59.rész-Kiss me, again-Darcy

Tényleg sajnálom hogy ilyen sokáig nem írtam. Egyszerűen nem engedte az időm.. Szeretnélek még megkérni titeket valamire... kommizzatok.. csak hogy tudjam kinek írok és a véleményetek ami igazán fontos, mindig ösztönöznek! Ja és az újításról is kérek véleményt. Jó vagy vissza a régit?! Ami a részt illeti: ITTVAN.

D.

Darcy:

- Mikor érnek már ide? - tördeltem az ujjaimat az izgalomtól. Eleanor velem szemben ült az asztalnál. Nyugodt volt, csendes. Mint akit egyáltalán nem izgat hogy réglátott barátjával találkozhat újra.

- Nyugi. - tette az kezeit az enyéimre. – Hamarosan.

- Ha nem érnek ide 10 percen belül én nem is tudom mit csinálok.. – a lábaim ugrálni kezdtek és az asztalt kopogtatták. Mindig ez van ha ideges vagyok.

- Elhiheted, nekem is ugyanúgy hiányzik Louis mint neked Harry. Nyugi, most már tényleg perceken belül itt lesznek.

- Reméltem. Mióta várunk már?! Itt kéne legyenek… Lehet történt valami velük.. - a lábam még mindig járt. Nem bírom tovább. Felálltam és az ablakhoz siettem. Semmi.. Az ablakon beszűrődő szegényes fény eszembe jutatta azt az érzést amikor a koncerten voltam. Ettől csak jobban mardosott a hiány. Hunyorogva néztem ki az utcára. A mindig forgalmas Sloane St most kihalt volt, néha egy-egy autó elsuhant a ház előtt. Ahogy El felállt a székről, az kellemetlen hangot kiadva a parkettán csúszott hátrébb. Megborzongtam ettől a hangtól. Odalépkedett mellém, kezét a vállamra tette és arcát a napfény elől a másik kezével eltakarta. Egy fél pillanatra ránéztem. Bíztató mosoly görbült az arcára, és tekintete ezt sugallta; ’minden rendben’ !  Nem bírtam tovább, megöleltem. Szeretem megölelni az embereket, sok mindent elárul a személyiségükről. Ez a csaj pedig egy egyéniség. Kocsiajtó csapódásra kaptam fel a fejem. Istenem, végre ittvan – gondoltam és futólépésben siettem az ajtóhoz. Felkaptam egy fekete pulcsit, hisz csak egy virágmintás ruha volt rajtam. Gyors pillantást vetettem magamra. A tükörből visszanéző lány haja enyhén kócos volt, de ezzel nem foglalkoztam, csak hogy újra láthatom. Megálltam az ajtó előtt, mély levegőt vettem és kinyitottam azt. Ott állt előttem, megszeppenve - mint jómagam- göndör haja tökéletes, mikor egy önelégült mosolyt villantott, szó nélkül a karjaiba ugrottam.

Harry:

Megpillantottam gyönyörű arcát, csillogó szemei még mindig igézőek. Mosolyognom kellett, e szépség láttán. Megölelt. Két karomat dereka köré fontam, arcomat hajába temettem. Érezni akartam eper illatú haját amivel folyton elkábít. Erre a percre vártam, de megérte. Totál megérte. Hogy szerethet egy angyal egy ilyen puhány, mihaszna alakot mint engem?! Talán majd egyszer, ha lesz merszem megkérdezni..

A drága Eleanor volt olyan kedves félbeszakítani meghitt pillanatunkat. Megköszörülte torkát, mire szétrebbentünk Darcyval. Lassan odasompolygott Louihoz és egy heves csókkal üdvözölte. Akár hányszor rájuk nézek, egy mintapárt látok magam előtt. Tökéletesek, és kiegészítik egymást. Persze minden figyelem rájuk irányult így megragadtam a lehetőséget és úgyszintén megcsókoltam Darcy-t. Csókja visszafogott volt és kellemes. Csak a pillanatnak akartam élni, beindultam és hevesebb lettem. Hajamba dúrta puha ujjait, végleg elvesztem és talán örökre..