetszik?- mutatott a ház felé.
- Mi?- megdöbbenten álltam azzal a ténnyel szemben, hogy Ez lenne a meglepetés.
- Megvettem a házat. Magunknak.-megvakarta tarkóját zavarában.- Nem tetszik, ugye?
- Uram isten. Te megőrültél?-csusszant ki a számon e pár szó.-Hogy a fenébe ne tetszene. De mégis miért?
- Mindig is szerettem volna, egy tengerpart melletti saját házat. Most legalább volt indokom miért megvenni, és ez a ház egyszerűen tökéletes nekünk.-mondta izgatottan.Kezei nyilván izzadtak, így pólójába törölte azokat.
- Mármint neked és nekem?-értetlenkedtem... habár ő nem beszélt érthetően.
- Ha az élet nem szól közbe, akkor veled szeretném leélni az életem, itt!-Könnyek szöktek szemeimbe, szavai hallatán.

Bocsi, de kicsit rövid lett:\ igyekszem hozni a következőt :)

Véleményt azért elfogadok :)Xx

Kérdés. T.

Sziasztok. Egy kis közvéleménykutatást szeretnék végezni. Mint tudjátok,nem nagyon írok mostanában,mert nem érzek magamban annyi "tehetséget",hogy normális történeteket tudjak írni.
Ezért fordulok hozzátok,hogy megtudjam,érdemes-e írnom,vagy sem.
Szeretném mindenki véleményét kikérni,mert ez egy fontos dolog számomra,és ha nektek tetszik a Tanya-s élettörténet és annak megformálása,akkor folytatom...

Sok csók,
T.

63.rész-Can't Stand it-Darcy

Tényleg bocsi, hogy későn hoztam a részt, de nagyon de nagyon nehezen vettem maga rá, hogy megírjam. Kín szenvedés volt:') de komolyan:\ 
Ha bármi kérdésetek van akkor ide írjátok le->  http://ask.fm/nomnooomhazza  és megis kapjátok rá a választ :) 
Csak még annyit akarok, hogy értékelem a 11.000 látogatót :D és még annyit, hogy azt hiszem lassan a történet vége fele közeledünk.

Mint kiderült, anyát is beavatta ebbe a kis 'lepjük meg Darcy-t' projectjébe, sőt még ki tudja kit..

Az ablak mellett ültem, amitől egész végig rosszul voltam, magyarázat rá; tériszony. Szerencsére egy kisebb bőröndöt felhozhattam magammal amibe gondosan bepakoltam gyógyszereket, váltóruhát, kaját és egy újonnan szerzett könyvet.

16 óra repülés egyhuzamban nekem kicsit sok, így előkaptam az mp4-et, bedugtam a fülest és megpróbáltam elaludni, vagy legalábbis pihenni egy kicsit.

Már 8 órája felszállt a gép és a mellettem ülő férfi egész mélyen aludhatott, csak néha-néha felhorkant jelezve, hogy még él. Türelmem fogytán volt így a mentőeszközt kutattam elő. Furcsa, de nem gyógyszert hanem könyvet. Néha úgy beleélem magam egy könyvbe, hogy elfelejtkezek a külvilágról-és talán ez most segíteni fog.
"..Vele az idő és a tér egyetlen zavaros ködbe folyt össze mindahányszor, és én mindkettőről teljesen megfeledkeztem.." – hangzottak el bennem ezek a szavak, majd kénytelen voltam abbahagyni az olvasást.
- Elnézést, jól van?- aggodalommal teli tekintettel vizslatott a férfi.
- Persze. – becsuktam a könyvet. – Miért?
- Csak mert fal fehér. Tán nem valami horror-t olvas?
- Nem, vagyis nem mondhatni horrornak. – az ablak felé fordultam,- a látvány csodás de.. – Tériszonyom van..
- Szeretné ha helyet cserélnénk?-
- Megköszönném!

Megtörtént a helycsere és az út hátralévő részén mindent megtudtam Patric családjáról.

***

- Ugyan, kérem! Csak annyit áruljon el, hogy hova megyünk. - faggattam a sofőrt.

- Kisasszony..

- Darcy. – szóltam közbe.

- Darcy. Meg van kötve a kezem, ha érti..

- Értem. Akkor csak annyit áruljon el, mikor érünk oda.

- Hamarosan. – és ezzel le is zártuk.

Los Angeles. Mit keres én itt? Hihetetlen. 

Mély agyalásomból a sofőr magyarázása rázott fel.

-Darcy, kisasszony. Megérkeztünk. -kinéztem a sötétített ablakon de csak a partot láttam. Egy árva lélek nem jár erre.-Innen gyalog kell mennie, de itt a levél amit oda kell adnom.-nyújtotta hátra. -Vigyázzon magára.

-Köszönöm.-vettem át. -A csomag ?

-Azt hagyja a kocsiban. és javaslom cseréljen cipőt.-mondta mosolygós hangon.

-De csak ezt hoztam.-néztem le a a lábamra.-Majd leveszem.. Mindenesetre köszönök mindent.
-Nekem ez a dolgom.-fordult hátra és kezet ráztunk.


Kimásztam a kocsiból kezemben a cipővel elindultam a partra, hogy majd ott elolvasom a levelet. Lassan lépkedtem a homokban, magamba szívtam a California-i levegőt majd mikor a parthoz értem, megálltam gyönyörködni a tájban.  A nap lemenőben volt, meseszép.
Félredobtam a cipőt, majd lehuppantam a homokba.  Felbontottam a levelet amiben ez állt; 


' Remélem tetszik Los Angeles és a part. Gyere a stég fele. Ott majd lesz egy kendő, kösd be a szemed, és várj!

Harry X '

Felpattantam és cipővel a kezemben rohanni kezdtem, a stég fele.

Remegtem az izgalomtól, de legbelül féltem is. A ruhámra felcsapódott a víz, de nem foglalkoztam vele, csak minél hamarabb oda akartam érni, Hozzá.

Zihálva megálltam a stég végén, leültem, a lábam lógott és épphogy nem ért a vízbe. Ahogy írta, ottvolt egy fekete kendő amit egy ideig szorongattam, -kételkedtem. Majd végül megadtam magam, és bekötöttem a szemem.. már csak várnom kell,ami persze nem az erősségem.
Dúdolgatni kezdtem valamit, mikor valaki a kezét a vállamra tette. Ösztönösen odakaptam, erős, nagy keze van. Ez talán Ő.
-Harry?-szólaltam meg rekedt hangon. Mély hangon kacagni kezdett.
-Nem, de bízz bennem.-folytatta amint abbahagyta a nevetést. Hangja ismerős volt.. olyan simogató, kellemes. -Bízz bennem, hadd segítsek felállni.-karolt át és felsegített.
-Zayn! Zayn te vagy az.. -suttogtam mintha nem szabadna senkinek sem meghallania.
-Csak gyere..-karolt át és vezetett végig a parton.
-Hova megyünk?-dadogtam. Tulajdonképp zavarban voltam, és ilyenkor szokásom extralassan menni.
-Darcy..szedd a lábad.-majd felkapott a hátára és így vitt végig.-Majd így talán még ma oda érünk..
-Kérdezhetek valamit, Zayn?-karoltam át a nyakát.
-Attól függ.-vágta rá közömbösen.
-Utálsz?
-Remélem nem gondoltad komolyan..
-Az igazat mond, és most!
-Igazából annyira nem ismerlek, de örülök neki, hogy boldoggá teszed Harry-t. Sokkal boldogabb, és amiket hallottam rólad..
-Mit mondott?
-Loui-val beszéltem. Ő mondta, hogy táncolni tanítod.
-De hát a barátom, persze, hogy segítek neki, ha megkér.
-Na itt vagyunk.-dobott le. -Most itt várj.-szaladt el.
-De Zayn..-kiáltottam, de valószínű meg sem hallotta. Ott álltam.. hol is?! Nem tudom.. a nagy semmi közepén tök egyedül. Úgy 10 perc várakozás után meghallottam nyilván Zayn lépteit a homokban. Csakhogy ezek a léptek halkabbak voltak, kecsesebbek.
-Te vagy az ?-nyújtottam ki a kezem és hadonászni kezdtem. Megragadta a kezem és az arcára tette.
-Felismersz?

(10 'elolvatsam' & 5 kommi.. ) :*