Harry hevesen rázott. A digitális órára tekintettem, 4:43.
Hírtelen visszatérni a valóságba az álomból, kisebb fejfájást okozott. Kezemet
a fejemhez kaptam. Olyan valósághű volt, ahogy a lányomat a kezembe tartottam
és Harry is velünk volt. Totális zavar van a fejemben.
- Minden rendben?- kérdezte aggodalmasan. – Kapálóztál és
kiabáltál.
- Azt hiszem…- ziháltam. Kissé zaklatottan de
visszahajtottam fejem a párnára. Lekapcsolta az éjjeli asztalon lévő lámpát így
végleg sötétség lett.
- Bújj ide.- nyújtotta kezét felém. Közelebb kúsztam hozzá,
olyan közel hogy éreztem hátamnál a mellkasát. Egyik keze a derekamon pihent
másik keze a feje alatt.
- Harry…-suttogtam, mintha lenne még valaki akit nem
szabadna felkelteni.
- Igen?- halkan válaszolt.
- Ugye –lenyeltem a torkomban lévő nagy gombócot és
kiböktem.- ugye nem lehetek terhes?
- Elég kicsi a valószínűsége, drágám. Emiatt ne
aggódj-dörmögte fülembe.- Most csak aludj. Holnap, azaz ma megyünk vissza. Ki
kell pihenned ezt a mozgalmas hetet.
- Szeretlek.- megszorítottam
kezét és még közelebb bújtam hozzá.
Egy édes hangra lettem figyelmes „Jó reggelt édesem”,
mondta. 1000 ’jó reggelt’ közül is felismerem az övét. Látni akartam őt,
azonnal. Szemeimen mintha tonnányi súly lett volna, úgy kellett megerőszakoljam
magam hogy végre kinyíljanak. Rettentő világos volt, égette a szemem. Újra
próbálkoztam, sikeresen és voálá. Ott állt ő, a fényben. Felismertem alakját,
haja formáját, testtartását. Imádom.
- Éhes vagy? Ha igen, ha nem, ezt meg kell enned. – letett
elém egy tálcát amin 2 óriás tányér púposra pakolva palacsintával.
- Te fel akarsz hizlalni?- förmedtem rá, de valóan éhes
voltam.
Kuncogott.
- Egy sima kösz is elég lett volna.- mosolygott, egy puszit
nyomott a homlokomra és kiment a szobába ismeretlen okokból.
Kettesben maradtam a kajával. A gyomrom üzent hogy éhes így
hát neki is láttam. Mennyei ízek kavalkáda. Igaz hogy csak palacsinta, de az
biztos hogy Ő tudja, hogy kell jól elkészíteni.
Miután egy tányérral elpusztítottam, próbáltam már csak
udvariasságból megenni a másikat is, meg mert isteni finom. Úgy tele voltam,
hogy még 2 falat és magamtól kipukkanok.
Visszafeküdtem, csak a plafont bámultam és a hasamat
simogattam.
- Rossz híreim vannak, hercegnőm. -toppant be Harold. Ahogy
meglátta hogy a nagy részét megettem a kajának és hogy úgy fekszek az ágyon
mint aki a halálán van, elmosolyodott.
- Figyelek.- nyöszörögtem.
- Remélem azért ízlett.- megköszörülte torkát és komolyra
váltott.- Szóval, az előbb hívtak, hogy nekem majd csak holnap kell vissza
menjek. Ma még lesz pár interjú meg hasonlók.
Szóval ha sietek akkor még visszaváltják a jegyedet a holnapira.
- Micsoda? Nem…nem kell, 1 nap az semmi - mondjuk nélküle
így nem éppen igaz- ma hazamegyek, te meg jössz holnap. Anya mára vár, és
nemkicsit lenne kiborulva ha még húznánk a „nyaralást”.- mutogattam idiótán.
- Úgy volt, hogy együtt megyünk. 10 perc alatt elintézem. –
piszkálta a telefonját közbe magyarázott.
- HAROLD EDWÁRD STYLES!- szóltam rá erőteljesen.- Nem.
- Akkor ha te ennyire ma akarsz menni, jobb lesz ha
nekiállsz pakolni. 3 óra és indul a gép.- szigorúan mutogatott a szétdobált
ruhákra majd sarkon fordult és kiment.
Igaza volt. Ekkora
kupit szinte még sosem hagytam magam után. De hát, ha minden éjjel ugyan úgy
telik… mozgalmasan, akkor az ember nem ér rá pakolászgatni. A reggelünk is
elfoglalt volt szóval kevés időt tudtunk a takarításra szánni.
- Igazán segíthetne Mr Styles.- kiabáltam utána és rácsaptam
a paplanra. – Maga is tettes!
- Parancsol? –állt meg az ajtóban csípőre tett kézzel
- Jól hallotta. Igazán kivehetné maga is a részét a
munkából. –grimaszoltam rá.
- Na majd mindjárt meglátod, hogy miből veszem ki a részem.-
vigyorgott kajánul.
- Ójaj. Most félnem kéne?- pimaszkodtam.
Lassan elindult felém, mindvégig a szemembe nézett. Mikor
elért az ágy végéhez, lerántotta a takarót rólam.
-Erre nem lesz szükségünk!- ledobta a földre majd rám
vetette magát.
5 év telt el azóta, hogy elhagytuk Los Angelest és visszajöttünk Londonba. Rettentő sok minden megváltozott. Harryvel még együtt vagyunk, nem mondhatom, hogy ezalatt a 3 év alatt sosem volt egy olyan percünk sem amikor agymás agyára mentünk vagy, hogy nem akartak minket szétszedni. De igazából nem is tudtak volna. Akkor, azon a nyáron történt valami ami örökre összekötött minket. Minden olyan gyorsan történt.
Miután visszatértünk Nagy-Britanniába, Louis megkérte El kezét, és ő igent is mondott. 1 hónapra rá volt az esküvőjük. Harry már ott célozgatott , hogy szeretne majd elvenni. Akkoriban sokszor émelyegtem, és előbb utóbb kiderült, hogy állapotos voltam. Túl fiatal voltam még... de így utólag, nem bántam meg. Sőt...
Egy gyönyörű kislányt hoztam a világra, akit Emily-nek neveztünk el. Az mi szőke fürtös hercegnőnk.
Los Angelesbe költöztünk abba a házba amit Hazza vett.
Az elmúlt 2 napban életem csúcspontján voltam. Egyrészt, hogy az angyalok városában lehettem, másrészt pedig életem értelmével. Voltunk városnézésen, de csak diszkréten. Nehezen tudtunk kettesben eltölteni az időt, a városközpontban. Mindig vele voltam, akár hova is mentek így kevés időm maradt ténylegesen megcsodálni a várost. Habár vásárolni akadt időm, amíg ők interjút adtak. Jómagam is kisebb hírnévre tettem szert, azáltal, hogy Harry barátnője vagyok. Hihetetlen miket nem képesek írni. Számtalan újságban olvastam megszámolhatatlan mennyiségű hazugságot rólunk, rólam. Volt olyan, hogy összeköltöztünk Los Angeles-ben, meg hogy eljegyzett... vagy a mézes heteinket töltjük itt aztán szakítunk de volt olyan is, hogy ez csak érdek kapcsolat és a menedzsment találta ki. Kész röhej.
- Los Angeles Baaabyyy! - kiabáltam ki a fedetlen kocsiból kezeimet az égnek emelve, hajamat a szél fújta össze-vissza.
- Ennyire élvezed? - kuncogott Harry a volánnál.
- Nem is tudod elképzelni mennyire. - másztam vissza. - Olyan jó, hogy végre kettesben lehetünk. - Hajtottam a fejem a vállára.
- Jó ezt hallani. -hajtotta fejét az enyémre.
- Ha hazaérünk, mit csináljunk? - kérdeztem. Fejem még mindig vállán pihent.
- Haza... ez tetszik. - hallottam hangján, hogy mosolyog. Amikor ő mosolyog, nekem is felfelé görbül a szám.
- Harooold. - fogtam arcát két kezem közé majd egy csattanós puszit nyomtam rá.
A délután összebújva filmeket néztünk. Azon agyaltam, hogy az ember néha bele se gondol mennyi boldogság is várhat rá, ha megtalálja a számára tökéletes tárast. Sokan csak végigszaladnak az életükön valakivel, akit nem is igazán szeretnek és nem ismernek. Én kijelenthetem, hogy testestül, lelkestül beleszerettem ebbe a srácba. Elrabolta a lelkem, minden gondolatom hozzá fűződik, ha nem vagyok vele hiányolom és féltem, féltem a sok csajtól... de megbízom benne hiszen ez egy kapcsolat alapja; a bizalom. Bár néha úgy érzem kicsit unja már, hogy nem léptünk még egy fokkal feljebb a kapcsolatunkban. Ha arra kerülne a sor, beparázok. Az első lenne és nem akarok bénázni de nem akarom cserben hagyni sem. Megbeszéltük, hogy én szedem a fogamzásgátlót és így nem lesz szükségünk a 'zoknira'. Próbálkoztunk is már, de vagy én tántorodtam meg vagy ő nem akart fájdalmat okozni nekem.Tudom, hogy ő már tapasztaltabb és mint említettem, bízom benne de a kételyek...
- Figyelj, kicsim. - szólalt fel Hazz és elkezdte simogatni a hátam.
- Hallgatlak. - suttogtam.
- Ha megkérnélek rá, bemennél nekem valamiért a központba?
- Persze. De ha szabad megtudnom, miért? - ültem fel és kérdően néztem rá.
- Öhm... twixért. - bökte ki.
- Te most szórakozol velem? - húztam fel a szemöldököm. - Te egy kicseszett csokiért küldesz el?
- Hé! Az TWIX! - tárta szét karjait.
-Szóval jobban szereted a te khm csokidat mint engem. Oké... megjegyeztem. - álltam fel és felkaptam a pénztárcám és elindultam kifelé.
Leintettem egy taxit és megmondtam neki, hogy a lehető legközelebbi élelmiszer boltba vigyen el. 5 per alatt oda is értünk ahol egy pár csajszi sikítozva közelített meg.Megbombáztak kérdéseikkel. Esküszöm nem értem őket... 'Istenem de szeretlek. Te vagy a példaképem. Hol van Harry? Csinálunk képet? Megölelhetlek? Aláírnál nekem valamit? Ti vagytok a legcukibb pár a világon." Ennyi mindent nem volt képes befogadni az agyam egyszerre. Lezártam egy egyszerű ühüm-el mindenkinek majd miután megvettem a kért édességet beszálltam a taxiba.
- Harry. megjöttem. -kiabáltam be közbe lerúgtam magamról a cipőm. Nem hallottam választ. - Minek kellett... - folytattam volna én, de megláttam a földre szórva vörös és fehér rózsaszirmokat. - Hazz? - kíváncsian követtem a szirmokat. A hálóba vezettek, az ágyig. Mikor megláttam egy óriási szívet szirmokból kirakva, éreztem hogy egy kéz megérint majd átkarolja a derekam.
- Tetszik? - dörmögte a fülembe.
- Harold Styles - fordultam felé és megcsókoltam.
- Akkor igen. - kajánul mosolygott.
- De még mennyire. - vettem a célzást.
Felugrottam az ölébe majd őrülten csókolni kezdtem. Éreztem, hogy itt az idő. Az ágyra vetette magát velem együtt. Csak annyit kérdezett 'szeretnéd?' amire csak bólogatni tudtam. Szenvedélyesen csókolt, úgy mint a filmekben. Megszabadított a ruhámtól, de én sem tétlenkedtem. Csókunkat egy pillanatra sem szakítottuk meg.
Eszméletlenül jól csinált mindent. Odafigyelt rá, hogy mindkettőnknek jó legyen és jó is volt. Egész éjjel kifáradhatatlanul együtt voltunk. Miután többször is végigsöpört az eufórikus érzés a testemen eldöntöttem, hogy én szeretem ezt, szükségem van erre.
Köszönöm a visszajelzéseket,megpróbálok elfogadhatót írni. Csók,T.
Az emberek sosem érzik magukat elég érdemesnek arra,hogy szeretetet kapjanak. Vannak,akik kapnak,de olyan sokat és mindezt olyan kevés idő alatt,hogy nem is tudják és nem is áll módukban megbecsülni. Amikor szeret valaki,tisztán,igazából,teljes szívéből,amikor minden gondolata te vagy,téged lát mindenkiben,és ha elválnak útjaitok,téged keres mindenkiben,az már magában egy szeretetet sugároz. De ha a szíved tüze elaludt,nem is érzékelsz semmit... Semmit.
Éled a napokat,órákat,perceket,másodperceket... Mindezt olyan módon,hogy semmit sem érzékelsz a külvilágból. Csak élsz. Csak lélegzel. Semmi mosoly,semmi vidámság,csak élsz. Leéled a napjaidat,az évek telnek,és mire észbekapsz,minden embert elveszítesz magad körül.
De én pont Őt nem akarom soha elveszíteni... Pedig elfogom.
-Tanya,hahó!-lengette meg előttem a kezeit.-Itt vagy még?!
Gyors megráztam a fejemet,az aggasztó és ijesztő gondolatokkal együtt,és próbáltam reálisan gondolkodni...Reálisan válaszolni.
-Persze,ne haragudj...Gyere,üljünk le.-azzal levezettem a nappaliba. Gondterhelt arccal ült le mellém a kanapéra.-Nézd... még annyira fiatalok vagyunk. Senki és semmi nem tud elvenni tőlem... Tudom.
Szemeit rámfüggesztette,nem értette a válaszomat. Pedig igazán megérthetne. Ahogy én is megértem őt.
-Miért így állsz hozzá a dolgokhoz?! Nincs semmi vesztenivalód...-szemében szomorúság tükröződött.Az utolsó mondatot kár volt kimondania.
-Méghogy nincs vesztenivalóm?! De,nagyon is van! Mindent elveszíthetek,érted?! Mindent. Itt a nyertes,bárhogyan is lesz ennek vége,Te leszel.-persze,hogy felháborodok! Sajnos Liamben nagyobb volt a megsértettség...
-Vége?! Miért lenne ennek vége?!-Olyan gyorsan felpattant,hogy az útját nem is láttam,csak azt,hogy egyszer már állt,és nem ült. Jó,lehet,hogy túlreagálom,és nem kellett volna ezt mondanom,a vége szó elég érdekesen veti ki magát. Muszáj innen kimennem! Én ezt nem bírom... Ám Liam nem tágított.Megragadta a kezemet,és visszahúzott magához. Az arca kifejezéstelen volt,és ez mindent megtört bennem. A következő pillanatban már a karjaiban voltam,elernyedt testemet rábízva,a sötétség hívogató szavának eleget téve ájultam el...
Hello ismét! Nagyon örülök, hogy van még egy pár feliratkozónk és hálás vagyok a díjakért is! :)
Ja és még annyit, hogy szavazzatok!! :)
Imádlak titeket!
D. Xx
Remegő kezeimmel arcát tapogattam.Jellegzetes vonásait azonnal felismertem. Ő volt az.Végigvezettem újaim körbe az arcán, majd a szájánál megálltam, majd vissza fel és a hajába túrtam.Látni akartam végre az igéző szemeit, a csábító mosolyát és azokat az imádni való göndör fürtjeit.Le akartam tépni magamról a kendőt, hogy végre láthassam arcát, de megragadta a kezem.
- Még nincs itt az ideje.- mondta rekedt hangján. A mosolyom halványodni kezdett az arcomon. Rettentő idegesítő dolog, ha ott vagy Vele és nem láthatod őt sem, sőt semmit sem. Apró csókot nyomott homlokomra majd felkapott és úgy indultunk el. Hallottam, ahogy a víz a partot mossa de semmi mást ami elárulná mégis hova megyünk. Mikor már szólásra nyitottam a számat, éreztem, hogy egy lépcsőn visz fel.
Mégis hol lehetünk?!
Ahogy felértünk, megállt és lerakott. Végre szilárd talaj volt a lábam alatt. Megigazítottam kicsit felgyűrődött ruhámat majd elkeseredett sóhaj hagyta el szám.
- Türelem. Már csak pár perc.-suttogta a fülembe. Egy korlátig vezetett ahol mögém állt és karjait a derekam köré fonta.-Most leveheted.
Óvatosan kikötöttem a kendőt, szép lassan elvettem a szemem elől is. A táj, lélegzetelállító volt. Ahogy a lemenő nap sugarai megcsillannak a víz tükrén. Mintha ismerős lett volna a hely. De még sosem jártam itt.
- Itt forgattuk a What Makes You Beautiful-t.- válaszolta, mintha a gondolataimba olvasott volna.
- Gyönyörű.- sóhajtottam.-Piszkosul hiányoztál.-fordultam meg.
- Nem gyönyörűbb nálad.-közelebb hajolt, majd puha ajkait az enyéimre tapasztotta. Szenvedélyesen csókolt, mint még eddig soha.Eddig azt gondoltam, valami baj van. De ezzel a csókkal bebizonyította, hogy minden rendben van köztünk.
- Szeretnék mutatni neked valamit.-duruzsolta a fülembe csókunk után. Én még a csókja hipnózisa alatt voltam, szemem ajkáról vándorolt végig az arcán egészen szemeiig.Csillogtak, mint mindig.
- Nem volt mára elég a meglepetésekből?- pislogtam rá.
- Ez még csak a kezdet volt.- mosolygott egy nagyot és felém hajolt, de kitértem előle.
- Akkor gyerünk.- gúnyolódtam.- Kíváncsi vagyok.
- Hosszú még az éjszaka. Ráérünk.- majd megfogta a kezem és kéz a kézben sétáltunk le a lépcsőn, majd a parton mígnem egy házhoz értünk.
- Hogy tetszik?- mutatott a ház felé.
- Mi?- megdöbbenten álltam azzal a ténnyel szemben, hogy Ez lenne a meglepetés.
- Megvettem a házat. Magunknak.-megvakarta tarkóját zavarában.- Nem tetszik, ugye?
- Uram isten. Te megőrültél?-csusszant ki a számon e pár szó.-Hogy a fenébe ne tetszene. De mégis miért?
- Mindig is szerettem volna, egy tengerpart melletti saját házat. Most legalább volt indokom miért megvenni, és ez a ház egyszerűen tökéletes nekünk.-mondta izgatottan.Kezei nyilván izzadtak, így pólójába törölte azokat.
- Mármint neked és nekem?-értetlenkedtem... habár ő nem beszélt érthetően.
- Ha az élet nem szól közbe, akkor veled szeretném leélni az életem, itt!-Könnyek szöktek szemeimbe, szavai hallatán.
Bocsi, de kicsit rövid lett:\ igyekszem hozni a következőt :)
Sziasztok. Egy kis közvéleménykutatást szeretnék végezni. Mint tudjátok,nem nagyon írok mostanában,mert nem érzek magamban annyi "tehetséget",hogy normális történeteket tudjak írni.
Ezért fordulok hozzátok,hogy megtudjam,érdemes-e írnom,vagy sem.
Szeretném mindenki véleményét kikérni,mert ez egy fontos dolog számomra,és ha nektek tetszik a Tanya-s élettörténet és annak megformálása,akkor folytatom...
Tényleg bocsi, hogy későn hoztam a részt, de nagyon de nagyon nehezen vettem maga rá, hogy megírjam. Kín szenvedés volt:') de komolyan:\ Ha bármi kérdésetek van akkor ide írjátok le-> http://ask.fm/nomnooomhazza és megis kapjátok rá a választ :) Csak még annyit akarok, hogy értékelem a 11.000 látogatót :D és még annyit, hogy azt hiszem lassan a történet vége fele közeledünk.
Mint kiderült, anyát is
beavatta ebbe a kis 'lepjük meg Darcy-t' projectjébe, sőt még ki tudja kit..
Az ablak mellett ültem, amitől egész végig rosszul voltam,
magyarázat rá; tériszony. Szerencsére egy kisebb bőröndöt felhozhattam magammal
amibe gondosan bepakoltam gyógyszereket, váltóruhát, kaját és egy újonnan
szerzett könyvet.
16 óra repülés egyhuzamban
nekem kicsit sok, így előkaptam az mp4-et, bedugtam a fülest és megpróbáltam
elaludni, vagy legalábbis pihenni egy kicsit.
Már 8 órája felszállt a gép és a mellettem ülő férfi egész
mélyen aludhatott, csak néha-néha felhorkant jelezve, hogy még él. Türelmem
fogytán volt így a mentőeszközt kutattam elő. Furcsa, de nem gyógyszert hanem
könyvet. Néha úgy beleélem magam egy könyvbe, hogy elfelejtkezek a külvilágról-és
talán ez most segíteni fog. "..Vele az idő és a tér
egyetlen zavaros ködbe folyt össze mindahányszor, és én mindkettőről teljesen
megfeledkeztem.."– hangzottak el bennem
ezek a szavak, majd kénytelen voltam abbahagyni az olvasást.
- Elnézést, jól van?- aggodalommal teli tekintettel vizslatott a férfi.
- Persze. – becsuktam a könyvet. – Miért?
- Csak mert fal fehér. Tán nem valami horror-t olvas?
- Nem, vagyis nem mondhatni horrornak. – az ablak felé fordultam,- a látvány
csodás de.. – Tériszonyom van..
- Szeretné ha helyet cserélnénk?-
- Megköszönném!
Megtörtént a helycsere és az út hátralévő részén mindent
megtudtam Patric családjáról.
***
- Ugyan, kérem! Csak annyit áruljon el, hogy hova megyünk. -
faggattam a sofőrt.
- Kisasszony..
- Darcy. – szóltam közbe.
- Darcy. Meg van kötve a kezem, ha érti..
- Értem. Akkor csak annyit áruljon el, mikor érünk oda.
- Hamarosan. – és ezzel le is zártuk.
Los Angeles. Mit
keres én itt? Hihetetlen.
Mély agyalásomból a sofőr magyarázása rázott fel.
-Darcy, kisasszony. Megérkeztünk. -kinéztem a sötétített ablakon de csak a partot láttam. Egy árva lélek nem jár erre.-Innen gyalog kell mennie, de itt a levél amit oda kell adnom.-nyújtotta hátra. -Vigyázzon magára.
-Köszönöm.-vettem át. -A csomag ?
-Azt hagyja a kocsiban. és javaslom cseréljen cipőt.-mondta mosolygós hangon.
-De csak ezt hoztam.-néztem le a a lábamra.-Majd leveszem.. Mindenesetre köszönök mindent. -Nekem ez a dolgom.-fordult hátra és kezet ráztunk.
Kimásztam a kocsiból kezemben a cipővel elindultam a partra, hogy majd ott elolvasom a levelet. Lassan lépkedtem a homokban, magamba szívtam a California-i levegőt majd mikor a parthoz értem, megálltam gyönyörködni a tájban. A nap lemenőben volt, meseszép. Félredobtam a cipőt, majd lehuppantam a homokba. Felbontottam a levelet amiben ez állt;
' Remélem tetszik Los Angeles és a part. Gyere a stég fele. Ott majd lesz egy kendő, kösd be a szemed, és várj!
Harry X '
Felpattantam és cipővel a kezemben rohanni kezdtem, a stég fele.
Remegtem az izgalomtól, de legbelül féltem is. A ruhámra felcsapódott a víz, de nem foglalkoztam vele, csak minél hamarabb oda akartam érni, Hozzá.
Zihálva megálltam a stég végén, leültem, a lábam lógott és épphogy nem ért a vízbe. Ahogy írta, ottvolt egy fekete kendő amit egy ideig szorongattam, -kételkedtem. Majd végül megadtam magam, és bekötöttem a szemem.. már csak várnom kell,ami persze nem az erősségem. Dúdolgatni kezdtem valamit, mikor valaki a kezét a vállamra tette. Ösztönösen odakaptam, erős, nagy keze van. Ez talán Ő.
-Harry?-szólaltam meg rekedt hangon. Mély hangon kacagni kezdett.
-Nem, de bízz bennem.-folytatta amint abbahagyta a nevetést. Hangja ismerős volt.. olyan simogató, kellemes. -Bízz bennem, hadd segítsek felállni.-karolt át és felsegített.
-Zayn! Zayn te vagy az.. -suttogtam mintha nem szabadna senkinek sem meghallania.
-Csak gyere..-karolt át és vezetett végig a parton.
-Hova megyünk?-dadogtam. Tulajdonképp zavarban voltam, és ilyenkor szokásom extralassan menni.
-Darcy..szedd a lábad.-majd felkapott a hátára és így vitt végig.-Majd így talán még ma oda érünk..
-Kérdezhetek valamit, Zayn?-karoltam át a nyakát.
-Attól függ.-vágta rá közömbösen.
-Utálsz?
-Remélem nem gondoltad komolyan..
-Az igazat mond, és most!
-Igazából annyira nem ismerlek, de örülök neki, hogy boldoggá teszed Harry-t. Sokkal boldogabb, és amiket hallottam rólad..
-Mit mondott?
-Loui-val beszéltem. Ő mondta, hogy táncolni tanítod.
-De hát a barátom, persze, hogy segítek neki, ha megkér.
-Na itt vagyunk.-dobott le. -Most itt várj.-szaladt el.
-De Zayn..-kiáltottam, de valószínű meg sem hallotta. Ott álltam.. hol is?! Nem tudom.. a nagy semmi közepén tök egyedül. Úgy 10 perc várakozás után meghallottam nyilván Zayn lépteit a homokban. Csakhogy ezek a léptek halkabbak voltak, kecsesebbek.
-Te vagy az ?-nyújtottam ki a kezem és hadonászni kezdtem. Megragadta a kezem és az arcára tette.
-Felismersz?
Halii! Bocsi a lapos részért, tényleg! A folytatást megpróbálom minél hamarabb hozni! Azért remélem majd tetszik nektek ez a rész is.! :) Kommentent és 'elolvastam'-ot elfogadok! :)X
Darcy:
Ennél kínosabb helyzetben nem hiszem hogy tudnék lenni. pizsama pólóba, rövidnadrágban és magas sarkúban fekszem a földön, és az imént Louis karjaiból estem ki. Kész röhej.
-Ti mit csináltok?-meredt ránk nagy szemmel Emma. Persze az ilyen helyzetet ki nem értené félre?
-Táncoltunk.-makogtam totál elvörösödve.
-Szóval táncoltatok..-lépett beljebb és becsukta maga mögött az ajtót.
-Igen, megkértem Darcy-t hogy tanítson meg táncolni.-nyújtotta a kezét, hogy segítsen felállni.
-Oké.-vállat vont és besétált a konyhába. Totál otthon érzi magát.
-Szerintem jobb ha én most megyek..-mondta elnézően Louis.-A levelet majd nézd meg.- hadarta majd ki is ment.
-Oké.-mondtam, mintha hallaná is.. levettem a cipőmet és arrébb hajítottam.
-Szóval te és ez a Tomlinson gyerek..-jött ki a konyhából Emma egy pohár vízzel a kezében.
-Fejezd be.-vágtam rá mielőtt még elkezdene fantáziálni.
-Hozott virágot is?-szagolta meg a rózsacsokrot.-Csak nem szerelmes levél?-csapott le a levélre.
-Dee, pontosan az. Na szóval kérem szépen.-nyújtottam a kezem.
-Akkor adom oda, ha hangosan olvasod fel..-alkudozott.
-Majd meglátom..-gyors kikaptam a kezéből és feltéptem. Csak egy fehér lap volt benne ketté hajtva, azt is azonnal kivettem. Mikor szétnyitottam egy repülőjegy csúszott ki.
-Ez mi?-hajolt le érte Em. Ekkor hangosan felolvastam a levél tartalmát.
' Darcy!
Úgy éreztem, hogy csupán egy csokor virággal nem tudom kimutatni mennyire is fontos vagy nekem, az ajándékokról meg már számtalan vitánk volt. Kövesd az utasításaimat és ha minden igaz 2 napon belül már velem lehetsz.
1. Pakolj be fürdöruhát, 1 hétre elegendö ruhát. 2. Menj ki ma 6kor a reptérre és szállj fel a Los Angeles-i gépre. (jegy a borítékban). 3. Los Angeles-ben egy kocsi fog rád várni pontosan 4óra fele a reptér parkolójában a soför majd érted megy.
Ui.: Szeretlek.
Harry X '
-Ez igen.-nézett rám kikerekedett szemekkel Emma.-Szóval Los Angeles-be mész.
-Úgytűnik.-továbbra is csak a lapot fürkésztem és néztem a kézzel írt csodaszép levelet.
-Hahó-hadonászott a kezével.-Élsz még?
-Ja.-nyögtem ki.
-Akkor jó.-mondta közönbösen és belibegett a nappaliban.-Dvd-ztetek?-huppant le a kanapéra.
-Mi?.. Ja igen.-rohantam be kikapcsolni.
Harry:
Nehezen, de megtudtuk oldani a zökkenőmentes átszállást a kocsiból a Los Angeles-i gépre. Kényelembe helyeztem magam és becsuktam a szemem.
Elképzeltem Darcy arcát, a mosolyát, szinte hallottam a hangját, nevetését. Hiányozni fog, de voltunk már messzebb egymástól, huzamosabb ideig is. És ez most egy kis csekélység részemről. Csak szeretném, hogy kikapcsolódjon velem, és a média figyelmét nem felkeltve tenni ezt. Mondjuk az ritkán sikerül…
A nagy gondolkodásban elaludtam, és arra ébredtem hogy a stewardess bökdös.
Átaludtam az út felét. Ez nem lepő mivel a napokban alig aludtam.
- Ne haragudjon uram, de hamarosan leszállunk. Gondoltam felkeltem. - csilingelt édesen a hangja. Elragadó egy csaj.
- Köszönöm. - villantottam egy mosolyt azzal le is zártam.
A reptérről egyenesen egy szállodába vezetett az utam.
Helló mindenkinek :) Visszatértem,bocsánat,hogy ilyen sokáig tartott,mire rászántam magam az írásra,de nagyon ötletem sem volt,és még most sincs,de majdcsak összehozok valamit... Remélem,mindenkinek tetszeni fog :)T.
Az életem rendbe jött. Legalábbis így éreztem minden közös másodperc,perc,óra és nap után,amit vele töltöttem. Még akkor is imádtam vele lenni,amikor veszekedtünk valami miatt... Ez az eset gyakrabban előfordult,mint kellett volna.
-Nem értem,miért olyan fontos ez neked...- kérdeztem tőle egyik vitánk során. A szülinapi bulim volt a téma,amit legszívesebben elkerültem volna.
-Mert rólad van szó,ez lesz a te napod!-mosolygott elnézően és lelkesen. Miért kell ennyire lelkesnek lennie? Hisz épp most akarom lelombozni az örömét! Megint előbújt belőlem a gonosz nőszemély,aki mindent elront...
-Nem akarom,hogy ez az én napom legyen,ez is csak egy nap!-kezdett felmenni bennem a pumpa. Nem akartam ezt,semmi kedvem nem volt hozzá. Viszont tudta,hogyha meglepetést akar nekem szerezni,attól mégjobban kiborulok.Főleg ilyenkor.
-Igaz,ez is egy nap,de legalább öregszel egy évet,drágám.-imádom,amikor kimondta a számomra legkedvesebb becézést,de ezzel most nem hatott meg.
-Szóval öregszem?! Maradjunk annyiban,hogy nem lesz buli,és vita lezárva. Rendben?-kérdeztem reménykedve,ám még mindig kicsit hangosan.
-Már az sem jó,ha meg akarlak lepni? Miért kell ezt ennyire túldramatizálni?!- kicsit felháborodva mondta ki,de éreztem a szavai mögött megbúvó sértettséget.
-Nem kell buli,nem kell meglepetés,nem dramatizálok túl semmit!-vágtam az arcába. Gyűlöltem veszekedni,de ezt nem hagyhattam szó nélkül... Sarkon fordultam,és már mentem is a fürdőszobába. Nálam voltunk,így pontosan tudom,merre találom. Feltrappoltam a lépcsőn,olyan gyorsasággal,hogy még Liam sem tudott utánam jönni. Jó hangosan becsaptam a fürdő ajtaját. Kell ez a fenének... Ahogy a tükörbe néztem,egy csillogó szemű,a dühtől kipirult,ám annál vadabb lányt láttam. Hol volt az a lány,aki mindig nyugodt és békés volt?! Elveszett,hogy átvegye ez az új Tanya a helyét.
Néha inkább szerettem volna visszakapni a régi életemet...A szememből kigördült egy könnycsepp. Gyűlöltem sírni. Meg is lepődtem,hogy van még könnyem.
Amikor kora este kiléptem a fürdőszobám ajtaján,megláttam őt,a szemközti falnak dőlve,fejét oldalra döltve ült,nyugodt szuszogásából arra következtettem,hogy alszik. A fürdő fényei rávetődtek,megvilágítva helyes,meggyötört arcát. Ellágyult a szívem. Képtelen voltam rá haragudni. Leguggoltam mellé,megsimogattam az arcát,mire rögtön kipattant a szeme.
-Szia...
-Szia. Tanya,ne haragudj,hogy rád erőltetem magam és az akaratom. Én csak jót akarok neked...-nem akartam,hogy ezt a témát újra elkezdjük.
-Tudom.Te se haragudj rám. Csak mostanában elég feszült vagyok... De téged nem akarlak elveszíteni.
Szokásos reggelnek indult ez is. 8 fele kicammogtam a
konyhába, kivettem a szekrényből a macskakaját és egy adagot a ’Hope’ feliratú tálkába
szórtam. Visszaraktam a dobozt, majd a felső polcról levettem a csokis
gabonapelyhet. A szobámba menet leraktam a szekrényemre a kaját és bementem a
fürdőbe egy gyors hajmosásra. A hajamból még csöpögött a víz de egy ilyen meleg
nyári napon ez felfrissít. Megfésültem a
hajam majd magamhoz öleltem a dobozt és visszamásztam az ágyba. Tv-t
bekapcsoltam egy mesecsatornára. Igen, 17 évesen én még mindig vevő vagyok
a rajzfilmekre.
Úgy terveztem a délelőttöt pizsamában (ami nálam póló,
rövidnadrág) töltöm az ágyban fekve tömöm a fejem. Így is történt addig amíg el
nem fogyott a kajám és be nem aludtam az agyfárasztó reklámokon.
Olyan dél fele arra keltem hogy valaki ráfeküdt a csengőre.
Az arcomat elfeküdtem, a hajam nem áll sehogy és így nyissak ajtót akárkinek
is. Beletúrtam a hajamba, hogy egy kicsit is megtudjam igazítani. Elballagtam
az ajtóig és ahogy kinyitottam Hope a lábam mellett már ki is szaladt. Ez a
macska az eltűnés mestere, legutóbb 2 napig nem láttam de a kajája mindig
elfogyott.
Legnagyobb meglepetésemre Louis állt a kapuban. Hátratett
kézzel, nagy mosollyal üdvözölt.
- Szia. Gyere
beljebb. - csuktam be magunk után az ajtót.
- Hello. Látom
aludtál. –kuncogott. Valami lehet a háta mögött, mert nagyon próbálja takarni.
- Mi járatban
erre? – érdeklődtem.
- Ezt neked
hoztam. –nyújtott át egy csokor vörös rózsát.
- Ez.. ez
gyönyörű – elakadt a lélegzetem. - De Louis..
- Nyugi.. én
csak a futár vagyok. Harry küldte.
- Ha nem
haragszol ezt most vízbe rakom, te addig nyugodtan ülj le a nappaliban. –
magyaráztam virággal a kezemben közben a szekrény tetejéről próbáltam levenni
egy vázát.
- Hadd
segítsek. –lépett oda, és egy egyszerű mozdulattal lekapta a vázát.
- Köszönöm. –
vettem át. Elindultam a konyhába és koslatott utánam.
- Nincs mit. Ja
én hülye… még ezt is küldte – nyúlt a zsebébe. Én közben vizet engedtem a
vázába és belehelyeztem a csokrot.
- Ez a tiéd.
–egy hófehér borítékot tartott a kezében amire a nevem volt írva.
- Huh, egy
levél.. –húztam el a szám. – Csak nem így akarna szakítani?!
- Nem tudom.
Egyikünknek sem mondta el hogy mit tervez. – zsebre tett kézzel állt előttem.
- Hát akkor
majd elolvasom.. később.. – leraktam a váza mellé a levelet. - Sietsz esetleg?
Mert ha nem akkor csüccsenj le és én mindjárt csinálok egy frissítő limonádét.
- Hát rá érek,
és a limonádét is elfogadom. - vigyorgott.
- Király. A
távi vagy a kanapén van vagy a szekrényen. – kiabáltam a konyhából.
- Megvan, itt
volt a polcon. –kiabálta vissza.
5 perc alatt
készlettem a limcsivel. Jégkockákat dobáltam bele, tálcára tettem és bevonultam
a nappaliba ahol Louis épp régi videókat nézett rólam.
- Hé. -
szólaltam fel.
- Bocsi,-
nézett boci szemekkel. – Érdekelt ez a dvd, ’Darcy
szülinapja’ - olvasta fel. - Ez apukád?
- Igen. -
raktam le a tálcát. -Ő már nem lakik velünk, másik családja van.
- Sajnálom. És
te most anyukáddal élsz, gondolom.. nevelőapa?! –vett el az egyik poharat.
- Anya sokat
dolgozik.. nincs ideje még szinte rám se, még hogy arra, hogy elmenjen pasizni-
rámeredtem a Tv-re. 2 éves voltam amikor ez a videó készült. Akkor még boldog
család voltunk..
- Minden oké
Darcy?- köszörülte meg a torkát.
- Persze.. De
ugye nem lenne baj, ha nem ezt néznénk? –le ült mellém és vissza rakta az üres
poharat a tálcára.
- Nem. Feltéve
ha választhatok mást!
- Csak
óvatosan. - mosolyodtam el. Fél perces keresgélés után rátalált a legkínosabb
videómra.
- ’Tánc’- olvasta fel ismét. –Tudsz
táncolni?
- Igen. Régen
jártam társas táncra azelőtt meg hip-hop –ra. – húztam el a szám.
- Ez tök csúcs.
Figyelj, el szeretnék neked mondani valamit, de meg kell ígérned hogy ezt nem
mondod el Eleanornak.
- Persze.
Hallgatok mint a sír- mutattam a kezemmel,mintha bezárnám a szám és végül
eldobnám a kulcsot.
- Oké. Hát..
azt hiszem.. –hezitált.
- Igen? –néztem
rá nagy szemekkel.
- Azt hiszem el
fogom venni El-t.
- Tessék? Ez
komoly? – hát ez meglepett, de örültem neki. Ők a legtökéletesebb pár akikkel valaha találkoztam.
- Igen, anyával
is megbeszéltem. - vakarta meg a tarkóját. - De félek, hogy nemet mond.
- Ugyan már,
Loui.. több mint 2 éve együtt vagytok és ti vagytok a világ legcukibb párja. Én
tudom, hogy igent fog mondani.
- Ez kedves
tőled, de a legcukibb pár díját ti nyernétek Harryvel. - vigyorgott.
- Na erről most
nem nyitok vitát.. – nyúltam a pohárért. – És hogyan szeretnéd megkérni a
kezét? Egy koncerten vagy esetleg egy vacsorán? –kérdeztem majd belekortyoltam
a limonádéba.
- Hát igazából
arra gondoltam, hogy elvinném vacsorázni persze, hogy ne legyen feltűnő jönne
az egész bagázs. Kibérelnénk egy éttermet. Aztán felkérném táncolni és tánc
közben megkérdezném. –regélte.
- Ez tök
aranyos. Biztos nagyon örülni fog neki. - bólogattam és ismét belekortyoltam.
- Csak az a
probléma, hogy nem tudok táncolni. Sosem táncoltam még El-el pedig mindig ezzel
nyaggat. Megtanítanál táncolni?
- Mi? –köptem
ki az üdítőt.
- Persze, ha
nem nagy gond számodra. - a Tv-re mutatott. – Amint látom nagyon kented a
keringőt vagy mi ez.
- Igen, bécsi
keringő.. –bólogattam.
- Akkor leszel
a mesterem? Ha kell fizetek is.. Légyszii, - dünnyögött.
- Leszek a
mestered- forgattam a szemem. - De pénzt nem fogadok el. - ráztam meg a fejem.
- Isten vagy!
Mikor kezdünk?- ropogtatta meg az ujjait izgatottan.
- Jesszus
Louis, vagy 3 éve nem táncoltam.. még nekem is be kell gyakoroljam a lépéseket.
- csattantam fel.
- Itt a videó,
megnézzük és kezdhetjük is. Nem?
- Ja persze,
mert ez ilyen egyszerű. –kalimpáltam a kezemmel.
- Na állj fel
és taníts meg táncolni. - megragadta a kezem és felhúzott.
- Louiiiiis -
kiabáltam.
- Gyerünk!
Táncolni akarok. Most. - utasított. – Ne kéresd már magad Darcy.
- Én? Kéretni?
Soha. – rántottam ki a kezem az övéből. Egy kis ideig figyeltem a képernyőt és
a benne táncoló embereket. Hosszú ruhák, magas sarkúk, gyönyörű hajak. Miközben
néztem ahogy táncolnak a kisemberkék a Tv-ben én is elkezdtem a lépéseket
utánozni. Legnagyobb meglepetésemre minden ment.
- Ha ennyire
szeretnél táncolni akkor itt várj. - bementem a szobámba és előkotortam egy
tűsarkút. Gyors felkaptam és kitopogtam benne. – Táncoljunk! – értelmetlenül
nézett rám. Végignéztem magamon, hát elég röhejesen néztem ki Fehér XXL-es
pólóban ami szinte a térdemig ért és egy fekete tűsarkúban. - Hát, gyönyörű vagyok.
- grimaszoltam.
- Inkább
érdekesen nézel ki. - nyújtotta a kezét. - De ez most nem érdekel. Taníts meg
táncolni.
- Igenis Mr.
Tomlinson.- fogtam meg a kezét. A bal kezemet a vállára helyeztem, a jobbat
pedig kezében tartottam. - állj egyenesen. - utasítottam. - Nem táncolhatsz
görbe háttal.
- Rendben Mrs
Styles.- kacsintott rám.
- Ugyan, neked
csak Darcy.- kacsintottam vissza, jelezve hogy vettem a lapot. Megmutattam hogy
mégis milyen a helyes testtartás de a keze rossz helyen volt- A lapockámat.
- Tessék?
–kapta el a kezét a derekamról.
-A lapockámat
fogd, ne a derekam. –megfogtam a kezét és rátettem a lapockámra. - Itt hagyd!
Megmutattam
neki az ő lépéseit és gyakoroltam én is vele. Viszonylag hamar ’ megtanulta’ a
lépéseket bár nem egy nagy kunszt keringőzni. 4.-5. próbálkozására már ment
neki és egész jól haladtunk. Így gondoltam megpróbálhatjuk párban is.
- Na akkor
essünk neki. Gyere ide, és a kezedet a lapockámra! Majd foghatod Eleanor
derekát, de ha majd más lányokkal kell táncolnod, jobb ha a lapockájukat fogod,
feltéve ha nem szeretnél tőlük semmit.
- Nem hiszem,
hogy El-en kívül fogok én más lányokkal táncolni.
- Khm.. – kezem
a szám elé tettem majd ’ köhögtem’.
- Ja bocs, meg
rajtad kívül, Mester. - hajolt meg. Meghajoltam én is. Kecsesen közelebb léptem
hozzá, megfogta a kezem, a másik pedig ügyesen a lapockámra tette. Közelebb
húztam magamhoz és a fejem balra fordítottam, ő pedig jobbra ahogy a táncosok
is szokták. Eltáncikáltunk vagy egy háromnegyed óráig közbe persze folyt az
eszmecsere. Gyorsan tanult.
- Louis, van
egy jó hírem. - szólaltam fel a tánc közepén.
- Mégpedig?
- Te vezetsz.
- Az mi vagy
hogy érted?
- Hát úgy, hogy
a táncban a fiú vezeti a lányt, és most te vezetsz engem. – arccal felé
fordultam. Nagyot mosolygott.
- Király vagyok.
Terjeszkedni akarok. Kicsi a nappali.. - és elindultunk a folyosó felé.
- Nem szeretnéd
befejezni? Vagy egy órája táncolunk.. - nyüszögtem neki.
- Szeretném az
első táncomat kellőképp befejezni. - felém fordult és megdöntött. És éppen
ahogy én hátradőltem a kezeiben kinyílt az ajtó.
Harry:
Mikor hazaértem az ügyintézésből legnagyobb
meglepetésemre, nem találtam itthon Louis-t. Hétköznaponként itthon szokott
ebédelni velem. Igaz, hogy megkértem rá, hogy vigye el a kis meglepetés sorozat
kezdőcsomagát Darcynak de odavan már lassan 2 órája. Úgy látszik egyedül kell
ebédeljek. Kivettem a hűtőből egy tál spagettit amit még anya csinált amikor
bemutatta neki Darcy-t. Fontos volt nekem, hogy végre megismerhesse egymást
szívem 2 legfontosabb teremtménye.
- Harry, kicsikém. - két kezével megfogta az arcom majd puha ujjaival
simogatni kezdett. - Végre itthon vagy. - megragadta a kezem és beráncigált a
konyhába. - Csináltam neked valamit. –felvette a konyhakesztyűt és a sütőből
egy nagy adagnyi gőzölgő spagettit rakott az asztalra. Már a látványától is
összefutott a nyál a számban, akkor az illatáról nem is beszélve.
- Köszönöm anya, farkas éhes vagyok.
Ez már hiányzott. - foglaltam helyet a szokásos helyen az asztalnál. Itt
ültem amikor anya bejelentette, hogy elválnak apával, itt ültem amikor azt
mondta újra házasodik, amikor Gemma bejelentette, hogy elköltözik. A
legfontosabb családügyek mind a konyhában zajlottak. A kedven tányérom vette
elő, aminek a szélén volt egy repedés és villát. (Persze ennek is külön
története van.) Egy nagy adaggal pakolt a tányérba aztán elém tette.
- Jó étvágyat! – mosolygott kedvesen, teli szeretettel a szemében.
Mivel a napokban semmi normális kaja közelébe nem jutottam így lecsaptam
a lehetőségre és tömni kezdtem magamba a spagettit. Mindig bearanyozza a napom
ha láthatom anyát, pláne mosolyogni vagy leginkább nevetni.
Miután megettem 2 tányérral a házi kosztból és válaszoltam anya minden
kérdésére, felmentem az emeletre megnézni a régi szobám. Minden ugyan úgy van.
A régi CD-k a polcon sorakoznak, a baseball ütőm a sarokban, még az ágyam is
ugyan úgy áll, csak nincs megvetve. Lehuppantam a matracra és a kezembe vettem a
szekrényről egy képet rólam és Felicity-ről.
- Kop-kop. Bejöhetek? - jelent meg anya az ajtóban. Válaszképp
bólogattam. – Hiányzik? - besétált és leült mellém.
- Tessék? Ja hogy Fel .. nem. Csak szeretnék mondani valamit. –
simogattam meg a képet.
- Nekem bármit elmondhatsz kicsim. - tette a kezét a vállamra. Kiszedtem
a képet a keretből és ketté téptem.
- Be szeretném neked mutatni valakit. – felálltam és az üres szemetesbe
dobta a széttépett képet.
- Mégis kicsodát? Csak nem az új barátnődet?- nézett rám kérdően.
- De. Még ma. Ha lehet.
- Szóval nem csak holmi pletyka.. –fonta össze a karjait. – Persze,
hogy lehet. Sőt, meg szeretném ismerni. - mosolyodott el. Tény, hogy nem nagyon
megy neki a szigorú anya szerep.
- Szuper. Itt várj meg. A táskámban hagytam valamit. –nyomtam egy
puszit az arcára és lerohantam a lépcsőn. Kivettem a könyvet amit épp olvasok
és abból is egy képet, amit tegnap csináltam. Kettesével vettem a fokokat
felfelé. Lihegve futottam be a szobámba ahol anya ugyan ott ült ahol azelőtt,
kezében az üres képkerettel. Kivettem a
kezéből és óvatosan belecsúszattam a képet. Tökéletesen illett bele. Egy kicsit
még gyönyörködtem a képünkben, aztán visszaadtam anyának.
- Ő lenne az?- vizsgálta a képet majd lerakta az eredeti helyére.
- Igen, Ő az.’’
Akaratlanul is akár hányszor csak
Rá gondolok fülig ér a szám, ami már
szemet szúrt anyának. Mikor áthívtam, telefonálás közben is végig vigyorogtam.
Mikor elmentem érte, és mikor visszaértünk akkor is mosolyogtam. Egész végig!
Én azt hiszem tényleg szeretem.
Tényleg sajnálom hogy ilyen sokáig nem írtam. Egyszerűen nem engedte az időm.. Szeretnélek még megkérni titeket valamire... kommizzatok.. csak hogy tudjam kinek írok és a véleményetek ami igazán fontos, mindig ösztönöznek! Ja és az újításról is kérek véleményt. Jó vagy vissza a régit?! Ami a részt illeti: ITTVAN.
D.
Darcy:
- Mikor érnek már ide? - tördeltem az ujjaimat az
izgalomtól. Eleanor velem szemben ült az asztalnál. Nyugodt volt, csendes. Mint
akit egyáltalán nem izgat hogy réglátott barátjával találkozhat újra.
- Nyugi. - tette az kezeit az enyéimre. – Hamarosan.
- Ha nem érnek ide 10 percen belül én nem is tudom mit
csinálok.. – a lábaim ugrálni kezdtek és az asztalt kopogtatták. Mindig ez van
ha ideges vagyok.
- Elhiheted, nekem is ugyanúgy hiányzik Louis mint neked
Harry. Nyugi, most már tényleg perceken belül itt lesznek.
- Reméltem. Mióta várunk már?! Itt kéne legyenek… Lehet
történt valami velük.. - a lábam még mindig járt. Nem bírom tovább. Felálltam
és az ablakhoz siettem. Semmi.. Az ablakon beszűrődő szegényes fény eszembe
jutatta azt az érzést amikor a koncerten voltam. Ettől csak jobban mardosott a
hiány. Hunyorogva néztem ki az utcára. A mindig forgalmas Sloane St most kihalt
volt, néha egy-egy autó elsuhant a ház előtt. Ahogy El felállt a székről, az
kellemetlen hangot kiadva a parkettán csúszott hátrébb. Megborzongtam ettől a
hangtól. Odalépkedett mellém, kezét a vállamra tette és arcát a napfény elől a
másik kezével eltakarta. Egy fél pillanatra ránéztem. Bíztató mosoly görbült az
arcára, és tekintete ezt sugallta; ’minden rendben’ ! Nem bírtam tovább, megöleltem. Szeretem
megölelni az embereket, sok mindent elárul a személyiségükről. Ez a csaj pedig
egy egyéniség. Kocsiajtó csapódásra kaptam fel a fejem. Istenem, végre ittvan –
gondoltam és futólépésben siettem az ajtóhoz. Felkaptam egy fekete pulcsit, hisz
csak egy virágmintás ruha volt rajtam. Gyors pillantást vetettem magamra. A
tükörből visszanéző lány haja enyhén kócos volt, de ezzel nem foglalkoztam,
csak hogy újra láthatom. Megálltam az ajtó előtt, mély levegőt vettem és
kinyitottam azt. Ott állt előttem, megszeppenve - mint jómagam- göndör
haja tökéletes, mikor egy önelégült mosolyt villantott, szó nélkül a karjaiba
ugrottam.
Harry:
Megpillantottam gyönyörű arcát, csillogó szemei még mindig
igézőek. Mosolyognom kellett, e szépség láttán. Megölelt. Két karomat dereka
köré fontam, arcomat hajába temettem. Érezni akartam eper illatú haját amivel
folyton elkábít. Erre a percre vártam, de megérte. Totál megérte. Hogy
szerethet egy angyal egy ilyen puhány, mihaszna alakot mint engem?! Talán majd
egyszer, ha lesz merszem megkérdezni..
A drága Eleanor volt olyan kedves félbeszakítani meghitt
pillanatunkat. Megköszörülte torkát, mire szétrebbentünk Darcyval. Lassan
odasompolygott Louihoz és egy heves csókkal üdvözölte. Akár hányszor rájuk
nézek, egy mintapárt látok magam előtt. Tökéletesek, és kiegészítik egymást. Persze
minden figyelem rájuk irányult így megragadtam a lehetőséget és úgyszintén
megcsókoltam Darcy-t. Csókja visszafogott volt és kellemes. Csak a pillanatnak
akartam élni, beindultam és hevesebb lettem. Hajamba dúrta puha ujjait, végleg elvesztem és talán örökre..
Először is szeretném
megköszönni, hogy több mint 7500-an néztétek meg a blogot és 20an iratkoztatok fel!
El sem tudjátok képzelni mennyire örülök/örülünk ennek.
Én személyesen úgy terveztem lesz egy kis változás. Más
szemszögekből is írok MAJD és több kép is lesz, hogy élvezhetőbb legyen. Mivel kérdeztük hogy legyenek-e
képek a szereplőkről és mindenki igennel szavazott. Oldalt ott van, hogy
’oldalak’ és a Karakterek ~Darcy –nál megtaláltok majdnem minden fontosabb
szereplőt! Szeretném ha majd leírnátok a véleményeteket az újítással
kapcsolatban IS :D
Ami a részt illeti, ITT IS VAN. :)
- Van 10 perced elkészülni, kisasszony!- csapta rám az
ajtót. Hihetetlen mekkora ügyet csinál ebből. Vörös volt a feje úgy kiabált. Utoljára
akkor láttam így kiborulva amikor megtudta hogy a nagyszüleim autóbalesetet
szenvedtek. Nem akarom hogy megint az összeomlás szélén álljon. Így is
ahányszor Apa szóba kerül látom rajta hogy szíven üti a dolog. Mai napig hallom
még éjszakánként sírni. Mindent túlélt; fájdalmat, elválást, gyászt. Már csak
én maradtam neki. És bármi is történjen, nem fogom magára hagyni!
Kimásztam az ágyból és a ruhásszekrényem felé vettem az
irányt. Egy csíkos pólót és a kedvenc farmeremet választottam, majd kezemben a
ruhákkal bemasíroztam a fürdőbe hogy rendbe szedjem magam; letusoljak, hajat-
,fogat mossak, felöltözzek stb.
- Indulhatunk .- mondtam és dzsekivel a kezemben álltam az
ajtóba.
- Akkor mire vársz?! - kotorászott a táskájában. - Ülj be a
kocsiba .- parancsolta.
Kicammogtam a kocsihoz, de mielőtt beültem volna, vettem egy
mély levegőt. Szerencsétlenkedtem egy ideig a biztonsági övvel.
- Hova megyünk? - kérdeztem amikor ő is beszállt.
- Pláza.. ahova szoktunk .- rám se nézett. A gázra taposott
és az útra meredt.
Egész úton csendben bámultam ki az ablakon nekidőlve az
ajtónak. A parkolóba sem szólt semmit. Nálunk az volt a megszokott hogy havonta
egyszer-kétszer eljövünk együtt plázázni. 1 óránk van egyedül nézelődni majd a
nagy szökőkútnál találkozunk. Ahogy beértünk ő máris jobbra kanyarodott én meg
balra. Egyenesen a a Kandee Shoes-ba vettem az irányt mivel ott vannak a
legjobb cipők. Találtam szebbnél szebb cipőket. Épp egy fekete magas sarkút
próbáltam fel amikor egy csaj megszólított.
- Szia . - halványan mosolygott.
- Hello .- mosolyogtam vissza szerényen .- Segíthetek
valamiben?
- Szép cipő! Ugye te vagy Darcy Hale?- ült le mellém.
- Igen, miért?
- Uram atyám.. ez komoly?! Jaj bocsi… csak igaz hogy te vagy
Harry Styles barátnője, vagy csak pletyka?
Csúcs.. tehát már el se mehetek vásárolni anélkül, hogy
megismernének. – Igen én vagyok .-
forgattam szemem.
- Csinálhatok egy képet rólunk?- lelkesedve kapta elő a
telefonját.
- Nem bánom. – haraptam a számba majd egy széles művigyort
erőltettem az arcomra egy kép erejéig.
- Istenem.. Köszönöm szépen. Annyira irigyellek. - folyt
belőle a szó és nézte a képet.
- Nincs mit .- válaszoltam .- Sajnálom, de nekem most mennem
kell. Örülök, hogy találkoztunk .- hazudtam. A cipőt visszaraktam a dobozába, a
dobozt a polcra és szedtem a lábam, hogy minél hamarabb kimehessek. Kifelé
menet beleütköztem egy srácba aki fel volt pakolva cipős dobozokkal (amik
persze leborultak.) Jó szerencsétlen vagyok.
- Ne haragudj! Véletlen volt .- letérdeltem él visszaraktam
az egyik cipőt a dobozába.
- Ugyan, hagyd csak.. ezek csak cipők – megfogta a kezem és
felsegített.
- Nem. Ezek nem csak cipők! - vágtam rá.
- Akkor bocsi. Amúgy Colin.- nyújtotta a kezét.
- Darcy - mosolyogtam rá. – És most ha megengeded
összeszedem a dobozokat.
- Hagyd már a fenébe azokat a dobozokat.. összeszedem én,
mivel ez a dolgom.
- Te itt dolgozol? A Kandee Shoes-ba? - leesett az állam.
- Csak nyári munka. Tudom, hogy nagyon férfias munka egy
cipőboltban dolgozni.. de csak ide vettek fel, és kell a pénz. - húzta el a
száját.
- Hé! Ne szóld le a Kandee-t! Ez a kedvenc üzletem. – elég
hülye fejet vághattam.. szokásom.
- Bocsánat. - nevette el magát. Megcsörrent a telefonom..
király. Na kinek hiányozhatok? ’Anya’.. tehát megyünk.
- Bocsi, de mennem kell. - nyomtam ki a telefont.
- Később ráérnél? Beülni meginni valamit? Vagy elkérhetem a
számod?- hadarta.
- Van barátom, bocsi..
- Oh… nem baj. Itt a telefonom, írd be a számod. - nyújtotta
át.
- Ha anyám megöl, az a te hibád lesz. – mondtam közbe
bepötyögtem a számom és elmentettem ’ a béna csaj, Darcy’. Visszaadtam a
készüléket és futólépésben mentem a bejárathoz ahol anyám már összefont karral
várt.
- Ideje volt már.. –grimaszolt rám.
- Ne haragudj, csak volt egy kisebb baleset. - dúrtam a
hajamba.
- Nem érdekel. Be akarok veled menni egy boltba. Kinéztem
egy cipőt, és kíváncsi vagyok a véleményedre.
- Tényleg ne haragudj. Ami pedig a cipőt illeti biztosan jól
fog állni neked.
- Tehát igen… öööhm.. megkérhetnélek valamire?- nagy nehezen
kibökte
- Akármire .- válaszoltam.
- Ülj gép elé, és menj fel twitterre .- csak ennyi?!
- Most?-
- Ha lehet minél hamarabban. Szólj ha fent vagy.
-Az kicsit odébb lesz..
- Rendben.. Darcy.
-Hallgatlak.
-Most le kell tennem, de csak hogy tudd, hiányzol.
-
Leültem az asztalhoz. Felnyitottam a laptopot, bepötyögtem a
jelszót. Megnyitottam a Safarit majd a twitter. Istenem.. több mint 4000
követő.. pedig nem is.. ááhh..
Oké, akkor elő a telefonnal, megvárom még kétszer kicsöng
majd kinyomom.
Várok, várok és csak várok. Jelzi a telefonom, hogy sms
jött.
-’ Nézd meg a profilom. H.’
Kedves volt tőle, hogy több millió ember szeme láttára kiírta. Legszívesebben oda teleportálnék hozzá és magamhoz láncolnám. Utálom, hogy turnéznak. Utálom, hogy ennyire szeretem.Nem vagyok a távkapcsolat híve, sőt.. Mostanában könnyes szemmel alszom el, mert a hiánya minden éjjel megkínoz. Amit én most akarok az az hogy velem legyen, de lehetetlen. Próbáltam egyszerűen fogalmazni a 'istenem annyira szeretlek, hiányzol, meghalok nélküled' helyett csak egy 'én is szeretlek'-et írtam.
Épp nagyba ábrándoztam amikor megcsörrent a telefonom. Abban a hiszemben voltam, hogy Harry az ezért érte ugrottam az ágyra. Egy kisebb csalódás ért amikor egy számomra ismeretlen számot írt ki..
Ez az utolsó Tanya-s rész júniusban,mivel jóleső nyaralásomat fogom tölteni Görögországban, és lehet,hogy várható lesz egy meglepi rész 30.a körül,de nem valószínű.Addig is érjétek be ezzel a résszel és természetesen jönni fognak az új Darcy-s részek is,nagy örömötökre :) Csók mindenkinek,jó olvasást,és jó szünetet kívánok mindenkinek kicsiny kis részemmel :)
A döbbenettől mozdulni sem bírtam. Ott állt előttem életnagyságban,kipirosodott arccal,zihálva. Képes mindent otthagyni,és utánam jönni a reptérre? Képes ezeket megtenni értem? Pont értem? Hát,minden jel erre mutatott...
-Kérlek...-zilálta-ne menyj el...ne hagyj itt.-ettől a mondattól könnyek szöktek a szemembe. A kezemből kiesett a bőrönd,és csak rohantam,karjaimat szorosan a nyaka köré fontam. Úgy szorított magához,mintha sose akarna elengedni. Újra elöntött minden érzés,minden régen eltemetett fájdalom,minden lenyelt és eltitkolt könny. Teljes szívemből zokogtam,fejemet a vállának döntve. Nyugtatóan simogatta a hajamat. Ezt akartam eldobni?! Ezt akartam itthagyni?! Őt?! Aki még ide is képes utánam jönni,csak azért,hogy ne menyjek el?! Nevetségesen pitiáner húzás volt tőlem...
-Hé,nyugi,mostmár minden rendben lesz...-nyugtatott,amikor meglátta,hogy nem hagyom abba a sírást. Nem,nem lesz minden rendben.Hogy nézek ezután a szemébe? Hogy élek majd ezzel a tudattal? Egy gyáva ember vagyok,aki folyton csak menekül...
-Liam,ne haragudj...-zokogtam,majd felnéztem a szemébe. Az övében is könnyek voltak,de mosolygott rám. Ezek örömkönnyek voltak. Ekkor megértettem. Nekem is örülnöm kéne. Nem lehetek ennyire önző. Mindig csak magammal foglalkozom... Új életet kezdek. Vele. Egy másik Tanya-val.
-A lényeg,hogy itt vagy velem... -a kezét az állam alá tette,hogy véletlen se jusson eszembe lenézni a földre. - Szeretlek.- Ismét ledöbbentem. Ezek után szeret. A történtek után szerethetjük-e egymást?! "Hát persze,hiszen most mondta"-mosolyogtam magamba,amely kiült az arcomra is.
-Én is szeretlek...-majd a tinik,a legkedveltebb módszerét választva mondtuk el egymásnak a valódi,visszavonhatatlan és beteljesült szerelmünk szép szavait,amely mindig is ott volt a szívünkben,a lelkünkben,a lényünkben és most már mindvégig ott is marad velünk.
A reflektort felénk irányították. Elvakított a fény. Homályosan láttam a könnyektől, pár fényfolt rémlik és a nagy hangzavar. Mindenki tapsol, kiabál, fütyül. Folyamatosan Eleanort és engem fényképeztek. Képtelen voltam felfogni, hogy Harry írt egy dalt nekem. Csak oda akartam rohanni hozzá, megölelni és megköszönni neki. De ehelyett csak álltam az arcomra fagyott mosollyal és lassan a szemem is megszokta a vakító fényt. Lelki szemeimmel már láttam hogy Harry karjaiba ugrok és hálám jeléül milliószor megcsókolom. Annyira beleéltem magam ebbe az érzésbe hogy mozdulni sem tudtam és Emma úgy ráncigált végig a sorok között, majd le a lépcsőn El-t követve a 'One Direction' feliratú ajtó felé. Mikor megláttam kitéptem a karom és futni kezdtem mint egy kisgyerek a fagyiskocsi után. Benyitok és a mosolyom elhalványult a látványtól. Üres volt a szoba. Ismét ledermedten álltam. Lassan besétáltam a nagy tükörasztalig és néztem az összekócolt hajam, az elkenődött sminkem. Megtöröltem ismét a könnyes szemem de így még jobban elkentem a szemfestékem. Újra belenéztem a tükörbe. Az ajtóban állt Harry, azzal a cuki mosollyal az arcán amiért olyannyira odavagyok. Itt a pillanat hogy megköszönhessem neki. Gyermeki énem előbujt belőlem és rohantam felé. Szorosan öleltem magamhoz, csókot, csók után adtam a szájára. Két kezével megfogta az arcom és széles mosollyal a szemembe nézett.
-Még így is gyönyörű vagy.- mondta majd egy puszit nyomott a homlokomra.
-Annyira csodálatos voltál.-mondtam zihálva.
-Te vagy a csodálatos!-a hangsúly a 'Te'-n volt.
-Nem akarlak sosem elveszíteni-megint megindult a sós víz a szememből.
-Azért ugye nem volt olyan szörnyű?-törölte le a könnyeimet.
-Te megbolondultál?-tört ki belőlem.-Hogy kérdezhetsz ilyet? Valószínű nem csak én könnyeztem meg rajta hanem az arénában lévő össze lány.
-Haha-kacagott.-Lecsúsztak a bugyik, mi?!
-Le!-vágtam rá és megcsókoltam.
*másnap reggel*
Kellemes érzés volt kipihenten ébredni. Eléggé elfáradtam a tegnapi nap során. A koncert után vacsorázni mentünk. Eleanorral, Emmával és a fiúkkal, de Zayn nem tartott velünk. Neki valami fontos dolga akadt. Emma szerint miatta ment el, de ennek a valószínűsége egyenlő a nullával. Időközben kicsit jobban megismertem Niall-t, sokat beszélgettünk és elmondta hogy igazából Zayn egy Perrie nevezetű lány miatt viselkedett így és hogy nézzük el neki. Szuper volt az egész este kivéve az a része ahol egy kisebb harcot kellett vívjunk a fotósokkal és a fanokkal.
A plafont bámultam és az emlékeimet idéztem fel amikor;
-Darcy! Azonnal kelj fel!-rikácsolva tört be hozzám anya.-Ez mégis micsoda?-vágott az ágyamra egy újságot.
Egy kép rólam és Harryről, méghozzá a címlapon! Ez várható volt, na de a szöveg..
' Sajnálom lányok -de mint kiderült a tegnapi One Direction koncert után- Harry Stylesnek barátnője van. Sőt a lány még fiatalabb is a hős szerelmesnél. Harry Styles a tegnapi koncertjük után egy saját számmal készült. Meglepte a barátnőjét egy neki írt dallal. Később több kép is készült róluk és nem titkolják a kapcsolatukat.'
A mai napon kicsit nyúzott vagyok,tegnap "ereszd el a hajad" volt... De itt az új rész ! A résznek Nelly-Just a Dream c. dala ad hátteret,remélem,megnyeri tetszéseteket !:)
I was thinking about her
Thinking 'bout me
Thinkin 'bout us (us)
What we gonna be?
Open my eyes,(Yeah)
it was only just a dream... So I travel back (uh)
down that road (road)
Will she come back? (Uh)
No one knows
I realize (Yeah)
It was only just a dream...
Kinyitottam a szemem. A redőny leengedve,de a napfény kis sugarai még így is bekúsztak a szobámba... Ma elutazom. Furcsa fintora lehet az életnek,hogy este erről álmodtam. Már amennyire emlékszem a történtekre. Csak annyi rémlett,hogy találkoztam egy sráccal,akit ismerek valahonnan,de nem jutott eszembe,ki lehetett. "Na mindegy..."-mondtam magamban,és kikászálódtam az ágyból. Gyorsan magamra kaptam a cuccaimat és lementem reggelizni. A mai reggel elég nyugodtan indult;csak anyut hallottam a konyhában tenni-venni,a hugom még mindig alszik,mivel ő sosem kel fel 10 előtt... Jól megy egyeseknek.
Magam is meglepődtem,amikor az óra kismutatója elérte a 9-es számot,majd jelezte ezt. Furcsa lesz itthagyni mindent. Nem mellesleg egyik napról a másikra... Őrült ötlet volt,de tudtam,hogy eljön ez a nap.Menekülőre fogom a dolgokat,és Californiába költözöm,ahol nyugodtan
élhetek. A veszély ott is fogható lesz,mert bármikor jöhet egy srác,aki
le akar venni a lábamról,de én nagyban elzárkózom majd mindenkitől. Csak
magamnak élek ezután.
-Jó reggelt!-köszöntem anyának,aki nagy bőszen csinálta az "utolsó reggelimet" itthon. Kedves volt tőle.
-Neked is jóreggelt,szívem ! Remélem,felkészültél az útra...- szinte suttogott és a szemébe könnyek gyűltek. "Nee,csak ezt ne."-gondoltam magamban. Amikor észleltem ezt a kis problémát,gyorsan odaszaladtam hozzá,nehogy meglássa;én is menten elsírom magam. Törékeny alakját gyorsan átkaroltam,fejét a vállamba fúrta,és kis zokogásban tört ki."Fogd vissza magad,fogd vissza magad..."-ostoroztam magam.
-Nyugi... Semmi baj,anyu. Minden rendben lesz. Nem hagylak itt titeket örökre,esküszöm.- az utolsó mondatomnál felnézett az arcomba. Azt hittem,'majd meghasad a szívem.
-Tudom,tudom...-törölte le a könnyeit.
-Akkor ne sírj ! Ne sírj se miattam,se utánam. Úgyis visszajövök hozzád,anya.-mosolyt erőltettem az arcomra. Ha más miatt nem is,de miatta biztosan visszajövök majd valamikor.
-Rendben van !- az arca még mindig szomorkásan hatott,de a szeme a sírástól felélénkült. Mintha csak megnyugvást akarna,hogy az én számból hallja: még visszajövök.
Lassan a hugom is felkelt. A másik aggasztó tényező. De legalább ő nem fog előttem sírni... Amióta apa meghalt,nem láttam sírni. Benne legalább van annyi erő,hogy szembenézzen a dolgokkal,akár jók,akár rosszak. Ebben nem hasonlítunk...
Gyorsan felöltöztem,megreggeliztem,és a pakolással legalább 3 óra ment el. Remek...
Mire észbekaptam,már a kapuban voltam,bőröndökkel az oldalamon.Eljött a búcsúzás ideje. Mielőtt mindenkitől elköszöntem volna,aput is
meglátogattam. Tőle csak lélekben tudok elbúcsúzni,de örökre ottmarad,a
szívem legelőkelőbb helyén. Anyu és a húgom nem akart elengedni,de
látták rajtam,hogy így lesz a legjobb,hát beletörődtek. Szorosan
megöleltem őket,hogy érezzék,sosem fogom elhagyni őket. Furcsa ez a
búcsúzás. Sosem volt részem ilyesmiben,de tudom,ha visszatérek ide,egy
új emberrel fognak találkozni.
A gépem 13.30-kor indul,de már 1 órával előtte ott kell lennem,és alá
kell írnom az iratokat. Mire észrevettem,hogy elszaladt az idő,kénytelen
voltam gyorsra fogni az ölelések sorozatát.
Bedobáltam a csomagtartóba a cuccomat,majd behuppantam a volán mögé,és
heves integetések közepette kifordultam abból az utcából,ahol az egész
életemet töltöttem. Egy könnycsepp gördült le az arcomon... Mi lesz
ezután velem?
Mikor odaértem,még pont beleestem az 1 órai keretbe. Remek. Gyorsan
aláfirkantottam mindent,majd futva megkerestem a terminálomat. Felraktam
a poggyászomat a csíkra,és elindultam a kapu felé,ahonnan a repülőm
elindul. Elhatároztam,hogy nem fogok se sírni,se hátra nézni többé.
Magabiztosan haladtam előre,ám ekkor egy ismerős hang a nevemet
mondta,ordítva szinte. A lábamat mintha leragasztották volna,hiába is
akartam volna megmozdulni,nem sikerült volna. Gyorsan megfordultam,és a
látványtól megdobbant a szívem...Újra.
Hirtelen beugrott az álmom. Ott állt előttem egy fiú,akinek nem Josh volt a neve,hanem Liam. "A szemük ! Majdnem ugyanolyan. Az kavart meg"-ütöttem a fejemre.
-Liam...-leheltem alig hallhatóan. "Mi lesz ebből!?"-motyogta egy fellelkesült hang a fejemben.
