65.rész- In Venere Veritas...-Tanya

Köszönöm a visszajelzéseket,megpróbálok elfogadhatót írni. Csók,T.


Az emberek sosem érzik magukat elég érdemesnek arra,hogy szeretetet kapjanak. Vannak,akik kapnak,de olyan sokat és mindezt olyan kevés idő alatt,hogy nem is tudják és nem is áll módukban megbecsülni. Amikor szeret valaki,tisztán,igazából,teljes szívéből,amikor minden gondolata te vagy,téged lát mindenkiben,és ha elválnak útjaitok,téged keres mindenkiben,az már magában egy szeretetet sugároz. De ha a szíved tüze elaludt,nem is érzékelsz semmit... Semmit.
Éled a napokat,órákat,perceket,másodperceket... Mindezt olyan módon,hogy semmit sem érzékelsz a külvilágból. Csak élsz. Csak lélegzel. Semmi mosoly,semmi vidámság,csak élsz. Leéled a napjaidat,az évek telnek,és mire észbekapsz,minden embert elveszítesz magad körül.
De én pont Őt nem akarom soha elveszíteni... Pedig elfogom.


-Tanya,hahó!-lengette meg előttem a kezeit.-Itt vagy még?!
Gyors megráztam a fejemet,az aggasztó és ijesztő gondolatokkal együtt,és próbáltam reálisan gondolkodni...Reálisan válaszolni.
-Persze,ne haragudj...Gyere,üljünk le.-azzal levezettem a nappaliba. Gondterhelt arccal ült le mellém a kanapéra.-Nézd... még annyira fiatalok vagyunk. Senki és semmi nem tud elvenni tőlem... Tudom.
Szemeit rámfüggesztette,nem értette a válaszomat. Pedig igazán megérthetne. Ahogy én is megértem őt.
-Miért így állsz hozzá a dolgokhoz?! Nincs semmi vesztenivalód...-szemében szomorúság tükröződött.Az utolsó mondatot kár volt kimondania.
-Méghogy nincs vesztenivalóm?! De,nagyon is van! Mindent elveszíthetek,érted?! Mindent. Itt a nyertes,bárhogyan is lesz ennek vége,Te leszel.-persze,hogy felháborodok! Sajnos Liamben nagyobb volt a megsértettség...
-Vége?! Miért lenne ennek vége?!-Olyan gyorsan felpattant,hogy az útját nem is láttam,csak azt,hogy egyszer már állt,és nem ült. Jó,lehet,hogy túlreagálom,és nem kellett volna ezt mondanom,a vége szó elég érdekesen veti ki magát. Muszáj innen kimennem! Én ezt nem bírom... Ám Liam nem tágított.Megragadta a kezemet,és visszahúzott magához. Az arca kifejezéstelen volt,és ez mindent megtört bennem. A következő pillanatban már a karjaiban voltam,elernyedt testemet rábízva,a sötétség hívogató szavának eleget téve ájultam el...

Folytatás 10 elolvastam és 6 komment után :)