Dare to Dream: 44.rész-Don't do -Darcy

Az éjszakát egymás karjaiban töltöttük, semmi extra csak összebújós szunya. Bár egész éjszaka az a gondolat motoszkált a fejemben hogy mi lesz holnap, de az hogy akkor ott volt mellettem egyszerűen elvonta a figyelmem mindenről még az idő múlásáról is. Karja a derekamon pihent, nem tudtam aludni és csak a beszűrődő fényben táncoló porszemeket figyeltem. Közelebb húzott magához, tehát ő sem aludt. Nem akartuk megrontani a csendet, a pillanatot. Annyira szerettem volna ha örökké vele lehetnék mert minden egyes perccel közelebb vagyunk a búcsúzáshoz.

Ez egy kicsit lehangolt. Felé fordultam, látni akartam az arcát, a mosolyát, a gödröcskéit, a szemét, a göndör haját. Késztetést éreztem rá hogy megérintsem a fürtjeit. Erre egy homlok puszival reagált. Elpirultam.

- Szeretlek .- mosolygott egy hatalmasat.

- Ez kicsit erős így reggel, de én is téged .- bújtam hozzá.

- Imádom a loboncod. - jegyezte meg.

Valaki a nevemet kiabálta odakint. Kérdően néztünk egymásra. Felpattantam és meggondolatlanul kimentem megnézni ki az. Na Rá nem számítottam.

- Szia kicsi .- nekitámaszkodva a kapunak, játékosan köszönt.

- Hello Chris. Mi járatban erre?- szorítottam össze a szám, nem akartam elzavarni.

- Jöttelek megnézni hogy élsz-e még. Esetleg bemehetnék?

- Élek, és szerintem most nem .- vágtam rá.

- Ugyan miért? Esetleg valami baj van? Mert ha igen, beszéljük meg. -

magyarázkodott.

- Hogy miért? Egyszer megígérted nekem, hogy mellettem maradsz, de egy idő után ellöktél magadtól. Nem vagyok rád kíváncsi! Felfoghatnád már hogy VÉGE! –megpróbáltam tapintatos lenni, de nem nagyon sikerült.

- Ugyan Darcy, tudjuk jól mind ketten hogy még mindig szeretsz!- nem nagyon hatotta meg amit mondtam neki, de sajnos volt egy kis igazság abban amit mondott.
- Nem!- tőrt ki belőlem, szinte sikítottam. Még mindig fel tud zaklatni ez a téma.

- De!- erősködött.

- Valami probléma van?! Ó, Hello. Te meg ki vagy? –jött ki Harry és megállt mellettem.

- Hűha Darcy, nem is tudtam hogy te szabadidődben sztárokkal hálsz. Legalább jól kifizetnek?- mocskolódott.

- Ha nem zavar kérdeztem valamit. –elindult a kapu fele .- És ha tudni szeretnéd a barátja vagyok, nem pedig azért vagyok itt hogy lefeküdjek vele .- utána kaptam de kirántotta a kezét az enyémből.

- Nem, egyáltalán nem zavar .- tök nyugodtan közölte. – Ha a barátja vagy akkor gondolom mindenki tudd erről, vagy tévedek?

- Chris azonnal menj el! MOST!- a könnyeimmel küszködtem.

- Nem hallottad mit mondott?- fenyegetőzött. Kiment a kapun és meglökte Christ.

- Ezt nem kellett volna- csóválta a fejét, egy gonosz tekintetet vetett rám.

-NE TEDD! – kiáltottam teljesen kétségbeesetten.