51.rész-Third 'person'-Darcy

Egy kisebb szünet után meghoztam a 2. 'évadunk' 1. Darcy-s részét!

Remélem tetszeni fog! ;)
(új részek sajnos majd csak heti 1x lesznek. )
Love x 
D.

Meglepetten álltunk egymással szemben. Igazából nem gondoltam komolyan vagy mégis.. nem tudom. Sokszor nem vagyok tisztába azzal hogy mégis mit akarok. Talán csak provokálni akarom, vagy egyszerűen még jobban magamhoz láncolni?! Sokan azt hihetik hogy ez csak egy diákszerelem vagy csak rajongás, de amit érzek egyikhez sem hasonló. Azért mentem el, mert kellett egy kis szünet a folytonos nyomás alól. Egy kis nyugira volt szükségem, de most már teljesen feltöltődve állok neki a dolgoknak, akár mi legyen is az. Ha szakítani akar, állok elébe. Majd valahogy túlélem és túllépek rajta. Megadom a lehetőséget neki hogy megtalálja a nagy ’Ő’-t és boldog legyen vele, én nem állok az útjába. Természetesen még mindig bolondulok a mosolyáért, a göndör hajáért, az igéző szeméért de megpróbálok ezeknek ellenállni és a lehető legboldogabbnak lenni akár mi is történik.

- Szóval te most szakítani akarsz?- nyögte ki.

- Nem, vagyis nem tudom. – haraptam a számra.

- Nem értem ezt az egészet. Lennél szíves elmagyarázni?

- Mit nem értesz?

- Szakítani akarsz vagy nem?

- Nem tudom. Szeretlek de ez nekem nem menne rövid távon. Csináljuk komolyan vagy sehogy! – jelentettem ki.

- Tehát ha én azt mondanám hogy nem vagyok abban biztos hogy veled akarok lenni, te szakítanál velem? – meredt rám.

- Igen. - bólogattam.

- Értem. Emiatt nem kell aggódj. Veled akarok lenni, senki mással. Annyira hiányoztál. – simogatta meg az arcom.

Nyugtató érzés volt ismét érezni a közelségét. Érezni ahogy hozzám ér. Megengedtem magunknak egy csókot. Mindig kicsit megrészegít a csókja, beleszédültem.

- Jut eszembe, be szeretnék neked mutatni valakit. - sietett a kocsi hátsó üléséhez. – egy kiscicát tartott a kezében. Hatalmas kék szemei voltak és a bundája fehér és barna. Alig lehetett 3 hónapos. – Hát ő itt Hope.

- Nagyon aranyos. - hajoltam közelebb hogy még jobban megcsodálhassam. Teljesen elvarázsolt.

- Ne csak nézd, tessék- adta át. – Ő már a tiéd, azaz a miénk. - mosolygott.

- Tessék? –kaptam fel a fejem.

- Hope a mi közös cicánk. Anyukád csak megengedi hogy megtartsd és ha nem vagyok veled ő itt lesz.

- Remélem. – a szemem újra a Hope-ot csodálta.

- Látom elnyerte a tetszésedet. - kacagott.

- Igen, meglehetősen szép cica. Máris imádom!