63.rész-Can't Stand it-Darcy

Tényleg bocsi, hogy későn hoztam a részt, de nagyon de nagyon nehezen vettem maga rá, hogy megírjam. Kín szenvedés volt:') de komolyan:\ 
Ha bármi kérdésetek van akkor ide írjátok le->  http://ask.fm/nomnooomhazza  és megis kapjátok rá a választ :) 
Csak még annyit akarok, hogy értékelem a 11.000 látogatót :D és még annyit, hogy azt hiszem lassan a történet vége fele közeledünk.

Mint kiderült, anyát is beavatta ebbe a kis 'lepjük meg Darcy-t' projectjébe, sőt még ki tudja kit..

Az ablak mellett ültem, amitől egész végig rosszul voltam, magyarázat rá; tériszony. Szerencsére egy kisebb bőröndöt felhozhattam magammal amibe gondosan bepakoltam gyógyszereket, váltóruhát, kaját és egy újonnan szerzett könyvet.

16 óra repülés egyhuzamban nekem kicsit sok, így előkaptam az mp4-et, bedugtam a fülest és megpróbáltam elaludni, vagy legalábbis pihenni egy kicsit.

Már 8 órája felszállt a gép és a mellettem ülő férfi egész mélyen aludhatott, csak néha-néha felhorkant jelezve, hogy még él. Türelmem fogytán volt így a mentőeszközt kutattam elő. Furcsa, de nem gyógyszert hanem könyvet. Néha úgy beleélem magam egy könyvbe, hogy elfelejtkezek a külvilágról-és talán ez most segíteni fog.
"..Vele az idő és a tér egyetlen zavaros ködbe folyt össze mindahányszor, és én mindkettőről teljesen megfeledkeztem.." – hangzottak el bennem ezek a szavak, majd kénytelen voltam abbahagyni az olvasást.
- Elnézést, jól van?- aggodalommal teli tekintettel vizslatott a férfi.
- Persze. – becsuktam a könyvet. – Miért?
- Csak mert fal fehér. Tán nem valami horror-t olvas?
- Nem, vagyis nem mondhatni horrornak. – az ablak felé fordultam,- a látvány csodás de.. – Tériszonyom van..
- Szeretné ha helyet cserélnénk?-
- Megköszönném!

Megtörtént a helycsere és az út hátralévő részén mindent megtudtam Patric családjáról.

***

- Ugyan, kérem! Csak annyit áruljon el, hogy hova megyünk. - faggattam a sofőrt.

- Kisasszony..

- Darcy. – szóltam közbe.

- Darcy. Meg van kötve a kezem, ha érti..

- Értem. Akkor csak annyit áruljon el, mikor érünk oda.

- Hamarosan. – és ezzel le is zártuk.

Los Angeles. Mit keres én itt? Hihetetlen. 

Mély agyalásomból a sofőr magyarázása rázott fel.

-Darcy, kisasszony. Megérkeztünk. -kinéztem a sötétített ablakon de csak a partot láttam. Egy árva lélek nem jár erre.-Innen gyalog kell mennie, de itt a levél amit oda kell adnom.-nyújtotta hátra. -Vigyázzon magára.

-Köszönöm.-vettem át. -A csomag ?

-Azt hagyja a kocsiban. és javaslom cseréljen cipőt.-mondta mosolygós hangon.

-De csak ezt hoztam.-néztem le a a lábamra.-Majd leveszem.. Mindenesetre köszönök mindent.
-Nekem ez a dolgom.-fordult hátra és kezet ráztunk.


Kimásztam a kocsiból kezemben a cipővel elindultam a partra, hogy majd ott elolvasom a levelet. Lassan lépkedtem a homokban, magamba szívtam a California-i levegőt majd mikor a parthoz értem, megálltam gyönyörködni a tájban.  A nap lemenőben volt, meseszép.
Félredobtam a cipőt, majd lehuppantam a homokba.  Felbontottam a levelet amiben ez állt; 


' Remélem tetszik Los Angeles és a part. Gyere a stég fele. Ott majd lesz egy kendő, kösd be a szemed, és várj!

Harry X '

Felpattantam és cipővel a kezemben rohanni kezdtem, a stég fele.

Remegtem az izgalomtól, de legbelül féltem is. A ruhámra felcsapódott a víz, de nem foglalkoztam vele, csak minél hamarabb oda akartam érni, Hozzá.

Zihálva megálltam a stég végén, leültem, a lábam lógott és épphogy nem ért a vízbe. Ahogy írta, ottvolt egy fekete kendő amit egy ideig szorongattam, -kételkedtem. Majd végül megadtam magam, és bekötöttem a szemem.. már csak várnom kell,ami persze nem az erősségem.
Dúdolgatni kezdtem valamit, mikor valaki a kezét a vállamra tette. Ösztönösen odakaptam, erős, nagy keze van. Ez talán Ő.
-Harry?-szólaltam meg rekedt hangon. Mély hangon kacagni kezdett.
-Nem, de bízz bennem.-folytatta amint abbahagyta a nevetést. Hangja ismerős volt.. olyan simogató, kellemes. -Bízz bennem, hadd segítsek felállni.-karolt át és felsegített.
-Zayn! Zayn te vagy az.. -suttogtam mintha nem szabadna senkinek sem meghallania.
-Csak gyere..-karolt át és vezetett végig a parton.
-Hova megyünk?-dadogtam. Tulajdonképp zavarban voltam, és ilyenkor szokásom extralassan menni.
-Darcy..szedd a lábad.-majd felkapott a hátára és így vitt végig.-Majd így talán még ma oda érünk..
-Kérdezhetek valamit, Zayn?-karoltam át a nyakát.
-Attól függ.-vágta rá közömbösen.
-Utálsz?
-Remélem nem gondoltad komolyan..
-Az igazat mond, és most!
-Igazából annyira nem ismerlek, de örülök neki, hogy boldoggá teszed Harry-t. Sokkal boldogabb, és amiket hallottam rólad..
-Mit mondott?
-Loui-val beszéltem. Ő mondta, hogy táncolni tanítod.
-De hát a barátom, persze, hogy segítek neki, ha megkér.
-Na itt vagyunk.-dobott le. -Most itt várj.-szaladt el.
-De Zayn..-kiáltottam, de valószínű meg sem hallotta. Ott álltam.. hol is?! Nem tudom.. a nagy semmi közepén tök egyedül. Úgy 10 perc várakozás után meghallottam nyilván Zayn lépteit a homokban. Csakhogy ezek a léptek halkabbak voltak, kecsesebbek.
-Te vagy az ?-nyújtottam ki a kezem és hadonászni kezdtem. Megragadta a kezem és az arcára tette.
-Felismersz?

(10 'elolvatsam' & 5 kommi.. ) :*

62.rész-Take Care-Darcy

Halii! Bocsi a lapos részért, tényleg! A folytatást megpróbálom minél hamarabb hozni! Azért remélem majd tetszik nektek ez a rész is.! :) Kommentent és 'elolvastam'-ot elfogadok! :)X


Darcy:


Ennél kínosabb helyzetben nem hiszem hogy tudnék lenni. pizsama pólóba, rövidnadrágban és magas sarkúban fekszem a földön, és az imént Louis karjaiból estem ki. Kész röhej.
-Ti mit csináltok?-meredt ránk nagy szemmel Emma. Persze az ilyen helyzetet ki nem értené félre?
-Táncoltunk.-makogtam totál elvörösödve.
-Szóval táncoltatok..-lépett beljebb és becsukta maga mögött az ajtót.
-Igen, megkértem Darcy-t hogy tanítson meg táncolni.-nyújtotta a kezét, hogy segítsen felállni.
-Oké.-vállat vont és besétált a konyhába. Totál otthon érzi magát.
-Szerintem jobb ha én most megyek..-mondta elnézően Louis.-A levelet majd nézd meg.- hadarta majd ki is ment.
-Oké.-mondtam, mintha hallaná is.. levettem a cipőmet és arrébb hajítottam.
-Szóval te és ez a Tomlinson gyerek..-jött ki a konyhából Emma egy pohár vízzel a kezében.
-Fejezd be.-vágtam rá mielőtt még elkezdene fantáziálni.
-Hozott virágot is?-szagolta meg a rózsacsokrot.-Csak nem szerelmes levél?-csapott le a levélre.
-Dee, pontosan az. Na szóval kérem szépen.-nyújtottam a kezem.
-Akkor adom oda, ha hangosan olvasod fel..-alkudozott.
-Majd meglátom..-gyors kikaptam a kezéből és feltéptem. Csak egy fehér lap volt benne ketté hajtva, azt is azonnal kivettem. Mikor szétnyitottam egy repülőjegy csúszott ki.
-Ez mi?-hajolt le érte Em. Ekkor hangosan felolvastam a levél tartalmát.

' Darcy!
  Úgy éreztem, hogy csupán egy csokor virággal nem tudom kimutatni mennyire is fontos vagy nekem, az ajándékokról meg már számtalan vitánk volt. Kövesd az utasításaimat és ha minden igaz 2 napon belül már velem lehetsz.
1. Pakolj be fürdöruhát, 1 hétre elegendö ruhát. 2. Menj ki ma 6kor a reptérre és szállj fel a Los Angeles-i gépre. (jegy a borítékban). 3. Los Angeles-ben egy kocsi fog rád várni pontosan 4óra fele a reptér parkolójában a soför majd érted megy.
Ui.: Szeretlek.

Harry X ' 

-Ez igen.-nézett rám kikerekedett szemekkel Emma.-Szóval Los Angeles-be mész.
-Úgytűnik.-továbbra is csak a lapot fürkésztem és néztem a kézzel írt csodaszép levelet.
-Hahó-hadonászott a kezével.-Élsz még?
-Ja.-nyögtem ki.
-Akkor jó.-mondta közönbösen és belibegett a nappaliban.-Dvd-ztetek?-huppant le a kanapéra.
-Mi?.. Ja igen.-rohantam be kikapcsolni.

Harry:

Nehezen, de megtudtuk oldani a zökkenőmentes átszállást a kocsiból a Los Angeles-i gépre. Kényelembe helyeztem magam és becsuktam a szemem.
Elképzeltem Darcy arcát, a mosolyát, szinte hallottam a hangját, nevetését. Hiányozni fog, de voltunk már messzebb egymástól, huzamosabb ideig is. És ez most egy kis csekélység részemről. Csak szeretném, hogy kikapcsolódjon velem, és a média figyelmét nem felkeltve tenni ezt. Mondjuk az ritkán sikerül…
A nagy gondolkodásban elaludtam, és arra ébredtem hogy a stewardess bökdös.
Átaludtam az út felét. Ez nem lepő mivel a napokban alig aludtam.
- Ne haragudjon uram, de hamarosan leszállunk. Gondoltam felkeltem. - csilingelt édesen a hangja. Elragadó egy csaj.
- Köszönöm. - villantottam egy mosolyt azzal le is zártam.
A reptérről egyenesen egy szállodába vezetett az utam.

61.rész-Same Mistakes... -Tanya

Helló mindenkinek :) Visszatértem,bocsánat,hogy ilyen sokáig tartott,mire rászántam magam az írásra,de nagyon ötletem sem volt,és még most sincs,de majdcsak összehozok valamit... Remélem,mindenkinek tetszeni fog :) T.

Az életem rendbe jött. Legalábbis így éreztem minden közös másodperc,perc,óra és nap után,amit vele töltöttem. Még akkor is imádtam vele lenni,amikor veszekedtünk valami miatt... Ez az eset gyakrabban előfordult,mint kellett volna.

-Nem értem,miért olyan fontos ez neked...- kérdeztem tőle egyik vitánk során. A szülinapi bulim volt a téma,amit legszívesebben elkerültem volna.

-Mert rólad van szó,ez lesz a te napod!-mosolygott elnézően és lelkesen. Miért kell ennyire lelkesnek lennie? Hisz épp most akarom lelombozni az örömét! Megint előbújt belőlem a gonosz nőszemély,aki mindent elront...

-Nem akarom,hogy ez az én napom legyen,ez is csak egy nap!-kezdett felmenni bennem a pumpa. Nem akartam ezt,semmi kedvem nem volt hozzá. Viszont tudta,hogyha meglepetést akar nekem szerezni,attól mégjobban kiborulok.Főleg ilyenkor.

-Igaz,ez is egy nap,de legalább öregszel egy évet,drágám.-imádom,amikor kimondta a számomra legkedvesebb becézést,de ezzel most nem hatott meg.

-Szóval öregszem?! Maradjunk annyiban,hogy nem lesz buli,és vita lezárva. Rendben?-kérdeztem reménykedve,ám még mindig kicsit hangosan.

-Már az sem jó,ha meg akarlak lepni? Miért kell ezt ennyire túldramatizálni?!- kicsit felháborodva mondta ki,de éreztem a szavai mögött megbúvó sértettséget.

-Nem kell buli,nem kell meglepetés,nem dramatizálok túl semmit!-vágtam az arcába. Gyűlöltem veszekedni,de ezt nem hagyhattam szó nélkül... Sarkon fordultam,és már mentem is a fürdőszobába. Nálam voltunk,így pontosan tudom,merre találom. Feltrappoltam a lépcsőn,olyan gyorsasággal,hogy még Liam sem tudott utánam jönni. Jó hangosan becsaptam a fürdő ajtaját. Kell ez a fenének... Ahogy a tükörbe néztem,egy csillogó szemű,a dühtől kipirult,ám annál vadabb lányt láttam. Hol volt az a lány,aki mindig nyugodt és békés volt?! Elveszett,hogy átvegye ez az új Tanya a helyét. 

Néha inkább szerettem volna visszakapni a régi életemet...A szememből kigördült egy könnycsepp. Gyűlöltem sírni. Meg is lepődtem,hogy van még könnyem. 

Amikor kora este kiléptem a fürdőszobám ajtaján,megláttam őt,a szemközti falnak dőlve,fejét oldalra döltve ült,nyugodt szuszogásából arra következtettem,hogy alszik. A fürdő fényei rávetődtek,megvilágítva helyes,meggyötört arcát. Ellágyult a szívem. Képtelen voltam rá haragudni. Leguggoltam mellé,megsimogattam az arcát,mire rögtön kipattant a szeme. 

-Szia...

-Szia. Tanya,ne haragudj,hogy rád erőltetem magam és az akaratom. Én csak jót akarok neked...-nem akartam,hogy ezt a témát újra elkezdjük.

-Tudom.Te se haragudj rám. Csak mostanában elég feszült vagyok... De téged nem akarlak elveszíteni.

-Kérdeznék valamit...-barna szemeiben idegesség csillogott.

-Tessék,figyelek-mosolyogtam rá.

-Igazából ez is meglepetés lett volna,ma akartam megkérdezni...

-Nos,miről van szó?

-Tanya,tudom,hogy nem ismerjük egymást régóta...

-Megijesztesz.-sürgettem.Kezdtem félni,hogy valami olyasmit akar mondani,amit nem szeretnék hallani.

Nagy levegőt vett,majd kimondta azt a mondatot,ami tényleg megijesztett.

-Költözzünk össze!

 folytatást 10 'elolvastam' és 5 komment után.

60.rész-Gotta Be Somebody-Darcy

'And everyone wants to feel like someone cares.

Someone to love with my life in their hands'

Darcy:

Szokásos reggelnek indult ez is. 8 fele kicammogtam a konyhába, kivettem a szekrényből a macskakaját és egy adagot a ’Hope’ feliratú tálkába szórtam. Visszaraktam a dobozt, majd a felső polcról levettem a csokis gabonapelyhet. A szobámba menet leraktam a szekrényemre a kaját és bementem a fürdőbe egy gyors hajmosásra. A hajamból még csöpögött a víz de egy ilyen meleg nyári napon ez  felfrissít. Megfésültem a hajam majd magamhoz öleltem a dobozt és visszamásztam az ágyba. Tv-t bekapcsoltam egy mesecsatornára. Igen, 17 évesen én még mindig vevő vagyok a  rajzfilmekre.

Úgy terveztem a délelőttöt pizsamában (ami nálam póló, rövidnadrág) töltöm az ágyban fekve tömöm a fejem. Így is történt addig amíg el nem fogyott a kajám és be nem aludtam az agyfárasztó reklámokon.

Olyan dél fele arra keltem hogy valaki ráfeküdt a csengőre. Az arcomat elfeküdtem, a hajam nem áll sehogy és így nyissak ajtót akárkinek is. Beletúrtam a hajamba, hogy egy kicsit is megtudjam igazítani. Elballagtam az ajtóig és ahogy kinyitottam Hope a lábam mellett már ki is szaladt. Ez a macska az eltűnés mestere, legutóbb 2 napig nem láttam de a kajája mindig elfogyott.

Legnagyobb meglepetésemre Louis állt a kapuban. Hátratett kézzel, nagy mosollyal üdvözölt.

- Szia. Gyere beljebb. - csuktam be magunk után az ajtót.

- Hello. Látom aludtál. –kuncogott. Valami lehet a háta mögött, mert nagyon próbálja takarni.

- Mi járatban erre? – érdeklődtem.

- Ezt neked hoztam. –nyújtott át egy csokor vörös rózsát.

- Ez.. ez gyönyörű – elakadt a lélegzetem. - De Louis..

- Nyugi.. én csak a futár vagyok. Harry küldte.

- Ha nem haragszol ezt most vízbe rakom, te addig nyugodtan ülj le a nappaliban. – magyaráztam virággal a kezemben közben a szekrény tetejéről próbáltam levenni egy vázát.

- Hadd segítsek. –lépett oda, és egy egyszerű mozdulattal lekapta a vázát.

- Köszönöm. – vettem át. Elindultam a konyhába és koslatott utánam.

- Nincs mit. Ja én hülye… még ezt is küldte – nyúlt a zsebébe. Én közben vizet engedtem a vázába és belehelyeztem a csokrot.

- Ez a tiéd. –egy hófehér borítékot tartott a kezében amire a nevem volt írva.

- Huh, egy levél.. –húztam el a szám. – Csak nem így akarna szakítani?!

- Nem tudom. Egyikünknek sem mondta el hogy mit tervez. – zsebre tett kézzel állt előttem.

- Hát akkor majd elolvasom.. később.. – leraktam a váza mellé a levelet. - Sietsz esetleg? Mert ha nem akkor csüccsenj le és én mindjárt csinálok egy frissítő limonádét.

- Hát rá érek, és a limonádét is elfogadom. - vigyorgott.

- Király. A távi vagy a kanapén van vagy a szekrényen. – kiabáltam a konyhából.

- Megvan, itt volt a polcon. –kiabálta vissza.

5 perc alatt készlettem a limcsivel. Jégkockákat dobáltam bele, tálcára tettem és bevonultam a nappaliba ahol Louis épp régi videókat nézett rólam.

- Hé. - szólaltam fel.

- Bocsi,- nézett boci szemekkel. – Érdekelt ez a dvd, ’Darcy szülinapja’ - olvasta fel. - Ez apukád?

- Igen. - raktam le a tálcát. -Ő már nem lakik velünk, másik családja van.

- Sajnálom. És te most anyukáddal élsz, gondolom.. nevelőapa?! –vett el az egyik poharat.

- Anya sokat dolgozik.. nincs ideje még szinte rám se, még hogy arra, hogy elmenjen pasizni- rámeredtem a Tv-re. 2 éves voltam amikor ez a videó készült. Akkor még boldog család voltunk..

- Minden oké Darcy?- köszörülte meg a torkát.

- Persze.. De ugye nem lenne baj, ha nem ezt néznénk? –le ült mellém és vissza rakta az üres poharat a tálcára.

- Nem. Feltéve ha választhatok mást!

- Csak óvatosan. - mosolyodtam el. Fél perces keresgélés után rátalált a legkínosabb videómra.

- ’Tánc’- olvasta fel ismét. –Tudsz táncolni?

- Igen. Régen jártam társas táncra azelőtt meg hip-hop –ra. – húztam el a szám.

- Ez tök csúcs. Figyelj, el szeretnék neked mondani valamit, de meg kell ígérned hogy ezt nem mondod el Eleanornak.

- Persze. Hallgatok mint a sír- mutattam a kezemmel,mintha bezárnám a szám és végül eldobnám a kulcsot.

- Oké. Hát.. azt hiszem.. –hezitált.

- Igen? –néztem rá nagy szemekkel.

- Azt hiszem el fogom venni El-t.

- Tessék? Ez komoly? – hát ez meglepett, de örültem neki. Ők a legtökéletesebb pár akikkel valaha találkoztam.

- Igen, anyával is megbeszéltem. - vakarta meg a tarkóját. - De félek, hogy nemet mond.

- Ugyan már, Loui.. több mint 2 éve együtt vagytok és ti vagytok a világ legcukibb párja. Én tudom, hogy igent fog mondani.

- Ez kedves tőled, de a legcukibb pár díját ti nyernétek Harryvel. - vigyorgott.

- Na erről most nem nyitok vitát.. – nyúltam a pohárért. – És hogyan szeretnéd megkérni a kezét? Egy koncerten vagy esetleg egy vacsorán? –kérdeztem majd belekortyoltam a limonádéba.

- Hát igazából arra gondoltam, hogy elvinném vacsorázni persze, hogy ne legyen feltűnő jönne az egész bagázs. Kibérelnénk egy éttermet. Aztán felkérném táncolni és tánc közben megkérdezném. –regélte.

- Ez tök aranyos. Biztos nagyon örülni fog neki. - bólogattam és ismét belekortyoltam.

- Csak az a probléma, hogy nem tudok táncolni. Sosem táncoltam még El-el pedig mindig ezzel nyaggat. Megtanítanál táncolni?

- Mi? –köptem ki az üdítőt.

- Persze, ha nem nagy gond számodra. - a Tv-re mutatott. – Amint látom nagyon kented a keringőt vagy mi ez.

- Igen, bécsi keringő.. –bólogattam.

- Akkor leszel a mesterem? Ha kell fizetek is.. Légyszii, - dünnyögött.

- Leszek a mestered- forgattam a szemem. - De pénzt nem fogadok el. - ráztam meg a fejem.

- Isten vagy! Mikor kezdünk?- ropogtatta meg az ujjait izgatottan.

- Jesszus Louis, vagy 3 éve nem táncoltam.. még nekem is be kell gyakoroljam a lépéseket. - csattantam fel.

- Itt a videó, megnézzük és kezdhetjük is. Nem?

- Ja persze, mert ez ilyen egyszerű. –kalimpáltam a kezemmel.

- Na állj fel és taníts meg táncolni. - megragadta a kezem és felhúzott.

- Louiiiiis - kiabáltam.

- Gyerünk! Táncolni akarok. Most. - utasított. – Ne kéresd már magad Darcy.

- Én? Kéretni? Soha. – rántottam ki a kezem az övéből. Egy kis ideig figyeltem a képernyőt és a benne táncoló embereket. Hosszú ruhák, magas sarkúk, gyönyörű hajak. Miközben néztem ahogy táncolnak a kisemberkék a Tv-ben én is elkezdtem a lépéseket utánozni. Legnagyobb meglepetésemre minden ment.

- Ha ennyire szeretnél táncolni akkor itt várj. - bementem a szobámba és előkotortam egy tűsarkút. Gyors felkaptam és kitopogtam benne. – Táncoljunk! – értelmetlenül nézett rám. Végignéztem magamon, hát elég röhejesen néztem ki Fehér XXL-es pólóban ami szinte a térdemig ért és egy fekete tűsarkúban. - Hát, gyönyörű vagyok. - grimaszoltam.

- Inkább érdekesen nézel ki. - nyújtotta a kezét. - De ez most nem érdekel. Taníts meg táncolni.

- Igenis Mr. Tomlinson.- fogtam meg a kezét. A bal kezemet a vállára helyeztem, a jobbat pedig kezében tartottam. - állj egyenesen. - utasítottam. - Nem táncolhatsz görbe háttal.

- Rendben Mrs Styles.- kacsintott rám.

- Ugyan, neked csak Darcy.- kacsintottam vissza, jelezve hogy vettem a lapot. Megmutattam hogy mégis milyen a helyes testtartás de a keze rossz helyen volt- A lapockámat.

- Tessék? –kapta el a kezét a derekamról.

-A lapockámat fogd, ne a derekam. –megfogtam a kezét és rátettem a lapockámra. - Itt hagyd!

Megmutattam neki az ő lépéseit és gyakoroltam én is vele. Viszonylag hamar ’ megtanulta’ a lépéseket bár nem egy nagy kunszt keringőzni. 4.-5. próbálkozására már ment neki és egész jól haladtunk. Így gondoltam megpróbálhatjuk párban is.

- Na akkor essünk neki. Gyere ide, és a kezedet a lapockámra! Majd foghatod Eleanor derekát, de ha majd más lányokkal kell táncolnod, jobb ha a lapockájukat fogod, feltéve ha nem szeretnél tőlük semmit.

- Nem hiszem, hogy El-en kívül fogok én más lányokkal táncolni.

- Khm.. – kezem a szám elé tettem majd ’ köhögtem’.

- Ja bocs, meg rajtad kívül, Mester. - hajolt meg. Meghajoltam én is. Kecsesen közelebb léptem hozzá, megfogta a kezem, a másik pedig ügyesen a lapockámra tette. Közelebb húztam magamhoz és a fejem balra fordítottam, ő pedig jobbra ahogy a táncosok is szokták. Eltáncikáltunk vagy egy háromnegyed óráig közbe persze folyt az eszmecsere. Gyorsan tanult.

- Louis, van egy jó hírem. - szólaltam fel a tánc közepén.

- Mégpedig?

- Te vezetsz.

- Az mi vagy hogy érted?

- Hát úgy, hogy a táncban a fiú vezeti a lányt, és most te vezetsz engem. – arccal felé fordultam. Nagyot mosolygott.

- Király vagyok. Terjeszkedni akarok. Kicsi a nappali.. - és elindultunk a folyosó felé.

- Nem szeretnéd befejezni? Vagy egy órája táncolunk.. - nyüszögtem neki.

- Szeretném az első táncomat kellőképp befejezni. - felém fordult és megdöntött. És éppen ahogy én hátradőltem a kezeiben kinyílt az ajtó.

Harry:

Mikor hazaértem az ügyintézésből legnagyobb meglepetésemre, nem találtam itthon Louis-t. Hétköznaponként itthon szokott ebédelni velem. Igaz, hogy megkértem rá, hogy vigye el a kis meglepetés sorozat kezdőcsomagát Darcynak de odavan már lassan 2 órája. Úgy látszik egyedül kell ebédeljek. Kivettem a hűtőből egy tál spagettit amit még anya csinált amikor bemutatta neki Darcy-t. Fontos volt nekem, hogy végre megismerhesse egymást szívem 2 legfontosabb teremtménye.

„- Rettenően hiányoztál anya. - szorítottam magamhoz.

- Harry, kicsikém. - két kezével megfogta az arcom majd puha ujjaival simogatni kezdett. - Végre itthon vagy. - megragadta a kezem és beráncigált a konyhába. - Csináltam neked valamit. –felvette a konyhakesztyűt és a sütőből egy nagy adagnyi gőzölgő spagettit rakott az asztalra. Már a látványától is összefutott a nyál a számban, akkor az illatáról nem is beszélve.

- Köszönöm anya, farkas éhes vagyok. Ez már hiányzott. - foglaltam helyet a szokásos helyen az asztalnál. Itt ültem amikor anya bejelentette, hogy elválnak apával, itt ültem amikor azt mondta újra házasodik, amikor Gemma bejelentette, hogy elköltözik. A legfontosabb családügyek mind a konyhában zajlottak. A kedven tányérom vette elő, aminek a szélén volt egy repedés és villát. (Persze ennek is külön története van.) Egy nagy adaggal pakolt a tányérba aztán elém tette.

- Jó étvágyat! – mosolygott kedvesen, teli szeretettel a szemében.

Mivel a napokban semmi normális kaja közelébe nem jutottam így lecsaptam a lehetőségre és tömni kezdtem magamba a spagettit. Mindig bearanyozza a napom ha láthatom anyát, pláne mosolyogni vagy leginkább nevetni.

Miután megettem 2 tányérral a házi kosztból és válaszoltam anya minden kérdésére, felmentem az emeletre megnézni a régi szobám. Minden ugyan úgy van. A régi CD-k a polcon sorakoznak, a baseball ütőm a sarokban, még az ágyam is ugyan úgy áll, csak nincs megvetve. Lehuppantam a matracra és a kezembe vettem a szekrényről egy képet rólam és Felicity-ről.

- Kop-kop. Bejöhetek? - jelent meg anya az ajtóban. Válaszképp bólogattam. – Hiányzik? - besétált és leült mellém.

- Tessék? Ja hogy Fel .. nem. Csak szeretnék mondani valamit. – simogattam meg a képet.

- Nekem bármit elmondhatsz kicsim. - tette a kezét a vállamra. Kiszedtem a képet a keretből és ketté téptem.

- Be szeretném neked mutatni valakit. – felálltam és az üres szemetesbe dobta a széttépett képet.

- Mégis kicsodát? Csak nem az új barátnődet?- nézett rám kérdően.

- De. Még ma. Ha lehet.

- Szóval nem csak holmi pletyka.. –fonta össze a karjait. – Persze, hogy lehet. Sőt, meg szeretném ismerni. - mosolyodott el. Tény, hogy nem nagyon megy neki a szigorú anya szerep.

- Szuper. Itt várj meg. A táskámban hagytam valamit. –nyomtam egy puszit az arcára és lerohantam a lépcsőn. Kivettem a könyvet amit épp olvasok és abból is egy képet, amit tegnap csináltam. Kettesével vettem a fokokat felfelé. Lihegve futottam be a szobámba ahol anya ugyan ott ült ahol azelőtt, kezében az üres  képkerettel. Kivettem a kezéből és óvatosan belecsúszattam a képet. Tökéletesen illett bele. Egy kicsit még gyönyörködtem a képünkben, aztán visszaadtam anyának.

- Ő lenne az?- vizsgálta a képet majd lerakta az eredeti helyére.

- Igen, Ő az.’’

Akaratlanul is akár hányszor csak Rá gondolok fülig ér a szám, ami már szemet szúrt anyának. Mikor áthívtam, telefonálás közben is végig vigyorogtam. Mikor elmentem érte, és mikor visszaértünk akkor is mosolyogtam. Egész végig! Én azt hiszem tényleg szeretem.

Anno.                                             Most.

10'elolvatsam' és 5kommi után folyt.köv:) :*

59.rész-Kiss me, again-Darcy

Tényleg sajnálom hogy ilyen sokáig nem írtam. Egyszerűen nem engedte az időm.. Szeretnélek még megkérni titeket valamire... kommizzatok.. csak hogy tudjam kinek írok és a véleményetek ami igazán fontos, mindig ösztönöznek! Ja és az újításról is kérek véleményt. Jó vagy vissza a régit?! Ami a részt illeti: ITTVAN.

D.

Darcy:

- Mikor érnek már ide? - tördeltem az ujjaimat az izgalomtól. Eleanor velem szemben ült az asztalnál. Nyugodt volt, csendes. Mint akit egyáltalán nem izgat hogy réglátott barátjával találkozhat újra.

- Nyugi. - tette az kezeit az enyéimre. – Hamarosan.

- Ha nem érnek ide 10 percen belül én nem is tudom mit csinálok.. – a lábaim ugrálni kezdtek és az asztalt kopogtatták. Mindig ez van ha ideges vagyok.

- Elhiheted, nekem is ugyanúgy hiányzik Louis mint neked Harry. Nyugi, most már tényleg perceken belül itt lesznek.

- Reméltem. Mióta várunk már?! Itt kéne legyenek… Lehet történt valami velük.. - a lábam még mindig járt. Nem bírom tovább. Felálltam és az ablakhoz siettem. Semmi.. Az ablakon beszűrődő szegényes fény eszembe jutatta azt az érzést amikor a koncerten voltam. Ettől csak jobban mardosott a hiány. Hunyorogva néztem ki az utcára. A mindig forgalmas Sloane St most kihalt volt, néha egy-egy autó elsuhant a ház előtt. Ahogy El felállt a székről, az kellemetlen hangot kiadva a parkettán csúszott hátrébb. Megborzongtam ettől a hangtól. Odalépkedett mellém, kezét a vállamra tette és arcát a napfény elől a másik kezével eltakarta. Egy fél pillanatra ránéztem. Bíztató mosoly görbült az arcára, és tekintete ezt sugallta; ’minden rendben’ !  Nem bírtam tovább, megöleltem. Szeretem megölelni az embereket, sok mindent elárul a személyiségükről. Ez a csaj pedig egy egyéniség. Kocsiajtó csapódásra kaptam fel a fejem. Istenem, végre ittvan – gondoltam és futólépésben siettem az ajtóhoz. Felkaptam egy fekete pulcsit, hisz csak egy virágmintás ruha volt rajtam. Gyors pillantást vetettem magamra. A tükörből visszanéző lány haja enyhén kócos volt, de ezzel nem foglalkoztam, csak hogy újra láthatom. Megálltam az ajtó előtt, mély levegőt vettem és kinyitottam azt. Ott állt előttem, megszeppenve - mint jómagam- göndör haja tökéletes, mikor egy önelégült mosolyt villantott, szó nélkül a karjaiba ugrottam.

Harry:

Megpillantottam gyönyörű arcát, csillogó szemei még mindig igézőek. Mosolyognom kellett, e szépség láttán. Megölelt. Két karomat dereka köré fontam, arcomat hajába temettem. Érezni akartam eper illatú haját amivel folyton elkábít. Erre a percre vártam, de megérte. Totál megérte. Hogy szerethet egy angyal egy ilyen puhány, mihaszna alakot mint engem?! Talán majd egyszer, ha lesz merszem megkérdezni..

A drága Eleanor volt olyan kedves félbeszakítani meghitt pillanatunkat. Megköszörülte torkát, mire szétrebbentünk Darcyval. Lassan odasompolygott Louihoz és egy heves csókkal üdvözölte. Akár hányszor rájuk nézek, egy mintapárt látok magam előtt. Tökéletesek, és kiegészítik egymást. Persze minden figyelem rájuk irányult így megragadtam a lehetőséget és úgyszintén megcsókoltam Darcy-t. Csókja visszafogott volt és kellemes. Csak a pillanatnak akartam élni, beindultam és hevesebb lettem. Hajamba dúrta puha ujjait, végleg elvesztem és talán örökre..

58.rész-Hate That I Love You-Darcy

Először is szeretném  megköszönni, hogy több mint 7500-an néztétek meg a blogot és 20an iratkoztatok fel!

El sem tudjátok képzelni mennyire örülök/örülünk ennek.

Én személyesen úgy terveztem lesz egy kis változás. Más szemszögekből is írok MAJD és több kép is lesz, hogy élvezhetőbb legyen. Mivel kérdeztük hogy legyenek-e képek a szereplőkről és mindenki igennel szavazott. Oldalt ott van, hogy ’oldalak’ és a Karakterek ~Darcy –nál megtaláltok majdnem minden fontosabb szereplőt! Szeretném ha majd leírnátok a véleményeteket az újítással kapcsolatban IS :D

Ami a részt illeti, ITT IS VAN. :)

- Van 10 perced elkészülni, kisasszony!- csapta rám az ajtót. Hihetetlen mekkora ügyet csinál ebből. Vörös volt a feje úgy kiabált. Utoljára akkor láttam így kiborulva amikor megtudta hogy a nagyszüleim autóbalesetet szenvedtek. Nem akarom hogy megint az összeomlás szélén álljon. Így is ahányszor Apa szóba kerül látom rajta hogy szíven üti a dolog. Mai napig hallom még éjszakánként sírni. Mindent túlélt; fájdalmat, elválást, gyászt. Már csak én maradtam neki. És bármi is történjen, nem fogom magára hagyni!

Kimásztam az ágyból és a ruhásszekrényem felé vettem az irányt. Egy csíkos pólót és a kedvenc farmeremet választottam, majd kezemben a ruhákkal bemasíroztam a fürdőbe hogy rendbe szedjem magam; letusoljak, hajat- ,fogat mossak, felöltözzek stb.

- Indulhatunk .- mondtam és dzsekivel a kezemben álltam az ajtóba.

- Akkor mire vársz?! - kotorászott a táskájában. - Ülj be a kocsiba .- parancsolta.

Kicammogtam a kocsihoz, de mielőtt beültem volna, vettem egy mély levegőt. Szerencsétlenkedtem egy ideig a biztonsági övvel.

- Hova megyünk? - kérdeztem amikor ő is beszállt.

- Pláza.. ahova szoktunk .- rám se nézett. A gázra taposott és az útra meredt.

Egész úton csendben bámultam ki az ablakon nekidőlve az ajtónak. A parkolóba sem szólt semmit. Nálunk az volt a megszokott hogy havonta egyszer-kétszer eljövünk együtt plázázni. 1 óránk van egyedül nézelődni majd a nagy szökőkútnál találkozunk. Ahogy beértünk ő máris jobbra kanyarodott én meg balra. Egyenesen a a Kandee Shoes-ba vettem az irányt mivel ott vannak a legjobb cipők. Találtam szebbnél szebb cipőket. Épp egy fekete magas sarkút próbáltam fel amikor egy csaj megszólított.

- Szia . - halványan mosolygott.

- Hello .- mosolyogtam vissza szerényen .- Segíthetek valamiben?

- Szép cipő! Ugye te vagy Darcy Hale?- ült le mellém.

- Igen, miért?

- Uram atyám.. ez komoly?! Jaj bocsi… csak igaz hogy te vagy Harry Styles barátnője, vagy csak pletyka?

Csúcs.. tehát már el se mehetek vásárolni anélkül, hogy megismernének. – Igen én vagyok .-

forgattam szemem.

- Csinálhatok egy képet rólunk?- lelkesedve kapta elő a telefonját.

- Nem bánom. – haraptam a számba majd egy széles művigyort erőltettem az arcomra egy kép erejéig.

- Istenem.. Köszönöm szépen. Annyira irigyellek. - folyt belőle a szó és nézte a képet.

- Nincs mit .- válaszoltam .- Sajnálom, de nekem most mennem kell. Örülök, hogy találkoztunk .- hazudtam. A cipőt visszaraktam a dobozába, a dobozt a polcra és szedtem a lábam, hogy minél hamarabb kimehessek. Kifelé menet beleütköztem egy srácba aki fel volt pakolva cipős dobozokkal (amik persze leborultak.) Jó szerencsétlen vagyok.

- Ne haragudj! Véletlen volt .- letérdeltem él visszaraktam az egyik cipőt a dobozába.

- Ugyan, hagyd csak.. ezek csak cipők – megfogta a kezem és felsegített.

- Nem. Ezek nem csak cipők! - vágtam rá.

- Akkor bocsi. Amúgy Colin.- nyújtotta a kezét.

- Darcy - mosolyogtam rá. – És most ha megengeded összeszedem a dobozokat.

- Hagyd már a fenébe azokat a dobozokat.. összeszedem én, mivel ez a dolgom.

- Te itt dolgozol? A Kandee Shoes-ba? - leesett az állam.

- Csak nyári munka. Tudom, hogy nagyon férfias munka egy cipőboltban dolgozni.. de csak ide vettek fel, és kell a pénz. - húzta el a száját.

- Hé! Ne szóld le a Kandee-t! Ez a kedvenc üzletem. – elég hülye fejet vághattam.. szokásom.

- Bocsánat. - nevette el magát. Megcsörrent a telefonom.. király. Na kinek hiányozhatok? ’Anya’.. tehát megyünk.

- Bocsi, de mennem kell. - nyomtam ki a telefont.

- Később ráérnél? Beülni meginni valamit? Vagy elkérhetem a számod?- hadarta.

- Van barátom, bocsi..

- Oh… nem baj. Itt a telefonom, írd be a számod. - nyújtotta át.

- Ha anyám megöl, az a te hibád lesz. – mondtam közbe bepötyögtem a számom és elmentettem ’ a béna csaj, Darcy’. Visszaadtam a készüléket és futólépésben mentem a bejárathoz ahol anyám már összefont karral várt.

- Ideje volt már.. –grimaszolt rám.

- Ne haragudj, csak volt egy kisebb baleset. - dúrtam a hajamba.

- Nem érdekel. Be akarok veled menni egy boltba. Kinéztem egy cipőt, és kíváncsi vagyok a véleményedre.

- Tényleg ne haragudj. Ami pedig a cipőt illeti biztosan jól fog állni neked.

- Nem magamnak. Neked!

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

- Szia .- szólta, bele a telefonba nyűgös hangon.

- Hello édes. Aludtál?

- Nem, csak pihentem .- dünnyögtem

- Tehát igen… öööhm.. megkérhetnélek valamire?- nagy nehezen kibökte

- Akármire .- válaszoltam.

- Ülj gép elé, és menj fel twitterre .- csak ennyi?!

- Most?-

- Ha lehet minél hamarabban. Szólj ha fent vagy.
-Az kicsit odébb lesz..
- Rendben.. Darcy.
-Hallgatlak.
-Most le kell tennem, de csak hogy tudd, hiányzol. 

-

Leültem az asztalhoz. Felnyitottam a laptopot, bepötyögtem a jelszót. Megnyitottam a Safarit majd a twitter. Istenem.. több mint 4000 követő.. pedig nem is.. ááhh..

Oké, akkor elő a telefonnal, megvárom még kétszer kicsöng majd kinyomom.

Várok, várok és csak várok. Jelzi a telefonom, hogy sms jött.
-’ Nézd meg a profilom. H.’

Kedves volt tőle, hogy több millió ember szeme láttára kiírta. Legszívesebben oda teleportálnék hozzá és magamhoz láncolnám. Utálom, hogy turnéznak. Utálom, hogy ennyire szeretem.Nem vagyok a távkapcsolat híve, sőt.. Mostanában könnyes szemmel alszom el, mert a hiánya minden éjjel megkínoz. Amit én most akarok az az hogy velem legyen, de lehetetlen. Próbáltam egyszerűen fogalmazni a 'istenem annyira szeretlek, hiányzol, meghalok nélküled' helyett csak egy 'én is szeretlek'-et írtam.

Épp nagyba ábrándoztam amikor megcsörrent a telefonom. Abban a hiszemben voltam, hogy Harry az ezért érte ugrottam az ágyra. Egy kisebb csalódás ért amikor egy számomra ismeretlen számot írt ki..

folytatás 5 komment és 10 csúcs után :*

57.rész-Új élet-Tanya

Ez az utolsó Tanya-s rész júniusban,mivel jóleső nyaralásomat fogom tölteni Görögországban, és lehet,hogy várható lesz egy meglepi rész 30.a körül,de nem valószínű.Addig is érjétek be ezzel a résszel és természetesen jönni fognak az új Darcy-s részek is,nagy örömötökre :) Csók mindenkinek,jó olvasást,és jó szünetet kívánok mindenkinek kicsiny kis részemmel :)


A döbbenettől mozdulni sem bírtam. Ott állt előttem életnagyságban,kipirosodott arccal,zihálva. Képes mindent otthagyni,és utánam jönni a reptérre? Képes ezeket megtenni értem? Pont értem? Hát,minden jel erre mutatott...

-Kérlek...-zilálta-ne menyj el...ne hagyj itt.-ettől a mondattól könnyek szöktek a szemembe. A kezemből kiesett a bőrönd,és csak rohantam,karjaimat szorosan a nyaka köré fontam. Úgy szorított magához,mintha sose akarna elengedni. Újra elöntött minden érzés,minden régen eltemetett fájdalom,minden lenyelt és eltitkolt könny. Teljes szívemből zokogtam,fejemet a vállának döntve. Nyugtatóan simogatta a hajamat. Ezt akartam eldobni?! Ezt akartam itthagyni?! Őt?! Aki még ide is képes utánam jönni,csak azért,hogy ne menyjek el?! Nevetségesen pitiáner húzás volt tőlem...

-Hé,nyugi,mostmár minden rendben lesz...-nyugtatott,amikor meglátta,hogy nem hagyom abba a sírást. Nem,nem lesz minden rendben.Hogy nézek ezután a szemébe? Hogy élek majd ezzel a tudattal? Egy gyáva ember vagyok,aki folyton csak menekül...
-Liam,ne haragudj...-zokogtam,majd felnéztem a szemébe. Az övében is könnyek voltak,de mosolygott rám. Ezek örömkönnyek voltak. Ekkor megértettem. Nekem is örülnöm kéne. Nem lehetek ennyire önző. Mindig csak magammal foglalkozom... Új életet kezdek. Vele. Egy másik Tanya-val.
-A lényeg,hogy itt vagy velem... -a kezét az állam alá tette,hogy véletlen se jusson eszembe lenézni a földre. - Szeretlek.- Ismét ledöbbentem. Ezek után szeret. A történtek után szerethetjük-e egymást?! "Hát persze,hiszen most mondta"-mosolyogtam magamba,amely kiült az arcomra is.
-Én is szeretlek...-majd a tinik,a legkedveltebb módszerét választva mondtuk el egymásnak a valódi,visszavonhatatlan és beteljesült szerelmünk szép szavait,amely mindig is ott volt a szívünkben,a lelkünkben,a lényünkben és most már mindvégig ott is marad velünk.