A mai napon kicsit nyúzott vagyok,tegnap "ereszd el a hajad" volt... De itt az új rész ! A résznek Nelly-Just a Dream c. dala ad hátteret,remélem,megnyeri tetszéseteket !:)
I was thinking about her
Thinking 'bout me
Thinkin 'bout us (us)
What we gonna be?
Open my eyes,(Yeah)
it was only just a dream...
So I travel back (uh)
So I travel back (uh)
down that road (road)
Will she come back? (Uh)
No one knows
I realize (Yeah)
It was only just a dream...
Kinyitottam a szemem. A redőny leengedve,de a napfény kis sugarai még így is bekúsztak a szobámba... Ma elutazom. Furcsa fintora lehet az életnek,hogy este erről álmodtam. Már amennyire emlékszem a történtekre. Csak annyi rémlett,hogy találkoztam egy sráccal,akit ismerek valahonnan,de nem jutott eszembe,ki lehetett. "Na mindegy..."-mondtam magamban,és kikászálódtam az ágyból. Gyorsan magamra kaptam a cuccaimat és lementem reggelizni. A mai reggel elég nyugodtan indult;csak anyut hallottam a konyhában tenni-venni,a hugom még mindig alszik,mivel ő sosem kel fel 10 előtt... Jól megy egyeseknek.
Magam is meglepődtem,amikor az óra kismutatója elérte a 9-es számot,majd jelezte ezt. Furcsa lesz itthagyni mindent. Nem mellesleg egyik napról a másikra... Őrült ötlet volt,de tudtam,hogy eljön ez a nap. Menekülőre fogom a dolgokat,és Californiába költözöm,ahol nyugodtan
élhetek. A veszély ott is fogható lesz,mert bármikor jöhet egy srác,aki
le akar venni a lábamról,de én nagyban elzárkózom majd mindenkitől. Csak
magamnak élek ezután.
-Jó reggelt!-köszöntem anyának,aki nagy bőszen csinálta az "utolsó reggelimet" itthon. Kedves volt tőle.
-Neked is jóreggelt,szívem ! Remélem,felkészültél az útra...- szinte suttogott és a szemébe könnyek gyűltek. "Nee,csak ezt ne."-gondoltam magamban. Amikor észleltem ezt a kis problémát,gyorsan odaszaladtam hozzá,nehogy meglássa;én is menten elsírom magam. Törékeny alakját gyorsan átkaroltam,fejét a vállamba fúrta,és kis zokogásban tört ki."Fogd vissza magad,fogd vissza magad..."-ostoroztam magam.
-Nyugi... Semmi baj,anyu. Minden rendben lesz. Nem hagylak itt titeket örökre,esküszöm.- az utolsó mondatomnál felnézett az arcomba. Azt hittem,'majd meghasad a szívem.
-Tudom,tudom...-törölte le a könnyeit.
-Akkor ne sírj ! Ne sírj se miattam,se utánam. Úgyis visszajövök hozzád,anya.-mosolyt erőltettem az arcomra. Ha más miatt nem is,de miatta biztosan visszajövök majd valamikor.
-Rendben van !- az arca még mindig szomorkásan hatott,de a szeme a sírástól felélénkült. Mintha csak megnyugvást akarna,hogy az én számból hallja: még visszajövök.
Lassan a hugom is felkelt. A másik aggasztó tényező. De legalább ő nem fog előttem sírni... Amióta apa meghalt,nem láttam sírni. Benne legalább van annyi erő,hogy szembenézzen a dolgokkal,akár jók,akár rosszak. Ebben nem hasonlítunk...
Gyorsan felöltöztem,megreggeliztem,és a pakolással legalább 3 óra ment el. Remek...
Mire észbekaptam,már a kapuban voltam,bőröndökkel az oldalamon.Eljött a búcsúzás ideje. Mielőtt mindenkitől elköszöntem volna,aput is
meglátogattam. Tőle csak lélekben tudok elbúcsúzni,de örökre ottmarad,a
szívem legelőkelőbb helyén. Anyu és a húgom nem akart elengedni,de
látták rajtam,hogy így lesz a legjobb,hát beletörődtek. Szorosan
megöleltem őket,hogy érezzék,sosem fogom elhagyni őket. Furcsa ez a
búcsúzás. Sosem volt részem ilyesmiben,de tudom,ha visszatérek ide,egy
új emberrel fognak találkozni.
A gépem 13.30-kor indul,de már 1 órával előtte ott kell lennem,és alá
kell írnom az iratokat. Mire észrevettem,hogy elszaladt az idő,kénytelen
voltam gyorsra fogni az ölelések sorozatát.
Bedobáltam a csomagtartóba a cuccomat,majd behuppantam a volán mögé,és heves integetések közepette kifordultam abból az utcából,ahol az egész életemet töltöttem. Egy könnycsepp gördült le az arcomon... Mi lesz ezután velem?
Mikor odaértem,még pont beleestem az 1 órai keretbe. Remek. Gyorsan aláfirkantottam mindent,majd futva megkerestem a terminálomat. Felraktam a poggyászomat a csíkra,és elindultam a kapu felé,ahonnan a repülőm elindul. Elhatároztam,hogy nem fogok se sírni,se hátra nézni többé. Magabiztosan haladtam előre,ám ekkor egy ismerős hang a nevemet mondta,ordítva szinte. A lábamat mintha leragasztották volna,hiába is akartam volna megmozdulni,nem sikerült volna. Gyorsan megfordultam,és a látványtól megdobbant a szívem...Újra.
Bedobáltam a csomagtartóba a cuccomat,majd behuppantam a volán mögé,és heves integetések közepette kifordultam abból az utcából,ahol az egész életemet töltöttem. Egy könnycsepp gördült le az arcomon... Mi lesz ezután velem?
Mikor odaértem,még pont beleestem az 1 órai keretbe. Remek. Gyorsan aláfirkantottam mindent,majd futva megkerestem a terminálomat. Felraktam a poggyászomat a csíkra,és elindultam a kapu felé,ahonnan a repülőm elindul. Elhatároztam,hogy nem fogok se sírni,se hátra nézni többé. Magabiztosan haladtam előre,ám ekkor egy ismerős hang a nevemet mondta,ordítva szinte. A lábamat mintha leragasztották volna,hiába is akartam volna megmozdulni,nem sikerült volna. Gyorsan megfordultam,és a látványtól megdobbant a szívem...Újra.
Hirtelen beugrott az álmom. Ott állt előttem egy fiú,akinek nem Josh volt a neve,hanem Liam. "A szemük ! Majdnem ugyanolyan. Az kavart meg"-ütöttem a fejemre.
-Liam...-leheltem alig hallhatóan. "Mi lesz ebből!?"-motyogta egy fellelkesült hang a fejemben.
Ohóó. <3 Mik lesznek még majd itt.. Várom a folytatást.. Nagyon várom.. És köszi, ha nem is csak miattam, de kihagyod belőle ezt a Josh gyereket :) :) :) (Sőt, szerintem ezt az elején így tervezted már.) Csak így tovább.. A tűpárna megint itt van a seggem alatt.. Tehát tűkön ülve várom a kövit..
VálaszTörlésBerni1DHoran*-*
remélem minél hamarabb hozod az új részt mivel 1-már várjuk. 2-imádom ahogy írsz és a történetet is! :)
VálaszTörlésWow! Ez is nagyon jól sikerült mint a többi! Remélem azért minden helyre áll Tanyával és végre boldog lesz! Nagyon várom a folytatást!
VálaszTörlésA hétvégén jön az új rész :) T.
VálaszTörlésköszönöm szépen a kommenteket :)