42.rész-Love is in the air-Darcy

A túra teljesen kifárasztott. Visszavonszoltuk magunkat a kocsikhoz. Most csak ketten voltuk. Hepehupás volt az út, de abban a nagy kocsiban ringatásnak éreztem. A nap lemenőben volt, és a látványa hasonlóan hatott rám mint Harry jelenléte. Imádtam. Meg sem moccantam, beleolvadtam az ülésbe és bámultam hol Harryt hol a rózsaszínes eget. Mintha álmodnék. Lassan lecsukódott és elszunnyadtam. Mikor kinyitottam a szemem csak a vizes ablakot láttam. Esik az eső?! Az nem kifejezés, szakadt.

- Felébredtél?- simított el egy tincset az arcom elől.

- Miért, aludtam?- dörzsöltem meg a szemem.

- Mint a kisangyal. Nem volt szívem felkelteni .- mosolygott de a szemét le sem vette az útról.

- Jó sokáig aludhattam mert arra még emlékszem hogy a nap lemenőben volt, eső sehol. -

magyaráztam.

- Hirtelen jött, csodáltam is hogy nem keltél fel a dörgésekre.

- Hát ezen én is csodálkozom .- néztem nagyot .- Juteszembe Liam ugye nem miattam nem jött?

- Dehogy, egy lánnyal találkozott. – közölte.

- Már megijedtem. - húztam félre a szám.

- Emiatt ne aggódj, mindenki szeret téged. - közölte.

Első reakcióm erre csak egy szemforgatás volt. Halkan elkezdett dúdolni számomra valami ismeretlen dallamot.

- Ez melyik szám?- fordultam felé.

- Úgysem ismered. Még senki sem ismeri.

- Na akkor. Hallani szeretném. - mosolyogtam a tőlem telhető legkedvesebben.

- Majd időben hallani fogod, ne aggódj. –féloldalasan mosolygott.

Észre sem vettem hogy már az utcánkban vagyunk amíg nem vett vissza a sebességből. Nem akartam megint elköszönni tőle, megint egyedül maradni. Mikor beállt a ház elé, nem szólaltam meg és nem is volt még szándékomba kiszállni a jó meleg, száraz kocsiból és kimenni a hideg esőbe. Bárcsak megint maradhatna. Bárcsak.. Hirtelen kiszállt szó nélkül. Átsétált a kocsi előtt és kinyitotta az ajtót.

-Gyere, szeretnék valamit kipróbálni. - fogta meg a kezem és kisegített az autóból.

- Te normális vagy?! Az esőbe?- meredtem rá.

- Amikor veled vagyok, nem vagyok észnél. - mosolygott huncutul.

Magához rántott, és ismét heves csókcsatába kezdtünk. Igen, a csók olyan mint a sós víz, minél többet iszol, annál szomjasabb leszel. Csurom vizesen nekivágott a kocsi ajtajának, egyre szenvedélyesebben csókolt. A kezemmel a göndör hajába túrtam. Most nem volt senki aki megállítson minket, vagy elrontson bármit is. Jóformán semmi sem volt köztünk csak a vizes ruháink.

- Erre vártam már mióta .- adott egy puszit a számra.

- Menjünk. – karon fogtam – bent folytatjuk.

Furcsa. Több ezer emberrel találkozunk, és egyik sem fog meg igazán. Aztán megismerünk valakit, és megváltoztatja az életünket. Talán örökre..

( 3 komment után jön a folytatás! )

Figyelem! :)

Most nem részt hoztunk, hanem szeretnénk megkérni titeket valamire!

Szavazzatok, iratkozzatok fel és írjatok véleményt! 

Ha elküldenétek az oldalt pár ismerősötöknek hálásak lennénk! :)

Szeretünk titeket! :)

Feliratkozni Twitterről és Facebookról is fellehet ha esetleg nem vagy regisztrálva. 

És ugyanúgy kommentelni is tudsz.
Twitter : https://twitter.com/#!/DaretoDreeeam
Facebook: -

41.rész-Just say & do !-Tanya

Ahogy kiléptem az ajtón,furcsa dolgot vettem észre rajta...A ruhája...Olyan ismerős volt,mintha már láttam volna rajta ezt,de az lehetetlenség,hiszen több száz ruhája lehet. Elhesegettem ezt a gondolatot a fejemből,és próbáltam a mostanra koncentrálni. A haja kuszább volt,mint valaha és a mosolya olyan volt,mintha ezer bajt és fájdalmat át tudna vészelni. Az a kis érzés,hogy tényleg ismerem,egyre nagyobb képtelenségnek tűnt,mégis tudtam,hogy ismerem...a szívemben tudtam.

-Szia,gyönyörű vagy !
-Köszönöm...-pirultam el.-Te is jól nézel ki-nevettem.Ő visszanevetett rám.Próbáltam természetes és laza lenni,de mégis én éreztem magam kínosan,ha rám nézett. Nem megy nekem ez a "21.századi kislibák" játéka.
-Indulhatunk?-nyitotta ki előttem a kocsija ajtaját. Minden félelmemet félredobva szálltam be az autójába,pedig a szívem mélyén rettegtem. Úgy döntöttem,nem mondom el neki a félelmen tárgyát,pedig látta,hogy feszültebb vagyok a kelleténél...
-Persze-mosolyogtam.
-Minden rendben van?-arcáról aggodalom és kételyek tükröződtek.
-Hogyne. Hova is megyünk?
-Majd meglátod,de egyet megigérhetek,nem oda,ahová először vittelek...-nevetett,és most voltam teljesen kétségbeesve. Hova vitt először? Mit csináltunk ott egyáltalán? A pánik és a harag hirtelen jött elő bennem,de megpróbáltam lenyugtatni magam.
-Hova is vittél először? Tudod,nem emlékszem semmire...-mutattam a halántékomra.
-Oh,tényleg,bocsánat. Mindig elfelejtem,hogy a Liam-rész törölve lett.-nevetett,én pedig legszívesebben kifutottam volna a világból szégyenemben.
-Nem direkt lett törölve!-háborodtam fel. Ekkor egy dörgés hallatszott nem is olyan messze tőlünk. Úgy látszik,az időjárás az én pártomon van.
-Hé,nyugi,nem sértésnek szántam !-gyorsan rámnézett,aztán az útra.
-Akkor miért közlöd úgy,mintha én akartam volna,hogy minden veled töltött emlékem semmibe menyjen!? -a sírás kerülgetett.Könnyeim szaporán gyűltek a szememben,hogy egy kitörés alkalmával végigcsorogjanak az arcomon. -Nekem sem jó,hogy mindent újra kell éljek,nem zavar?
-Tanya,nyugodj meg...-próbálkozása reménytelennek bizonyult.
-Ki szeretnék szállni !
-Mindjárt elered az eső,nem szállhatsz ki !
-De,kifogok.Kérlek,állj meg.-erőszakoskodásom hatására megállt végre,én pedig kint találtam magam a zuhogó esőben. Észre se vettem,hogy esik...

Hallottam,hogy a kocsi megáll,de miután futásnak eredtem,nem néztem hátra. Az erdőbe futottam,amely az út mellett haladt.
Többnyire elestem,annyi gally és gyökér állt ki a földből,megtépett és megázott ruhám pedig hozzámtapadt. Remek. Nem is tudom,ki elől futottam. Az "érzéseim", Liam vagy szégyen elől. Mind a háromtól,jó messze. A hajam folyton az arcomhoz csapódott,úgy hatott,mintha ostorok csapkodnának. A szívem hihetetlen  tempóban vert,de ekkor egy tisztásra értem,megnyitva előttem a hegyek és völgyek látókörét. Csodálkozásomat egy alak szakította félbe,akit nem láttam a sötétségtől,de feltételeztem,ki az. Az ég megint dörgött egyet,megvilágítva az alakját előttem.

-Miért jöttél utánam? Meg sem érdemlem,hogy foglalkozz velem,hiszen nem is ismerlek ! Vagyis ismertelek,de minden az én hibám,és hiába akarok visszaemlékezni,nem megy sehogysem. Pont te nem érdemled ezt,aki folyton segített nekem,gondolom,és törődött velem. Azt sem értem,miért hívtál fel és miért akartál velem találkozni,de ha nem felejtettem volna el az összes veled töltött emlékeimet,akkor tudnám,és...-a szóáradatomnak ő vetett véget. Pár lépéssel átszelte a köztünk lévő távolságot,és máris sokkal közelebb került hozzám,mint amennyire szerette volna az agyam. A szívem még közelebb húzta volna.
-Befognád?-kérdése megint felháborított.
-Mi az,hogy fogjam be!? Hogy mondhatsz ilyet? Előttem nem kell macsót játszani vagy a híres énekest,akit nem érdekel senki és semmi,és nagy ívben tesz rá,hogy ki mennyit szenved érte és az érzéseit sem nyilvánítja ki...

Ekkor egy váratlan dolog történt,amely valószínűleg örökké bele fog vésődni az emlékezetembe. Szó szerint betapasztotta a számat. Ajkai a hűvös idő ellenére is melegek és puhák voltak. Éreztem,hogy minden érzést próbál elmondani vele,és én is így tettem. Úgy kapaszkodtam belé,mintha soha nem akarnám elengedni,ő pedig hasonlóképpen tett. Csak álltunk ott,csurom vizesen,minden pillanatot kihasználva. Mikor befejeztük az "érzelmeink kimutatását",csendesen megszólalt:
-Érzelem-kinyílvánítás,pipa...-fejét a fejemnek támasztotta,szeme csak úgy csillogott.
-Befognád?-húztam magamhoz újra,és mostmár tudtam,hogy fürödnöm sem kell éjszaka.

40.rész-Kiss me-Darcy

Nem tudtam kiverni a fejemből azt a gondolatot hogy Harry a ’ barátom’. Hivatalosan még nem, de ha már bemutattam az apámnak az már elég komoly. Bármit csináltam, bárhová mentem ő járt a fejemben egész álló nap. ’ Vajon mit csinálhat? Ő is gondol rám? Hiányzom neki?’ ezek a kérdések suhantak át legtöbbször az agyamon. Még este sem tudtam hajnali 2nél hamarabb elaludni. Persze mikor megszunnyadtam  egy esti sms jött. Kicsit dühös lettem, nem lehetett volna hamarabb?!

-’ Hiányzol mellőlem, így nehéz lesz elaludnom. Szép álmokat édes!’- ez kiengesztelt, de nem volt erőm válaszolni. Kezemben a telefonnal elaludtam.

***

Reggel 9kor szokásosan anya keltett de most nem becsörtetett és kiabálta hogy keljek, hanem hívott. Nekem korán van de tudom hogy ez az időpont már neki dél. Nem volt nagy kedvem társalogni bárkivel is, de ahogy ismerem nem adja fel maximum az 1000. próbálkozásnál.

- Jó reggelt - nyögtem bele.

- Neked is bogaram. Milyen volt a tegnapi napod apádék?

- Mesés-alig bírtam nyitva tartani a szemem.

- Most ráérek, mesélj mi történt hogy ’ mesés’ volt?- kérdezte kíváncsian

- Akarom mondani jó, semmi extra. Elvoltunk. - füllentettem.

- Lejárt a szünetem, majd még hívlak. Szeretlek tücsök. - siette el a végét.

- Én is téged. Szia. - letettem és ingerülten szorítottam a fejem a párnába.

Kimásztam az ágyból, előkaptam a fésűmet, szokásosan a nagytükör elé álltam és nekiláttam kifésülni a kócokat a hajamból. - Hogy sose tudom kipihenni magam rendesen. - mérgelődtem. Eszembe jutott hogy még nem is válaszoltam az sms-re. Az ágyamhoz siettem, felkaptam a telefont és írni kezdtem.

-’ Bocsi, hogy csak most írok, te is piszkosul hiányzol. Látlak ma?’ *SEND*

Fel alá járkáltam a házban, nem tudtam mit kezdeni magammal. Vártam a választ. Gáz hogy még egy háziállatom sincs, bár miután egyhuzamban 3 hörcsögöt kinyírtam.. nekem nem ajánlott.

Fél 11ig kellett várjak a válaszra.

-’Hey babes, úgy tűnik ma is szabadnapot kapunk, tehát akkor látsz amikor szeretnél. A fiúkkal mára túrát terveztünk, gyere velünk. Mit szólsz hozzá?’

Túra.. hm.. egyáltalán nem nekem való. Képes vagyok nem csak magamban hanem valameilyikőjükben is kárt tenni puszta véletlenből. Kész életveszély.

-’Hát, nem is tudom.. én? Az erdőbe?! ’

-’Nem muszáj, csak már régóta el akartunk menni túrázni egyet és ma az idő is kedvez’ - egyefene menjünk túrázni.

-’Mikor jösz értem? És hova is megyünk pontosan?’

-’2kor. Majd meglátod. Majd megyünk, szeretlek.’ –nyilván ezzel zárni akarta a beszélgetést.

Úgy döntöttem egy fekete farmert és egy bő pulóvert veszek fel. Kicsit tróger cucc, de az erdőbe megteszi. A hajammal nem tudtam mit kezdeni, ezért csak lófarokba fogtam. Összepakoltam pár életmentő felszerelést egy táskába, hátha szükségem lesz rá. Hamar eltelt az idő, mire észbekaptam 1:50 volt. Felvettem egy tornacsukát és máris csörgött a telefonom. Fel sem vettem csak rohantam ki, kicsit meglepett hogy 2 kocsival jöttek. Az ajtót el is felejtettem bezárni ezért még visszarohantam. Vállamon a táskával bepattantam a fekete kocsiba amit már ismertem. Harry ült a volánnál és hátul Louis.

- Sziasztok- mondtam levegő után kapkodva.

-Csáó csajszi, remélem örülsz hogy elöl ülhetsz. - viccelődött.

- Ugyan már Louis.- csóválta a fejét Harry és nevetett.

-Nem, ha szeretnél előre ülhetsz, nekem édesminegy.- fordultam hátra és ajánlottam.

-Csitt, csak hülyültem. Inkább kösd be magad. Húzós utunk lesz.- kacsintott Harryre aki elnevette magát.

-Ajjaj. Kezdek félni- kétségbeesetten néztem Harryre, majd belőlem is kitört a nevetés.

Jól mulattunk egész úton, bebizonyosodott hogy Louis tényleg nem 100-as. Egész végig cukkolt minket és hogy figyelni fog minket és fényképezni. Ettől féltem énis, mondjuk mintha történne valami olyasmi. Egész végig szorosan mögöttünk jöttek Niallék egy BMW-vel. Mikor már az erőbe értünk a friss levegő csapta meg az orrom. Kellemes volt, nem mint a városi. Ki is engedtem a hajam, hadd fújja meg a szél. Itt minden zöld volt és barna, olyan természetes. Kiszálltunk, kicsit meg is szédültem. Táskával a hátunkon elindultunk Észak felé. Harryvel hátul kullogtunk kézenfogva. Louis persze egyfolytában hesszelt minket, ami kicsit zavart. A többiek előre futottak és így kicsikét kettesben maradhattunk. Megállt és szembe fordult velem és közelebb lépett. Egyre hevesebben vert a szívem, talán egy kicsit el is pirultam. Egyik kezével lassan végigsimogatta az arcom, amitől még jobban zavara jöttem.

-Jó veled- sóhajtotta.

-Tudom-pimaszkodtam mire ő nyelvet öltött rám.

 - Hé, ez csúnya volt.- ráncolta a homlokát.

-Sajnálom, hiányoztál nagyon. - reméltem ezzel kárpótolom.

-Na gyere ide te-megölelt.- Kérdezhetek valamit?

-Már megtetted-nevettem. –Hát persze.

-Szabad?- olyan édesen mosolygott közben.

-Mit?- néztem kérdően

-Szabad?- ismételte meg.

-Öhmm.. szerintem szabad.

Mélyen a szemembe nézett, nem válaszolt. Arcomat két kezével megfogta és ekkor már tudtam mit akar és nem volt semmi ellenvetésem. Közelebb hajolt és hezitált egy kicsit, talán arra várt hogy én lépjek, nemtudom, de megtettem. Ahogy összeértek az ajkaink, leírhatatlan érzés volt. Egyre hevesebben csókolt, olyan veszélyesen. Beledúrt a hajamba, ettől megremegtem. Tökéletes pillanatunkat Louis zavarta meg.

-MEGVAGYTOK!- kiáltott fel és nevetett.

39.rész- Replay... -Tanya

Másnap a cuccommal a kezemben vártam anyát és a kocsiját,hogy végre hazavigyen. Kicsit még sápadt voltam,de az mellékes dolog volt. Az arcomról le lehetett olvasni a boldogságot,hogy végre elmehetek innen,és inkább otthon lábadozok tovább. Beszálltam a kocsiba,és már mentünk is szépen lassan haza,mert féltek,hogy valamilyen rosszullétet vált ki belőlem az utazás,vagy hogy előjönnek az emlékek... Főleg a Liam-es emlékekre voltam igazán kíváncsi,de azok sehogy sem akartam előjönni.

Amint hazaértünk,felmentem a szobámba kipakolni,majd lementem a konyhába néhány finom falatot keresni,mivel a kórházi koszt nem volt egy menyország-étterem és kávézó...
Miután megebédeltem,hallottam,ahogy a telefonom megszólal. Ahogy felszaladtam,gyorsan előkerestem és sikeresen felvettem,rájöttem,hogy nem kellett volna így elkapkodni ezt a telefonálást...

-Szia Tanya,ne haragudj,ha zavarlak,Liam vagyok.-a hangja bizonytalan volt,mintha félt volna,hogy fel sem veszem a telefont.
-Szia,semmi gond,épp ettem. Miújság?-személyiségem kétfelé ágazott;a hangom unott és normális volt,ám a vér az ereimben gyorsabban száguldott,mint a reggeli gyorvonat.
-Arra gondoltam,hogy elmehetnénk enni valamit,vagy sétálni...-töprengett.
-Őőő,oké,persze,mikor és hol találkozzunk!?
-Majd elmegyek érted.7 körül ott leszek !
-Rendben,várlak !-annak az elvén menetelve,hogy minél előbb,annál jobb,le is tettem a telefont.

Úristen,mi lesz ebből...Eljön értem egy olyan srác,akit ismertem,de most nem tudok róla semmit,ő pedig nagy valószínűséggel mindent. Nem baj,ha egyszer sikerült,másodjára is fog !
Mire fél 7 lett,el is készültem. Valamiféle erő a nyári ruháimhoz húzott,méghozzá egy imádott darabhoz,és késztetést éreztem,hogy azt vegyem fel.  A ruha tökéletesen illett az időjáráshoz. A hajamat is a megszokott módon csináltam meg,a sminkemmel úgyszintén.

Háromnegyed 7kor már szétropogtattam az újaimat idegességemben. Régebben nem voltam ilyen...Mi történt velem!? Hiszem ő csak egy barát...

Pontosan 7 órakor megérkezett. Nagy BMW-je csak úgy csillogott a hold fényében,befeketített ablakai rossz emlékeket ébresztettek bennem. De nem futamodhattam meg !Most nem...

38.rész-Találkozás 2/2-Darcy

Gabi kiment a konyhába és megkérte hogy segítsek neki, persze ez csak egy ürügy volt hogy kettesben beszélgethessünk. A fiúk pedig szemlátomást jól elvoltak.

-Nagyon kedves ez a fiú.-pakolgatta a tányérokat.
-Igen, tudom.
-És szereted őt?-állt meg és komolyra váltotta a szót.
-Az igazság az, hogy szeretem.Csillapíthatatlanul szeretem..Akkor is szerettem, amikor megesküdtem, hogy nem. Nem tehetek róla, csak érzem.-vallottam be.
-Azt látom rajta hogy ő is odavan érted, ahogy rád néz.
-És az baj?
-Nem, sőt örülök neki hogy rátaláltál. Mióta is vagytok együtt?-érdeklődve ült le az asztalhoz velem szembe.
-Nemtudom, ez még bonyolult.-sóhajtottam.
-Mi az hogy bonyolult?! Kifejtenéd nekem egy kicsit?
-Hm, hát bonyolult. Szeretem de ugyan akkor néha a frász tör rám amikor vele vagyok. Tegnap az egész napot együtt töltöttük de én folyton attól féltem, hogy el kell mennie.
-Valamilyen szinten érthető. De ettől ne félj, ha szeret úgyis visszajön!-szokásos kedves hangján, meleg tekintetével biztatott.-És én látom rajta hogy odavan érted, szóval nyugi. Inkább menjünk vissza mielőtt ők jönnének fülelni.-nevetett.

Visszaballagtunk a többiekhez. Amit láttam kicsit meglepett. Harry az ölében Teddyvel játszott közben Apával vitatták meg a focimeccset. Talán csak 5 percere kellett őket egyedül hagyni, jobban kijöttek mint vártam. Csakhogy persze a legszebb pillanatot kell elrontania a telefonnak. Feltételezem Paul volt vagy valamelyik srác, és amit annyira de nem vártam. Mennie kellett.

-Sajnálom de most mennem kell, örülök hogy megismerhettem önöket.-állt fel.
-Részemről a szerencse, fiam-állt fel apa és megint kezet ráztak.
-Darcy, szeretnéd hogy hazavigyelek?-fordult felém arcán aprócska mosollyal.
-Igen, az jó lenne.-hisz még tovább lehetek vele.

Könnyes búcsút vettünk mindenkitől. A kocsiban ismétcsak fogtuk egymás kezét. És most már biztos voltam benne hogy szeretem.Pillanatok alatt, még én őt figyeltem már haza is értünk.

-Köszönöm ezt a csodás napot!-mosolygott kedvesen.
-Ne köszönd. Örülök hogy veled lehettem. Mikor látlak újra?-hangom megcsuklott.
-Megígérem hogy hamar. Amint lehet, jövök!-cirógatta meg lassan az arcomat.
-Istenem, máris hiányzol.-a szívem egyre hevesebben vert.
-Beléd szerettem, de nem tudom az okát. talán ezért vagyok érted annyira oda..-mutatóujja az ajkamon játszott.
-Nem akarom hogy miattam elkéss.-zavartam meg a pillanatot.-Remélem tényleg hamarosan látlak.
-Szeretlek!-suttogta.

Kiszálltam, megvártam még el nem tűnik a kocsi a sarkon és csak azután mentem be. A szobámban az ágyra vetettem magam és az emlékeimbe úszkáltam.

37.rész-Találkozás 1/2-Darcy

Beszálltunk a Range Rover-be és hasítottunk a veszély felé. Fal fehér voltam már akkor mielőtt indultunk volna, és görcsben állt a gyomrom. Habár Harry vezetett de egész úton fogta a kezem. Láttam ő is egy kicsit feszült volt. Igazából nem is tudom mitől félek, ő csak az apám?!Talán ez a baj, hogy ő az APÁM. Nem akarom elszúrni, haragban lenni vele és elveszíteni az 'életemet'. Észre sem vettem és máris ott álltunk a ház előtt. Nem szóltunk egész úton semmit, de mikor megálltunk összenéztünk. Mély levegő, kifúj. Mehetünk.

Teddykém már rohant is felém de megtorpant amikor meglátta Harryt. Gyönyörű, óriás barna szemei kérdőn nézett rám.

-Szia pocak! -kaptam fel és halmoztam el puszikkal.

-Hiányoztál Dájszi"-tolta el magától az arcom (nem szerette ha puszilgatják, én annál inkább)

-Te is nekem Kisherceg, ha tudnád mennyire.-leraktam és elindult befelé.

-Várj Teddy.-állítottam meg.- Be szeretnék neked mutatni valakit.

-Teddy ő a barátom Harry-mutattam rá.

-Szija Harry!-integetett neki.

-Hello-mosolygott édeskésen a kicsire.

-Apáék hol vannak?-fogtam meg a kis kezeit és elindultunk be. Nem válaszolt, egyenesen a nappaliba vezettet minket. Még mielőtt bementünk volna összegyűjtöttem minden erőmet, megfogtam Harry kezét, próbáltam biztatóan ránézni ami úgy hiszem nem nagyon sikerült. Teddy előre rohant és bevetette magát Gabi ölébe.

-Sziasztok-sompolyogtunk be.

-Hello, gyertek beljebb.-mondta apa közbe a szemeivel méregette Harryt.

-Öhm..Apa, Gabi.. be szeretném mutatni nektek a barátomat.-Gabi arcáról csak örömöt lehetett leolvasni, apáéról semmi ilyet.

-Harry, ő Gabi aki ha mondhatjuk úgy is hogy anyám helyett anyám-szónokoltam.

-Örülök hogy megismerhetlek-mondta meleg kedvességgel Gabi.

-Részemről a szerencse-mosolygott rá.

-Apa, Harry, Harry Apa.-vettem rövidre a bemutatást

-Szevasz Fiam.-meglepően kedves volt.

-Jó napot Mr. Hale -ráztak kezet.

-Ugyanmár.. nyugodtan hívhatsz Charlie-nak.

-Rendben Charlie.

Leültünk beszélgetni, Gabi sütött olyan fincsi muffint ami a kedvencem és amint láttam Harrynek is ízlett. Hát nem erre számítottam, sokkal rosszabbra. Teljesen közvetlen volt apa is és Harry is. Én volt hogy Teddyvel játszottam, hol Harry szemeiben kalandoztam el, vagy be-be kapcsolódtam a beszélgetésbe. Lényeg a lényeg Apa megkedvelte Harryt és Gabinak is szimpatikus, Teddykém meg majd idővel megszereti.

36. rész- I don't wanna go home... -Tanya

Az előző nap eseményein sokáig emésztettem magam,és minél jobban próbáltam visszaemlékezni a srácra,akinek idő közben megtudtam a nevét,annál nehezebben ment.Azóta egyszer sem jött meglátogatni,Ann viszont annál inkább. Amikor először meglátott,a nyakamba ugrott,de mivel én még mindig feküdtem,nehézkes volt eltalálnia a nyakamat úgy,hogy a kezét ne verje bele az ágyba.

-Istenem,végre ébren vagy. Úgy megijesztettél... Vártam már,hogy felébredj,és elmond,ki az a jóképű srác,aki minden nap itt volt!?
-Hát nekem is ez a bajom...fogalmam sincs,ki ez. Azt mondta,hogy barátok vagyunk vagy voltunk,de így elég nehéz barátnak lenni,hogy gyakorlatilag nem is ismerem.
-Ismerd meg újra,drágám. Ha egyszer sikerült,még egyszer is fog. Ne hagyj veszni egy ilyen jó prédát...-na,előbújt belőle a pasivadász.
-Ann...-szóltam rá,de közben én is nevettem vele együtt.

Jókedvű beszélgetésünket az anyám zavarta meg,aki azóta,hogy felébredtem kis kómámból,folyton ott pattogott mellettem.Figyelte minden kívánságomat. Szerintem csak félt,nehogy engem is elveszítsen...

-Tanya,most voltam az orvosnál,és mondta,hogy holnap kiengednek. Az eredményeid sokat javultak-mosolygott rám örömmel.
-Vééééégre-sóhajtottam. Akármilyen furcsa,szerettem a kórházban lenni,itt legalább nem kellett elviselnem anya folyamatos hisztijeit. Megváltás volt ez a hely.

Ám ekkor bejött az ápolónő,és bejelentette,hogy vége a látogatási időnek,és mindenkit elküldött egy melegebb éghajlatra,szép szavakkal persze.Ő volt a legmurisabb karakter az egész kórházban,ducibb alkatához és kerek arcához tökéletesen illett a rövid,vörös haj,arcán ezernyi szeplővel. Az alakját minél jobban ki akarta hangsúlyozni. A hab a tortán a különleges kiegészítők hada,amelyből a haján,a kezén,a nyakán,a lábán,sőt még a combján is voltak. Nem nevettem el magam amikor megláttam,nem...A természete alapján pedig ő volt a legkedvesebb és a leggondoskodóbb is.

35.rész-Deep in love-Darcy

Összebújva néztük a filmet bár én nem nagyon emlékszem a filmre mert lekötött a gyönyörű zöldes szeme. Elkábított. És miközben ott feküdtünk,különös érzés áradt szét a testemben. Mintha egész életemben csakis rá vártam volna. Mosolygott és közben szépen lassan, percről percre ellopta a szívemet. Hiányzott ez az érzés. Elvakított a szerelem fénye, nem láttam tisztán.Mintha álmodnék. Nem érdekelt semmi és senki csak hogy vele lehessek. A reggelt egyáltalán nem vártam, a reggel elvenné őt tőlem. A reggel gondolatától is megborzongtam. 

-Máris hiányzol-suttogtam halkan.

-Hisz még nem is megyek sehova-mosolyogva szorított magához.-És egész este itt leszek,veled.

-De reggel.. -sóhajtottam-..reggel elmész.

-Nem örökre megyek el.-szuszogta.

-De nekem akár egy óra is nélküled egy örökkévalóság.

-Darcy..-ahogy kimondta a nevem kirázott a hideg -Többet jelentesz nekem, mint a világ!

Ismét csendben feküdtünk már szinte majdnem egymáson. Megnyugtató volt hallgatni a szívverését, és lassan akaratom ellenére álomba zuhantam. 

***

Reggel ahogy kinyitottam a szemem az ő arcát pillantottam meg. Pislogtam, megdörzsöltem a szemem mert nem hittem el. Mintha a tegnapi napot, azaz estét csak álmodtam volna. De nem, ittvolt és engem nézett.

-Mit nézel így?! Ha a hajam az, arról tudok hogy borzasztó.-dúrtam a hajamba ami olyan volt mint egy szénaboglya. 

-Gyönyörű vagy.-nézett rám mosolygós szemekkel és megpuszilta az arcom.

Felültem és megborzoltam a hajam.
-Nem vagyok gyönyörű és ne is próbálj meggyőzni erről.-mondtam elpirulva.

-Pedig nekem igazán elhihetnéd. Az tényleg tény hogy a hajad.. khm.. olyan mint egy vattacukor, de nekem tetszik -felült ő is és hirtelen olyan közel kerültünk egymáshoz, pár centi volt köztünk. Zavarba jöttem, így tereltem.

-Nem vagy éhes?-pattantam ki az ágyból.

Gonoszul nézett rám de nem vettem figyelembe.

-Mit szeretnél enni?-hízelegtem.

-Hmm. Nem csinálhatnám esetleg én a reggelit?-érdeklődte felvont szemöldökkel.

-Öö.. felőlem.-ez meglepett.

Kimentünk a konyhába, én leültem az asztalhoz és néztem ahogy szorgoskodik. Ham&Eggs-et csinált. Eszembe jutott hogy a hűtőben van még limonádé, kivettem és 2 pohár társaságában az asztalra tettem. Hamar kész lett és neki is láttunk az evésnek. 

-Megkóstolod az enyémet?-nézett és huncutul mosolygott.

-De ugyan az... jaaaa-elsőnek nem esett le.- Meg-helyeseltem.

Én őszintén eléggé kényelmetlenül éreztem magam ahogy 'etet'. De ezt még visszakapja.

-Na milyen?-

-Ehető..-viccelődtem.-De szerintem az enyém finomabb.

-Kis vicces.-csóválta a fejét.

Végeztünk és be akartam pakoltam a mosogatóba a tányérokat, csak épp megszólalt a telefonom. Majdhogynem eldobtam a tányérokat és berohantam abban reménykedve hogy anya az. Ööö hát nemtalált, apa volt.

-Szia.

-Helló Darcy, hallom egyedül vagy. Lemennénk megnézni vagy ha gondolod lejöhetnél.

-Nem vagyok egyedül-csúszott ki.

-Tessék?! Anyád nekem azt mondta hogy egyedül vagy.-csodálkozott.

-Igen, öö mert neki még nem mondtam hogy mindegy hagyjuk. Lemegyek délután oké?

-Nem, Darcy! Az apád vagyok és tudni akarom hogy ki van veled.

Harry végig ott állt mellettem és feltételezem hogy hallotta az egészet. Amikor ránéztem bólintott egyet. 

-Majd megtudod. Délután bemutatom neked. -kis szünet után folytattam.

-Kezdek félni. Fiú mi?!- persze hogy rátapint a lényegre.

-Szia apaa! Majd megyünk! -és leraktam.

Kellett egy perc míg eljutott a tudatomig hogy én most bemutatom Harryt az apámnak! Na most tőrt rám a frász ahogy eszembe jutott hogy ez előző barátaimat hogy fogadta. Kirázott a hideg.

"Többet jelentesz nekem, mint a világ!"

34.rész-Megbocsájtás-Darcy

Ekkora hülye is csak én lehetek. Elhittem minden szavát mikor egész végig csak etetett. Nem őt hibáztattam (részben) ezért, hanem magamat. Nem tudom hogy most hol lehet, mert mikor berohantam magamracsaptam az ajtót teljes erőmből. Hülye, hülye hülye.. hogy lehettem ekkora hülye..A földre vetődtem, törökülésben ültem  az ajtónak háttal és az arcomat a kezeimbe temettem. Résnyire kinyílt az ajtóm. Nem érdekelt hogy mit mond ezek után.
-Nem megmondtam hogy nem akarlak többet látni?-kissé erőteljes hangon vágtam hozzá.
-Hadd magyarázzam meg..-kérlelt
-Egyáltalán nem vagyok kíváncsi a hazugságaidra. Egyszer bevettem, másodjára nemfogom. Szóval tudod merre van a kijárat..-zihálva mondtam, mert minden egyes szó amit neki szántam visszaütött.
-Darcy, hallgass végig!Kérlek.-nem tágított és 2 lépést tett felém.


Megtöröltem az arcom a könnyeimtől és felé fordultam. Láttam azt a keserűséget az arcán ami valószínűleg a bűntudat okozott. Valamilyen szinten nem érdekelt, de mégis az is fájt, hogy őt így látom.
-Hallgatlak, remélem most még hihetőbben elő tudod adni és megint beveszem.
-Bíznál egy kicsit bennem?! Amint mondtam Jessica CSAK egy barát. Tegnap tényleg együtt vacsoráztunk, de nem kettesben. 
-Hűha, ez most már tényleg hihetőbb-gúnyosan felnéztem rá, mire ő letelepedett szembe velem.
-Hazudtam én valaha neked?-fogta meg a kezem.

-Nemtudom.-kihúztam a kezem az övéi közül.-Küzdök, de hogy ellened, vagy érted azt magam sem tudom.

-Ez nem megoldás.-húzta vissza ő is a kezeit az ölébe.- Állítólag a kelleténél is jobban kedvelsz,és ez részemről kölcsönös. Akkor miért szenvedünk mind a ketten?! 
-Miért?!-tettem fel a kérdést- Talán azért mert én egy átlagos lány vagyok, te viszont akár milyen dívát, modellt, táncost, énekest megkaphatsz, csak egy szavadba kerül.-magyaráztam

-De nekem nem kell, sem modell, sem táncos, sem díva vagy egy popsztár. Nekem TE kellesz!-felállt, odament az asztalhoz. Elvett egy papít és egy tollat. Visszaült velem szembe és írni kezdett. Értetlenül néztem rá, mert istenigazából fogalmam sem volt hogy mit is akar ezzel pontosan. Miután abbahagyta az írást átnyújtotta a lapot.

"My life is like a puzzle.

Just one piece is missing ..

YOU!"

És képes elvarázsolni akármikor, akármivel. Egy darabig még csak néztem őt, aztán akarva akaratlanul mosolyogni kezdtem. Hirtelen mintha az elmúlt 10perc meg sem történt volna. Mikor felnéztem a lapról, láttam a mosolyom őt is mosolygásra késztette. Félredobtam a lapot és megöltem.

-Ez már annyira hiányzott, és a mosolyod is.-duruzsolta a fülembe.
-Te is hiányoztál.-vallottam be és mozdulni sem akartam.

Végre, talán most rendbe jön minden, persze részben. Még mindig nem engedtük el egymást. Jó volt a karjaiban lenni, megnyugtató volt. Egyikünk sem szólalt meg, hallgattuk egymás szívverését. Ezt a meghitt csendet a gyomrom korgása zavarta meg. Eddig észre sem vettem hogy éhes lennék.

-Úgy hallom valaki éhes.-nevettet fel, felállt és a kezét nyújtotta hogy felhúzzon.
-Ó, köszönöm-nyújtottam a kezem.-Akkor maradsz estére?
-Hát, ha nem vágod a fejemhez megint hogy látni sem akarsz akkor igen.-villantotta meg a fogait édes mosolya mögül.
-Hacsak nem találok még hasonló üzeneteket akkor nem, nem fogok drámázni!-adtam a tudtára.
-Ajaj, akkor várj.. kitörlöm őket..-olyan felhőtlenül boldogan nevetett mint még eddig előttem soha. -Nyugi, csak ugratlak édes.-húzott magához közel és szorosan átkarolt.
-Értem én a viccet de ha nem engedsz el leesik a vércukorszintem, elájulok és infúzión kell etessenek mert nem leszek hajlandó enni. Szóval ha lennél olyan drága és elegednél hogy mehessek táplálkozni, azt értékelném.-próbáltam hivatalosan fogalmazni ami persze sose ment.
-Tudok elsősegély nyújtani. Nem lenne itt probléma.-elengedett és követett a konyhába.

Volt még a hűtőbe egy kis lasagne,azt bedobtam a mikróba. Közben egész végig az járt az eszemben hogy anya mit szólna ehhez az egészhez.Egy kicsit örültem neki hogy most nincs itthon, de attól még hiányzott.
Kivettem a kaját és leültem az asztalhoz Harry mellé, aki le nem vette rólam a szemét amíg én fel-alá járkáltam a konyhában. Ahogy végeztem, a tányért a gépbe raktam, majd bementünk a nappaliba ahol egy kis filmnézéssel ütöttük el az időt összebújva.

33.rész-Ébredés-Tanya

Ahogy kinyitottam a szemem,lassan hozzászoktam a fényhez. Még mindig nem tudtam,hol vagyok,de honnan is tudhattam volna!?
A szememet lassan nyitottam ki,aztán minden részlet,akár kicsi,akár nagy,összeállt. Ahogy körülnéztem,minden olyan furcsa lett. Egy kórházban voltam,rám kötve gépekkel. Rendesen fel voltam szerelve...

Minden kis tárgyat alaposan megnéztem,aztán észrevettem valami zavarót,ami nem illett a képbe. Egy srácot,aki éppen lehajtott fejjel ült a kanapén,gondolom aludt. De hogy kerül ő ide és mit akar tőlem!? Mikor ki akartam nyitni a számat,hogy beszéljek,észrevettem,hogy egy hang sem jön ki a számon. Talán megnémultam!? Jézus Mária! De nem,csak ki voltam száradva,pedig nemrég ittam,emlékszem.Lenéztem a kezemre,aztán az ágyamra,majd a takarómra. A hajam a takaró felső részére omlott."Milyen hosszú lett..."-ámuldoztam.
Mi történt velem!? Semmit sem értettem.

Mivel egy hang sem jött ki a torkomon,nem is próbálkoztam,ám ekkor bejött valaki a szobába,halkan,mintha félne,hogy felébredek,ám amikor észrevette,hogy a szemem nyitva van,sikítani kezdett.
Anya volt az,őt megismertem. A szeme alatt sötét karikák,mintha már rég nem aludt volna,de még mindig ugyanaz volt. A srác viszont lassan ébredezni kezdett,majd fáradtan rám nézett,mintha tudná,mire számíthat,aztán az arca felragyogott. Mind a ketten odarohantak,anya rám vetette magát,én viszont csak a fiút tudtam nézni. Miért olyan ismerős? Nem is láttam még soha életemben,mégis,volt benne valami hívogató.


-Úristen,kicsim,végre felébredtél-rázott meg gyengén,ám nekem olyan volt,mintha teljes erejéből rángatna. Felnyögtem,mert nem bírtam már,erre ő bocsánatkérően mosolygott.
-Jól vagyok,anya...-végre visszajött a hangom,ezaz !
-Szólok az orvosnak,hogy felébredtél-és már ki is rohant.A srác az arcomat nézte,le sem vette a szemét rólam. Amikor ránéztem,gyorsan elkapta a fejét.
-Szia-mosolygott halványan.
-Szia... ne haragudj,ismerjük egymást?-az arcomról csak az értetlenséget lehetett leolvasni,legalábbis a megdöbbenés,ami rajta mutatkozott,erről árulkodott.
-Én vagyok az,Liam. Nem emlékszel rám?

Az agyamban megpróbáltam megkeresni,de nem találtam sehol. A fejemmel tagadást jeleztem,nem bírtam válaszolni neki,mert amit láttam az arcán,minden örömömet elfújta.

-Ne haragudj,nem.Meg tudnád mondani,mi történt velem? -kérdeztem reménykedve.
-Karamboloztál,és több mint 2 hónapig kómában voltál. 

2 hónapig!? Jézusom... Karamboloztam? Hirtelen minden összeállt,de rá nem emlékeztem.


-Úristen...-suttogtam. 
-Emlékszel!?-kérdezte reménykedve.
-Igen,valami rémlik...De rád nem emlékszem. Milyen volt a kapcsolatunk !?-kérdeztem megrémülve. Talán a barátom,vagy csak haveri kapcsolatban voltunk?
-A barátod vagyok vagy voltam,nem tudom,mi a mostani állapot.-Az arcán és a szemében szomorúság villant. Elszégyeltem magam. 
-Ne haragudj,nem akartalak megbántani.
-Nem,ne kérj bocsánatot,nem a te hibád volt,hanem azé a...-szorította ökölbe a kezét-most viszont mennem kell...pihend ki magad !


Meg sem várta,hogy válaszoljak,már ki is ment a teremből. Szerencsétlen ember,és én vagyok a hibás mindenért...

:)

Hello :)

Most nem részt hoztunk. Hanem 1-2 'feltétel' féleséget(:

Kaptok új részt ha mi kapunk minimum 2-3 kommentet /véleményt! Sorry:\

Megértéseteket köszönjük! :D

32.rész-Vallomás-Darcy

Bezárkóztam. Ismét abban a bizonyos hullámvölgyben voltam mint pár napja. Mikor Chrissel szakítottunk, megígértem magamnak hogy soha többé egy fiú miatt sem sírok, vagy idegeskedek.Hogy nem leszek többé szerelmes. A szobámban volt egy óriási tükör ami elé álltam. Csak néztem magam, néztem ahogy a könnycseppek lefolynak az arcomon, és ott akkor jöttem rá hogy én igenis szerelmes lettem..Olyan csend volt a lakásban hogy csak az óra kattogását hallottam és a szívverésemet. Ezt a már lassan idegesítő csendet a telefonom csörgése zavarta meg. Emma keresett. Nem volt most kedvem a süketeléseit hallgatni, így kinyomtam. Pár percig még néztem a telefonom és hezitáltam. Gyors döntés volt, és esztelen. Írtam egy sms-t Harrynek.
-" Szia. Ha lenne rám most egy kis időd lejöhetnél, köszi"-nem akartam hogy már ebből megtudja hogy mit akarok. De igen hamar választ is kaptam.
-"Hey. Persze, 10perc és ottvagyok."- egész hihetően hangzott.

Át se gondoltam hogy én most ide a kupiba meg a sötét barlangomba hívom. Gyorsan elrámoltam. Kinyitottam az ablakot és ahogy kész lettem hallottam hogy egy kocsi áll meg a házunk előtt. Papucsba bújtam és kimentem.

-Szia.-már a kapuba állt

-Hello, köszi hogy lejöttél.-nyitottam ki az ajtót neki. 

-Ugyan már, remélem most nem harapod le a fejem.-görbült egy apró mosolyra a szája.

-Nem, de beszélni szeretnék veled.

- Hát, figyelek.

-Öhm..hát.. igazából nem tudom hogy közted és Jessica Stam között mi van ..-egyből közbevágott.

-Semmi. Csak barátok vagyunk. Volt egy olyan érzésem hogy erről lesz szó, de reménykedtem hogy nem. 

-Végighallgatnál?

-Persze, folytasd-leültünk a kanapéra szemben egymással.

-Harry én nemtudom...-nem mertem ránézni, lesütött szemekkel játszottam az ujjaimmal.-nemtudok semmit.

-Héé-végigsimította az ujjait az arcomon és ránéztem.-ittvagyok, végighallgatlak. Olyan nyugtatóan mondta hogy azthiszem sikerült. Mély levegőt vettem és kiböktem.

-Azthiszem a kelleténél is jobban kedvellek.

-Szóval így..akkor most én is mondok valamit.. -megfogta a kezem és mélye a szemembe nézett- Nem számít, milyen az időjárás, hogy mennyi az idő, hogy szombat van vagy hétfő reggel van... hogy épp álmodom, vagy ébren vagyok. Nem számít milyen a világ, ha te nem vagy velem... Amikor összevesztünk, pocsékul éreztem magam, a srácok sem tudtak felvidítani ezért kitalálták hogy menjünk szórakozni. Ott találkoztam Jessicával, és csak az arcomra adott puszit, semmi komoly. Remélem nekem hiszel, nem pedig a pletykalapoknak.

-Ha hiányoztam neked miért nem hívtál, vagy írtál?

-Láttam hogy twitteren írtál, és válaszoltam is.. csak te nem.

-Igeen, mert sok dolgom volt.

-Nem is ez a lényeg, hanem akkor most ugye minden rendben van köztünk. Ugye?-mosolygott

-Ha minden igaz akkor igen.-válaszoltam.

Ezután beszélgetni kezdtünk mindenről. Még közelebb kerültünk egymáshoz. Kimentünk a konyhába és csináltam olyan Darcy féle limonádét. Észre sem vettünk hogy így eltelt az idő és már 8óra volt. Örültem hogy minden rendben volt köztünk és hogy semmi közük egymáshoz azzal a Jessicával.

-Kicsit késő van már, nem zavarni akarlak de nemfognak keresni?-mondtam közben facsartam a citromot.

-Tudják hogy ide jöttem.

-Akkor akár maradhatnál is este.-ajánlottam fel

-Remek ötlet.-helyeselt- A fürdőt merre is találom?

-Haha-nevettem- jobbra az első ajtó.-kevergettem a limonádét. Addigra készlesz mire visszaér. A telefonját az asztalon hagyta, addig észre sem vettem amíg nem jelzett hogy sms-t kapott. Gondoltam meglesem ki az bár nem kellett volna.

Jessica S.

-' Harry drágám, hiányzol! Mikor is érsz rá? A tegnapi vacsit megismételhetnénk. Pusszancs. Jess.'

Olyan hirtelen felment az agyvizem hogy legszívesebben a földhöz vágtam volna a a telefont.Épp akkor lépett be.

-Na kész van már az a híres limonádéd?-nevetgélt.

-Soha többé nem akarlak látni!- nyomtam a kezébe a telefonját majd sírva rohantam be a szobámba.

31.rész- Who am I? -Tanya

A környezetem nyugodt volt. Nem éreztem semmi felzaklatót,minden teljesen csendes volt.Igazság szerint semmit sem éreztem. Semmit és semmimet. Se a kezemet,se a lábamat. Aztán mintha hirtelen ott termett volna egy ember,aki talán engem szólítgatott,és mintha valami olyasmit mondott volna,hogy 'Tanya,hallasz engem?',de nem tudtam válaszolni neki,az agyam nem engedelmeskedett... Gépek csipogását is hallottam halkan,de fogalmam sem volt,mit jelentenek ezek a dolgok. Hol vagyok !? Miért nem tudok válaszolni nekik!? Ki vagyok én egyáltalán!? Ki az a Tanya és miért szólít engem úgy!?

Ezek a kérdések teljesen felzaklattak,s a gépek is hangosabban kezdtek csipogni.Hirtelen valami csapódott egyet,és lábak hangos dobbanása hallatszott. A beszédeket nagyon elmosódva hallottam,ki se tudtam venni,hogy nő-e vagy férfi az illető,aki "engem" szólítgat. Ezek után kezdtem furcsán érezni magam,és pár másodperc múlva már az agyammal sem tudtam gondolkodni,csak húzott az álom lefelé,és én nem tudtam küzdeni ellene...

Az utóbbi "napokban" azt sem tudtam,mi folyik körülöttem. Hallottam sírást,szólongatást,de semmi reakciót nem tudtam nekik mutatni,beszélni sem tudtam. Aztán egyik nap,fogalmam sem volt,melyik volt az a nap,egy kellemes és lágy hang feltehetőleg hozzám beszélt. Azt ki tudtam venni,hogy ez egy férfi és hangját már valahol hallottam,de nem tudtam beazonosítni. Ő szinte minden nap eljött,akárhol is voltam,és beszélt hozzám. A hangja megnyugvást jelentett számomra,és mire észbe kaptam,az ő hangja tartott a földi létben...

A napok,gondolom,csak teltek,én pedig még mindig nem tudtam semmilyen jelet adni arra,hogy nemcsak az agyam és a szívem él,hanem én is. Én is...de ki az az én? 

Hirtelen a szívembe mintha egy tű állt volna,és iszonyatosan kezdett szúrni,ennek fényében a gépecskék megint hangosan kezdtek el sipítozni,de most jobban,mint régen. Megint a cipők sarkának hangos kopogása,a trappolás,ahogy berontanak,és állgatni kezdenek valamit. A hangos kiáltozás mindent betöltött,az egész teret,ami nem tudom,mi volt,gondolom,egy kórház,de azt sem tudtam,hol vagyok és hogy kerültem ide,úgyhogy inkább nem kockáztattam meg a feltevésemet.

Sok perc telt el,de az idő csak hidegedett. Hirtelen évszakváltozás lett!? De már szinte gondolkodni sem tudtam,az agyam lassan,de biztosan végérvényesen leállni készült...

30.rész-Ann-fail...or not!? -Tanya

Izgatottan pattantam be az autómba,és még mindig azzal a rossz érzéssel küzdöttem,ami a nap okozott sötéthez szokott szememnek. Gondosan ügyeltem,hogy senkit se üssek el,miközben kitolattam a garázsból,majd elindultam a repülőtérre,ahol a legjobb barátnőm várt rám,hogy minden hülyeségét rám zúdítsa. 

Nagy lelkesen vezetgettem,amikor megláttam,hogy egy fekete,ismeretlen autó jön utánam,befeketített ablakaiból a vezetőt sem tudtam beazonosítani.Enyhén találtam furcsának,hogy amikor gyorsítottam,ő is ugyanezt tette,amikor pedig befordultam egy ismeretlen utcába,ő is utánam jött,hát gyorsítottam a tempón. Az általában nyugodt és kiegyensúlyozott lelkem most háborgott,de nem akartam pánikolni,ezért próbáltam reálisan gondolkodni."Csak neki is erre van dolga"-gondoltam."Biztos ez a jó válasz!" Na persze...

Miért nem maradtam otthon!? Még a telefonom is ott maradt... Jó,a segítségkérésnek kampec. Új terv ! Megmutatom a drága üldözőmnek,hogy milyen gyorsan megy az én BMW-m !
Egy eddig ismeretlen útszakasz felé vettem az irányt,mert a belvárosban nem tudtam volna 100 felé gyorsulni,kellett egy tiszta terep. Egy autópálya-féleségen  találtam magam,de azt sem tudtam,hol vagyok,a táblák csak úgy suhantak el mellettem,miközben én folyamatosan a visszapillantó tükröt figyeltem.Mi lesz ebből,Istenem!? Nem volt csúcsforgalom,megúsztam a kerülgetéseket,de még így is extra sebességgel jött utánam a fekete autó. Az autópályát végigszáguldottuk,de nem tudtam lerázni. Az egyik kijáratnál vettem egy enyhe jobb kanyart,és már kint is voltunk egy elhagyatott részen,ahol sehol se voltak házak,autók,emberek... Már csak ez kellett,és az autó egyre csak közeledett az enyémhez. Hosszan néztem a visszapillantó tükröt,míg egyszer csak túl késő volt. Az út véget ért,és az idő lelassult körülöttem,én pedig zuhantam az autómmal a hegyről,le a semmibe...

 

 

29.rész-Pofáraesés-Darcy

A buli utáni reggel kegyetlen volt, a szokásos másnaposság tünetei megvoltak. Ezt valahogy kezelnem kellett egy kis pihivel. Nem nagyon foglalkoztatott ami este volt, bíztam magamban hogy nem tettem semmi őrültséget aminek esetleg később innám meg a levét. Bevágódtam az ágyamba, elővettem a gépem. Piszok rég voltam online. Gondoltam felnézek twitterre, meg megnézem a 'pletykákat'.(Hát kár volt). Twitteren semmi különös, nem nagy változás, pár követővel több/köztük Harry/, na meg egy üzenet Taylortól!
-"Csáó, sajnálom ha ezt tőlem kell megtudd, ha meg már láttad bocsi. Amúgy ha nemgond jövőhéten mennék vissza. Pusszancs, és sajnálom! :\ :* -egy link volt mellékelve.

Ahogy megnyitottam a lapot, egyből a 'Harry Styles' szó verte ki a szemem és egy kép. Ezt írták: "Harry Styles  Jessica Stammel töltötte a tegnap estét egy bárban. Amint a kép is mutatja nem csak barátság lehet köztük ha már egy csók is elcsattant."

Úgylátszik nem csak csók csattant el hanem egy pofon is az arcomon. A méreg hirtelen felülkerekedett rajtam, de nemtudtam semmit sem tenni, csak néztem a képet és a cikket kővé dermedve. Nem hittem a szemeimnek. Teljesen lesokkolt, de hisz ő független ember, azt csinál amit akar és azzal akivel akarja, úgynézki csak én gondoltam többet a kelleténél. Annyi érzést tört hirtelen rám, de szokásosan visszafolytottam és inkább normális választ adtam Taynek.

-"Csumi, nem érdekel mit csinál, az ő dolga! Áldásom rájuk! ;) Már várlak, hiányzol te paraszt! Siess :)"- ennyi jókedv féleség telt tőlem így hirtelen.Ki twitteltem: 

"pofáraesés"

Ekkor megcsörrent a telefonom. Édes drága aggódó anyukám volt az, talán ő az akinek ha akarnék sem tudnék hazudni, túl jól ismer.

-Szia, miujság?-szóltam bele azzal a reménnyel hogy majd ő mesél én meg hallgatom.

-Azthittem sose veszed már fel. Veled miujság? Ugye még egybe van a ház?- viccelődött.

-Haha, igen egybenvan. Tegnap Emmával odavoltunk bulizni. Más nincs.-sóhajjal fejeztem be a mondatom.

-Hűhaa, ez nem hangzott velemi fényesen, talán történt valami?-tudtam hogy megfogja kérdezni (-.-)

-Áá, semmi csak kicsit fáradt vagyok. És mikor is jössz haza?

-Úgynézki hogy 1 hét! Na jolvan kicsim, hagylak pihenni, azonnal hívj ha van valami! Hiányzol, Puszi!

-Teis nekem anya, ígérem hívlak! Vigyázz magadra! Szia!

Miután letettem, fejjel a bárnámba dőltem és torkom szakadtából üvöltöttem. Szorítottam a párnát és csak sikítani tudtam. Kiadtam mindent ami így hirtelen rámzúdult.

28.rész- If love is the killer and the girlfriend is the hero(woman)....-Tanya

A napokban nem találtam a helyemet. Ez az egész Liam-ügy teljesen padlóra tett...
Az idő csak telt,telt,én pedig lemaradtam a keddi napnál,pedig már biztos volt péntek is. Még jó,hogy szünet van. Liam többször járt már nálunk a napokban,de "senki sem volt otthon". Ez valamilyen szinten igaz,csak testben éltem. Szörnyű volt így élni,de nem panaszkodom...
A telefonom csengésére felkaptam a fejemet.Féltem,hogy megint Liam keres,de nem. Ann volt az,európai barátosném,akivel ritkán találkozom,de akkor nagyon jól elvagyunk.Végre elmosolyodtam...

-halló,Ann ! miújság van!? mikor látogatsz már meg!?
-SZIAA! -hallottam meg az ordítást a telefon végén.-ITTVAGYOK A REPÜLŐTÉREN,ÉRTEM TUDNÁL JÖNNI!? DE HA AKAROD VISSZAMEHETEK,NEM PROBLÉMA...

Nem értettem,miért ordít,de amint meghallottam a hangosbemondó,az emberek és a repülő zaját,rögtön észbekaptam.

-már menekülnél!? kizáááárt-nevettem-megyek,indulok,10 perc,és ottleszek ! maradj ott,ahol vagy ! megértetted!?
-igen,mama ! -és lerakta.

Ann 20 éves,de mégis mindig én voltam az érettebb. Neki a gyerekes viselkedés jött be. Mindenkit elcsábított,akit csak akart... 

Felpattantam az ágyról és megnéztem magam. A szemem nem csillogott,nem is volt miért,de nem érdekelt. Végre ittvan Ann ! Az öröm szikrái életmentőként gyúltak meg a szívemben.Végre valaki,aki kihúz ebből az őrületből-nevettem.

27.rész-Hangover-Darcy

Napok teltek el azóta mióta hazajöttem a kórházból. Anyának el kellett utaznia így egyedül maradtam itthon 2 teljes hétre. Eddig csak  besötétített szobámban begubózva az ágyba egy nagyadag fagyi társaságával  filmet néztem. Nem valami csöpögős, romatnikusat hanem horrort, akciófilmet. De ma délután átjön Emma. Örülök neki mert egyrészt rég láttam, másrészt meg már untam a filmeket.Szokásosan csak berontott a házba, bejött a szobámba és lehuppant mellém az ágyamra.

-Csumi csajszi. Látom be depisedtél.-nézett rá a fagyira majd felált és elhúzta a sötétítőt
-Nemár Emma. Húzd vissza!-parancsoltam rá mert őszintén bevallom majd kiégett a szemem.
-Nem. Kifelé az ágyból, látom lesz mit mesélj mert nem szoktál te így viselkedni.- nyújtotta a kezét hogy kihúzzon az ágyból.
-Hanyagoljuk a lelkizést, tudod hogy nem az erősségem.
-Ja,-forgatta a szemét- na de van egy ötletem.
-Ajaj. általában a te ötleteid kicsit brutálisak szoktak lenni.-ezalatt azt értem hogy egyszer kitalálta hogy menjünk éjfélkor a temetőbe szeánszozni...
-Haha, ez most nem olyan..-tudta hogy erre értem..- este lesz az egyik clubban egy hatttttalmas party. Oda megyünk mi.-lelkesedett.
-Szóval te bulizni akarsz vinni?!-néztem rá nagy szemekkel
-Mégszép, szóval így 5óra tájt kezdhetünk készülődni.-pattant fel és a ruhásszekrényem felé vette az irányt.
-Egyefene.-másztam ki az ágyból.-Hangolódjunk akkor már..-betettem egy pörgős számot és tomboltunk.

Emma meghozta az életkedvem. Mellette nem kell arra ügylejek hogy mi jó és mi rossz. Csak csináljuk, bármi is legyen az, mint az eszetlenek. Arra a kis időre még meg nem szólalt a WMYB el is felejtettem Harryt. Csodás, megint ott tartok ahonnan indultam.
-Mi a baj?-kérdezte. abbahagyta a ruhadúrást és nézett rám érthetetlenül.
-Nem fontos..-gügyögtem.
-De az, szóval kivele. Hidd el könnyebb lesz.-győzködött
-Tudod ... Harry..-vártam még bólint egyet, hogy érti és elregéltem neki a történetünket..
-Hagyjadmár, tedd ezt most félre és készülődj!-bíztatott

2 órába telt mire elkészültünk. Annyi vakolatot kent a képemen Em hogy már szinte nem is emlékeztem a saját arcom színére. De szerinte ezt így kell, így jobb. A nagy bulihuligán. Taxit hívtunk. És akkor irány a buliba!

***

Reggel iszonyatos fejfájás keltett. Azt sem tudtam hol vagyok. Egy kádban feküdtem. EGY FÜRDŐKÁDBAN :o. Nem emlékeztem semmire a tegnap estéből, annyi rémlik hogy tökjól elvoltunk, iszogattunk, beszélgettünk srácokkal. Ennyi. Semmi több... Kimásztam a kádból és elindultam megkeresni Emmát, bár azt se tudtam merre menjek. Ahogy kiléptem a fürdőből egyből megláttam Emmát egy sráccal a kanapén. Meglepett, de örültem neki hogy én legalább 'egyedül' aludtam el, nem egy fiú társaságában. Bár így is eléggé gáz volt a helyzetem. Odaosontam Emmához és megbökdöstem.

-héé, Emma-suttogtam

-Mivan?-nyöszörgött és a szemét dörzsölte

-pssszttt...kelj fel és tiplizzünk.

-miről beszélsz?

-nemtudom hol vagyunk, de siessünk el innen. haladj..-szép csendben leléptünk, és hazasiettünk rendbe tenni a megmaradt emlékeinket.

26.rész-Unbelievable !-Tanya

Amennyire sikerült,próbáltam megtartani a távolságot Liam és köztem. Nem akartam,hogy megtörténjen... Nem akarok megint pofáraesni. Nem,nem lesz több köztünk a barátságnál. Kizárt dolog.
Ahányszor hívott,nem vettem fel. Ahányszor eljött,direkt nem nyitottam ajtót. Kell egy kis idő,amíg megszokom a gondolatot,hogy szerelmes vagyok. Ő nem így érez,ebben biztos voltam.Addig jó,míg nem találkozunk,nem beszélünk,stb.

A kínlódásom egyik,és végső napján viszont nem kerülhettem el a végzetemet.Lementem a boltba,vigyázva,hogy senkinek se legyek ismerős,napszemüveggel és baseballsapkával a fejemen léptem ki a házból,hogy aztán nagy sétát téve eljussak a boltig. Fárasztó volt ennyit gyalogolni,de üsse kő. Egy ideig nem volt semmi baj,aztán megláttam egy ismerős autót. Baljós jelet éreztem,az agyam rögtön kapcsolt,és máris hátraarcot vettem,hogy elhagyjam a helyszínt. Szedtem a lábamat,ahogy csak bírtam,de túl lassúnak bizonyultam...

-Tanya!? szia ! mi van veled? próbáltalak elérni,de semmi. 
-Öhm...kicsit elfoglalt voltam mostanában,vagyok,hogy helyes legyen. már mennem is kell. Bocsi,szia!
-Hééé,nem fogsz megszökni,kisasszony.-fordított maga felé. de mivel nem voltam hajlandó felnézni a szemébe,az állam alá nyúlt,és kényszerített,hogy nézzek rá.-mi történt veled? mi a baj?
-Nincs semmi...-de a hangom semmi őszinteségről nem tanúskodhatott,mert vonakodna húzta fel a szemöldökét. 
-Most mond el az igazat,kérlek ! hátha tudok segíteni...
-Ezen nem tudsz segíteni.-feleltem egyszerűen.
-És ha mégis!? nem tudhatod-mosolygott rám,és már kezdtem megenyhülni,amikor eszembe jutott,mekkora fájdalom lenne ez a jövőben. 
-Nem,ebben nem tudsz segíteni. Saját probléma. Most viszont tényleg mennem kell. minden jót...-el akartam futni a közeléből,ami sikerült is.

Basszus,ezt nem hiszem el... Nekem van lelkiismeret-furdalásom emiatt az egész miatt! Ez hihetetlen... Addig jó mind a kettőnknek,amíg ez a barátság megmarad csak barátságnak,habár ebben a helyzetben még barátok se vagyunk nagyon.

25.rész-Örihari sosebocsi-Darcy

Alig vártam hogy végre anya is hazamenjen, nagy nehezen rá tudtam venni hogy ez csak 1 este, holnap már megyek is haza nem kell aggódjon.A fejem még mindig majd szét szakadt, de az egyedüllét felemelő volt. Nem vágytam másra csak erre, gáz hogy  ilyen áron kaptam meg. Aludni nem tudtam a gépek pítyegésétől, így maradt a plafon bámulása és mély agyalás. Harry még aznap este be akart jönni a kórházba, nagyon édes volt tőle de nem akartam hogy ő is aggódjon így szólni sem akartam neki. Kopogtak és hát ő volt az.

-Szia te 2 ballábas, mi a helyzet? -egyik kezével becsukta az ajtót másik kezében egy virág. 

-Most te komolyan virágot hoztál? Úgy teszel mintha egy halálos műtét után lábadoznék. Pedig semmi bajom, csak kivizsgálás miatt tartanak bent.- adtam a tudatára

-Ugye tudod hogy a frászt hoztad rám?! Mi a fenét csináltál? -a virágot lerakta az asztalra, egy széket hozott az ágy mellé és leült.

-Sétáltam. -suttogtam

-Mit csináltál?- értetlenkedett

-Ó istenem, sétáltam és elcsapott egy biciklis.- csattant ki belőlem.

-Jólvan na, sajnálom hogy megkérdeztem nem kell egyből leharapni a másik fejét.- förmedt rám

-Nem lehet mindenki olyan tökéletes mint te! -vágtam a fejéhez. Bár tudom hogy ezt nem kellett volna de egyszerűen annyira felmérgelt.

-Mint én!? remek... 

-Igen, neked tök egyszerű az életed, híres vagy, mindened megvan, van szerető családod és barátaid, sok pénzed van, körbeutazod a világot, ja azt említettem már hogy híres vagy és kb 2.000.000 lány a te feleséged akar lenni?! -csak úgy folyt belőlem a szó, tapintatlanul olyanokat mondtam amiket magam sem hittem el.

-Ennek a fele sem igaz! Nem egyszerű az életem, a hírességek élete nem egy fenékig tejfel.. lehet hogy 'szerető családom és barátaim' vannak de mit ér ez ha sosem lehetek velük?! a pénzemmel nem nagyon megyek sokra.. nem pihenésképp vagy hobbiból utazgatunk hanem mert ez a 'dolgunk', mit kezdek több millió lánnyal ha az az 1 akit én szeretek nem szeret?!- válasza érzelmekkel teli volt és igaz.

Nem tudtam mit válaszolni rá, a fejem is megfájdult. A szememet a kezemmel takartam el, nem akartam hogy lássa hogy sírok.

-Voltál valaha egyedül egy emberekkel teli szobában?! Én voltam.. rettentő sokat. -folytatta. Darcy, nem tudom most igazából miért is veszekedünk, de szeretném befejezni. Sajnálom, majd beszélünk. .kiment és becsukta az ajtót.

Olyan csendet hagyott maga után, félelmetes. Ismét kettesben maradtam a gondolataimmal. Amíg itt volt próbáltam a sírást visszafolytani de ahogy becsukta az ajtót elkezdtem zokogni. Mi a fene ütött belém, amikor semmi rosszat nem tett. Megbántottam egy számomra fontos személyt amikor ő csak jót akart. Gratulálok Darcy, ügyes vagy!

24.rész-The nightmare...(a rémálom)-Tanya

Miután befejezte,elnézést kértem előző viselkedésemért,és felmentem a szobámba,miután persze ordítani kezdte a nevemet,szegény hugomat felkeltve ezzel. De nem érdekelt,csak el akartam tűnni ebből a helyiségből...Abszurd egy helyzet volt menekülni a tulajdon anyám elől,de ez van.

Berontottam a szobámba,és rádöltem az ágyra. Ezt nem hiszem el... Egy ideig még mérgelődtem magamban a plafont bámulva,aztán szépen lassan álomba szenderültem...

Az álmom eléggé irracionális volt. Egy szupermarketben voltam,és éppen elutaztam,tudom,mert volt nálam bőrönd és senkitől sem búcsúztam el,legalábbis gondolom,komor arccal álltam a kasszánál,várva,hogy végre kiszolgáljanak és adják a blokkot,amikor megjelent Liam. Ő is beállt ugyanahhoz a kasszához,és nagy,kerek szemekkel nézett rám,mintha nem is tudna beazonosítani. Nem is tudott,mert amikor ránéztem,szomorúság volt a szemében,aztán lehajtotta a fejét,én pedig megkaptam a blokkot. Vonakodva engedtem a helyemre a sorban következőt,és hátatfordítva Liamnek,aki láthatólag azt sem tudta,ki vagyok,elmentem a kocsihoz,és mire megbántam volna tettemet,olyan volt,mintha senki sem hallotta volna meg az ordítozásomat. Csak békés családokat láttam,akik észre sem vesznek...Torkom szakadtából ordítottam,de semmi.Aztán elkezdtem halványulni...

Ééééés felébredtem.Ezt nevezem rémálomnak...Nagy levegővételeket véve egy kis idő múlva megnyugodtam,de az a kis "miért?" befészkelte magát a fejembe. Lehet,hogy véletlen,hogy Liammel álmodtam,de mi van,ha annyira nem is az!?

-Nane...az nem lehet! Neeem! Ilyen nem történhet meg-vágtam kétségbeesett arcot.-Nem,ez biztos tévedés! Nem szerethetek bele egy sztárba! Ez kész röhej !

23.rész- Csak egy kis horzsolás-Darcy

Rendet kell tennem a fejemben. Ennek elhatározásában úgy döntöttem elmegyek sétálni. Egy kis egyedüllétre van most szükségem.Először is, ki vagyok és mit akarok, majd kivel, és még a jegy is. Hát akkor induljunk is neki a semminek.Füles bedugva, a zene maxon. Lépteimet nem határozta semmi, egyre gyorsabban, hevesebben mentem. Vissza nem nézve, a fejemben 1000 gondolattal. Eszembe jutottak olyan pillanat is amire azt hittem már rég a feledés homályában vesztek.

 Le akartam fordulni a sarkon de akkor BUMM. Elcsapott egy biciklis. A fejem hirtelen érintkezett a kemény betonnal, fájt. 

-Úristen, jól vagy? Nagyon beütötted a fejed? kérdezte egy idegen hang.
-Igen, persze, kutya bajom. dadogtam 

-Atyám, neked vérzik a fejed. Hívom a mentőket. Annyira sajnálom, tényleg. felültetett és kapta már elő is a telefonját.
-Ne, légyszi ne. Tényleg semmi bajom, csak a mentőket ne. És amúgy is miattam volt az egész, nem figyeltem. győzködtem de nem sok sikerrel mert akkor már nagyban a mentősökkel beszélt.

Esélyt nem láttam rá hogy lebeszélhessem róla, így tök nyugisan visszafeküdtem a földre. A mentő viszonylag hamar kijött, közbe rájöttem nem csak a fejem vertem be, a karomat is szépen lehorzsoltam.

Felfektettek egy hordágyra és nyakmerevítőt tettek a nyakamra. Valami irtó röhejesen nézhettem ki, mert úgy is éreztem magam. Az nem volt fer hogy engem szinte halálos sérültként kezeltek, a srácot pedig csak kivizsgálásra hozták be. Egész úton az járt a fejemben anyám mit fog szólni ehhez, egyáltalán hogy értesítsem róla. Mikor odaértünk kiderült hogy a kórházból felhívták. Szuper.. Kivizsgáltak és azthiszem van egy kis agyrázkódásom, nem súlyos de ma este bent tartanak. K i gondolta volna amugy hogy vagyok olyan szerecsétlen hogy 'karambolozok' egy biciklissel és agyrázkódást kapok, mondjuk ez totál rám vall.

Anya, Apáék és Emma jöhetett be látogatóba. Senki mást nem engedtem be. Harry-t is értestették. Nehogy megússzam a szégyenkezést előtte.

22.rész-What Goes Around.... -Tanya

Az idilli pillanatnak,amely az előbb uralkodott,vége szakadt,mert kilépett a házból anyám,és ebben a pillanatban olyan gyorsan rebbentünk szét,mint akit azon kapnak,hogy vacsora előtt falja magába a csokit.Mondanom sem kell,milyen kínos pillanat volt ez mind a hármunknak,de főleg Liamnek...

-Tanya,nem is láttam,hogy elmentél itthonról.-mondta nagybölcsen,torkát köszörülve.
-Igeeeen,de mostmár ittvagyok. Anyu,hadd mutassam be Liam Payne-t,az egyik barátomat. Liam,ő itt az édesanyám,Suzanne.
-Nagyon örvendek,asszonyom.-nyújtott kezet Liam,de anyám úgy nézett rá,mintha egy kis porcica lenne tökéletes élete padlóján,amit el KELL tüntetni.

 Mindig ezt csinálta,kivéve Tomnál... Számára ő volt a tökéletes a lányának,a nagy Ő. Inkább járt volna vele ő,hisz neki tetszett annyira.1 évig jártunk,de sok is volt. Egy életre megutáltam a parancsolgató,magukat feljebbtartó embereket.
Ahj,ha egyszer megértem anyámat. Szinte semmi sem tökéletes az életünkben,ő mégis mindig a barátaimat,a pasijaimat vagy a testvéremet célozza meg. Biztos a gyász tette ilyenné,mert azelőtt még nem volt ilyen...

-Akkor nem is zavarok tovább-ejtette le a kezét Liam-köszönöm,hogy meghallgattál. Majd még beszélünk...-fogta meg a kezemet,hogy aztán elindulva a kocsi felé,elengedje azt.
-Oké,szia-mondtam bocsánatkérő mosollyal.

Miután beszállt a kocsiba,anyám bement a házba.Na,ez sem ígér semmi jót. Remek,most jön a Suzanne-féle bölcselet. Megvártam,amíg Liam elmegy,majd nagyot sóhajtva becammogtam a házba. 
 Anyám a pultnál ült a konyhában,és arcán ugyanaz a kifejezés ült,mint amikor nem tetszik neki valami. Yeah,ezaz !

-Hát ő meg ki volt?
-Liam,és mint mondtam,az egyik barátom.

Na ekkor kitört belőle valami,amin magam is meglepődtem. Elkezdett hadarni miközben a feje egyre csak vörösödött. A szemem nagyra tágult,mert nem tudtam mire vélni ezt. 
Mióta apa meghalt,nagyon sokat fogyott,régebben élettel teli,barna szemei örömtől csillogtak,ma már csak a fénytelen szemét láthattam.A fekete haja barna lett,kifakult a naptól,és már nem is foglalkozott a külsejével. Rossz volt így látni,de az összképet nem javította a vörös fej sem. Csak hadart és hadart tovább én pedig hallgattam... 

21.rész-Gotta make up my mind-Darcy

A fiúkkal töltött napom hamar eltelt, azon kaptam magam hogy már este van és otthon az ágyamban fekszem (egyedül). Harry hazahozott, nehogy anyám problémázzon hogy nem itthon töltöm az estét.

***
Korán reggel a telefonom ébresztett, Taylor sms-e. Jobban van az anyukája és visszajönne. Ennek örültem, de a jegy még mindig kérdéses hogy kinek is adjam?! Inkább nem is foglalkozok vele, majd lesz valahogy. Alszok még, mert olyan lehetek mint egy zombi, a szemem alatt egy komplett BAGETT lehet. Ki kell pihennem magam, nem akarok úgy kinézni mint egy élőhalott. Elég nehezen megy a visszaalvás, és ez az amit utálok. Természetesen már anya is benyitott hogy itthon vagyok-e, nem bírta ki hogy meg ne kérdezze
'Darcy alszol?!' ..Neeem, meghaltam... komolyan.. az ilyen beszólásaitól a hajamat tépném.

-Nem, MÁR nem. -elég hangosra sikerült az a 'már' szócska amit ő is észrevett.
-Na ha MÁR nem alszol akkor öltözz fel, és gyere segíteni..
-Nemáár, hajnali 6 óra lehet. Ilyenkor még mindenki alszik.-persze sejteni sem sejtettem hogy átaludtam a fél napot.
-Mikor is jöttél haza?- kíváncsiskodott (ahogy általában szokott)
-Időben hazajöttem, nem kell aggódni, itthon voltam éjjel. -győzködtem.
-Na ha felöltöztél jöhetsz is ki, van pár dolgunk és közbe mesélhetsz mit is csináltatok a 'barátod barátaival'.- mondta a szobámat elhagyva.

Szófogadó, jókislány módjára úgytettem ahogy anya kérte. Felöltöztem, megfésültem a kócos hajam, megreggeliztem és segédkeztem a kertben. Rájöttem hogy imádok füvet nyírni, tök bulis... FENÉT, utálok füvet nyírni (de muszáj, csak nem élhetek egy olyan házban ahol a kert egy dzsungel.) Épp ezt a tök bulis dolgot műveltem, tróger otthoni cuccban amikor csengettek. Ki a fene lehet az? Én nem vártam senkit, máskülönben nem néznék ki úgy mint egy hajléktalan. Jó, nem érdekel most hogy hogy nézek ki, megnézem ki az. Meglepődtem. Chris volt az.

-Hello kicsi, ugye ráérsz? Gondoltam hogy itthonleszel ezért gondoltam hogy lejövök ha már a telefont ne vetted fel és az sms-ekre sem válaszoltál.
-Szia, hát most nem érek rá, a telefonért bocsi, benthagytam én me füvetnyírtam.
-Te? füvet? nyírtál? -nagyott nézett és elröhögte magát.
-Igen, valakinek azt is kell, de nem nagyon megy. Még egy dolog amiben béna vagyok. Amugymeg ne állj a kapuba, gyere be ( talán hiba volt behívni :| )
-Nem akartam bepofátlakodni, és nemigaz hogy béna vagy, a fűnyírásban meg segítek neked.
-A bénaságomról nem nyitok vitát de a segítségedet elfogadom.

 Hátramentünk és bemutattam neki azt a drága, imádnivaló fűnyírót. Az nem ér hogy neki ilyen jól megy, én meg itt szerencsétlenkedtem. Írtó meleg volt fél 1 fele. Egy topban és egy rövidnaciban is ropogósra sűlhet az ember. A nagy munkában Chrisnek is melege lett és levette a poloját. Hát még mindig szívdöglesztően jól néz ki, ami nem meglepő. Bementem csináltam a kertészsegédtársamnak és jómagamnak egy limonádét rengeteg jégkockával.

-Hoztam egy kis frissítőt.
-Gondolat olvasó vagy Darcy,-lehúzta az egészet egyszerre. Még mindig a te limonádéd a legfinomabb, köszi ez jóvolt.
-Egészségedre. De látom már be is fejezted, ilyen gyorsan. Ha nekem kellett volna csinálni én még 2év múlva is csak a felénél tartanék. Hálám üldözzön ezért. -nevettem amire ő is nevetni kezdett.
-Hagyd már ezt a hálálkodást. Örülök hogy segíthettem, és hogy addig is veled lehettem.- pirult el, mondjuk amúgy is eléggé kivolt melegedve.
-Vicces vagy, humoros. De gondolom nem csak szomjas vagy hanem éhes is. Anya most lett kész a kajával,  menjünk be enni mert már engem is az éhhalál kerülget.

Furcsa volt mert a délutánt együtt töltöttünk, magam sem gondoltam volna hogy tényleg egy szakítás után is ennyire jóba lehetek vele. Még mindig tartom magam ahhoz hogy vele a kapcsolatunk tabu, de ő ahogy észrevettem egyre többet feszegette. Remélem nem erre meg ki a játék hogy szerinte újra összejövünk, mert ez így sokkal jobb hogy barátok vagyunk mint egy kapcsolat amin már egyszer végigrágtuk magunkat. Juteszembe nekem most valami alakulóban van. Szóval.. kit akarok becsapni?! Még mindig szeretem Christ, de ittvan Harry. SEGÍTSÉÉÉG.

(bocsi ha nemtetszik amit én írok, SORRY)