68. rész-When love takes over-Darcy

Harry hevesen rázott. A digitális órára tekintettem, 4:43. Hírtelen visszatérni a valóságba az álomból, kisebb fejfájást okozott. Kezemet a fejemhez kaptam. Olyan valósághű volt, ahogy a lányomat a kezembe tartottam és Harry is velünk volt. Totális zavar van a fejemben.

- Minden rendben?- kérdezte aggodalmasan. – Kapálóztál és kiabáltál.

- Azt hiszem…- ziháltam. Kissé zaklatottan de visszahajtottam fejem a párnára. Lekapcsolta az éjjeli asztalon lévő lámpát így végleg sötétség lett.

- Bújj ide.- nyújtotta kezét felém. Közelebb kúsztam hozzá, olyan közel hogy éreztem hátamnál a mellkasát. Egyik keze a derekamon pihent másik keze a feje alatt.

- Harry…-suttogtam, mintha lenne még valaki akit nem szabadna felkelteni.

- Igen?- halkan válaszolt.

- Ugye –lenyeltem a torkomban lévő nagy gombócot és kiböktem.- ugye nem lehetek terhes?

- Elég kicsi a valószínűsége, drágám. Emiatt ne aggódj-dörmögte fülembe.- Most csak aludj. Holnap, azaz ma megyünk vissza. Ki kell pihenned ezt a mozgalmas hetet.

- Szeretlek.- megszorítottam kezét és még közelebb bújtam hozzá.

Egy édes hangra lettem figyelmes „Jó reggelt édesem”, mondta. 1000 ’jó reggelt’ közül is felismerem az övét. Látni akartam őt, azonnal. Szemeimen mintha tonnányi súly lett volna, úgy kellett megerőszakoljam magam hogy végre kinyíljanak. Rettentő világos volt, égette a szemem. Újra próbálkoztam, sikeresen és voálá. Ott állt ő, a fényben. Felismertem alakját, haja formáját, testtartását. Imádom.

- Éhes vagy? Ha igen, ha nem, ezt meg kell enned. – letett elém egy tálcát amin 2 óriás tányér púposra pakolva palacsintával.

- Te fel akarsz hizlalni?- förmedtem rá, de valóan éhes voltam.

Kuncogott.

- Egy sima kösz is elég lett volna.- mosolygott, egy puszit nyomott a homlokomra és kiment a szobába ismeretlen okokból.

Kettesben maradtam a kajával. A gyomrom üzent hogy éhes így hát neki is láttam. Mennyei ízek kavalkáda. Igaz hogy csak palacsinta, de az biztos hogy Ő tudja, hogy kell jól elkészíteni.

Miután egy tányérral elpusztítottam, próbáltam már csak udvariasságból megenni a másikat is, meg mert isteni finom. Úgy tele voltam, hogy még 2 falat és magamtól kipukkanok.

Visszafeküdtem, csak a plafont bámultam és a hasamat simogattam.

- Rossz híreim vannak, hercegnőm. -toppant be Harold. Ahogy meglátta hogy a nagy részét megettem a kajának és hogy úgy fekszek az ágyon mint aki a halálán van, elmosolyodott.

- Figyelek.- nyöszörögtem.

- Remélem azért ízlett.- megköszörülte torkát és komolyra váltott.- Szóval, az előbb hívtak, hogy nekem majd csak holnap kell vissza menjek. Ma még lesz pár interjú meg hasonlók.  Szóval ha sietek akkor még visszaváltják a jegyedet a holnapira.

- Micsoda? Nem…nem kell, 1 nap az semmi - mondjuk nélküle így nem éppen igaz- ma hazamegyek, te meg jössz holnap. Anya mára vár, és nemkicsit lenne kiborulva ha még húznánk a „nyaralást”.- mutogattam idiótán.

- Úgy volt, hogy együtt megyünk. 10 perc alatt elintézem. – piszkálta a telefonját közbe magyarázott.

- HAROLD EDWÁRD STYLES!- szóltam rá erőteljesen.- Nem.

- Akkor ha te ennyire ma akarsz menni, jobb lesz ha nekiállsz pakolni. 3 óra és indul a gép.- szigorúan mutogatott a szétdobált ruhákra majd sarkon fordult és kiment.

 Igaza volt. Ekkora kupit szinte még sosem hagytam magam után. De hát, ha minden éjjel ugyan úgy telik… mozgalmasan, akkor az ember nem ér rá pakolászgatni. A reggelünk is elfoglalt volt szóval kevés időt tudtunk a takarításra szánni.

- Igazán segíthetne Mr Styles.- kiabáltam utána és rácsaptam a paplanra. – Maga is tettes!

- Parancsol? –állt meg az ajtóban csípőre tett kézzel

- Jól hallotta. Igazán kivehetné maga is a részét a munkából. –grimaszoltam rá.

- Na majd mindjárt meglátod, hogy miből veszem ki a részem.- vigyorgott kajánul.

- Ójaj. Most félnem kéne?- pimaszkodtam.

Lassan elindult felém, mindvégig a szemembe nézett. Mikor elért az ágy végéhez, lerántotta a takarót rólam.

-Erre nem lesz szükségünk!- ledobta a földre majd rám vetette magát.