-Jóreggelt Darcykám, hoztam reggelit, a kedvencedet.. mondta édeskés hangon, olyan bájosan. uff...
-Jóreggelt, hűha, mivel érdemeltem ki?! mert ha jólemlékszem egy vitával fejeztük be a napot.
-Igazából a tegnapi miatt, nem kellett volna elküldjem a barátodat ha már ennyire jól elvoltatok.
-Nem a barátom, vagyis csak haverok vagyunk, nemjárunk.. magyarázkodtam de közbe tömtem be a kaját.
-Na majd meglátjuk mi lesz, nekem szimpatikus ez a srác és még helyes is.. viccelődött, (bár nemvolt vicces)
-Tök jó hogy neked szimpatikus.. ennek örülök.. de ma viszont nemsokat leszek itthon, már most szólok mert nemis tudom hova megyünk.. mert igazából nem is említette mit fogunk csinálni csak hogy bemutatna a srácoknak.
-Akkor csak lesz itt valami. nembánom menj, de aztán nem hajnalba hazajönni.. mondta és kiment.
Bekapcsoltam a tv-t és folytattam a táplálkozást.
Olyan dél körül hívott Harry.
-Szia, remélem a tegnapi miatt nem volt otthon semmi bonyodalom és akkor ma ráérsz, ugye?
-Szia, hogy őszinte legyek bonyodalom ez nem volt csak kicsit összevesztünk de reggel mintha anyát elvarázsolták volna... JÓ értelemben... ami meg a ráérésemet illeti igen, de a programról mesélnél egy kicsi..
-Legyen meglepetés. egy vidám helyre mennénk szóval nem ajánlom a miniszoknyát.
-Ööö szóval vidám hely, hmm és titokzatos is.. akárcsak te. nevettem.
-Igen persze, 1re érted megyek. sietősen le is rakta.
1re.. szuper... van egy órácskám elkészülni, 0ról a 100ra. Akkor lássunk is neki.
ruha
haj: mit kezdjek vele? olyan most mint egy szénakazal. Megfésülöm és úgy tűrhetően göndör lesz.
cipő: félek magassarkút felvenni, de jóleszaz.
körmömet is kifestettem lilára, felvettem egy lila karkötőt, ha már lilanapvan.
Mire készlettem már itt is volt értem.. hűha még hamarabb is mint 1. Anya nem volt itthon ezért csak egy cetlit hagytam neki.
-Helló, indulhatunk? mondtam miközben bezártam az ajtót.
-Helló, wow. csinos vagy. pattanj be .. nyitotta ki az ajtót nekem, beültem majd ő is beült és már 'repültünk' is.
-És hova is megyünk akkor pontosan. érdeklődte.
-Titok. mosolygott de a szemét le nem vette az útról ( a prosi sofőr)
-Mostmár elárulhatod, na kivele... had halljam. nyavajogtam
-Ne legyél már ennyire kíváncsifáncsi, meglepi és kész. ezzel be is fejeztük a beszélgetést mert jóformán oda is értünk a házukhoz.
Cuccos:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése