Izgatottan pattantam be az autómba,és még mindig azzal a rossz érzéssel küzdöttem,ami a nap okozott sötéthez szokott szememnek. Gondosan ügyeltem,hogy senkit se üssek el,miközben kitolattam a garázsból,majd elindultam a repülőtérre,ahol a legjobb barátnőm várt rám,hogy minden hülyeségét rám zúdítsa.
Nagy lelkesen vezetgettem,amikor megláttam,hogy egy fekete,ismeretlen autó jön utánam,befeketített ablakaiból a vezetőt sem tudtam beazonosítani.Enyhén találtam furcsának,hogy amikor gyorsítottam,ő is ugyanezt tette,amikor pedig befordultam egy ismeretlen utcába,ő is utánam jött,hát gyorsítottam a tempón. Az általában nyugodt és kiegyensúlyozott lelkem most háborgott,de nem akartam pánikolni,ezért próbáltam reálisan gondolkodni."Csak neki is erre van dolga"-gondoltam."Biztos ez a jó válasz!" Na persze...
Miért nem maradtam otthon!? Még a telefonom is ott maradt... Jó,a segítségkérésnek kampec. Új terv ! Megmutatom a drága üldözőmnek,hogy milyen gyorsan megy az én BMW-m !
Egy eddig ismeretlen útszakasz felé vettem az irányt,mert a belvárosban nem tudtam volna 100 felé gyorsulni,kellett egy tiszta terep. Egy autópálya-féleségen találtam magam,de azt sem tudtam,hol vagyok,a táblák csak úgy suhantak el mellettem,miközben én folyamatosan a visszapillantó tükröt figyeltem.Mi lesz ebből,Istenem!? Nem volt csúcsforgalom,megúsztam a kerülgetéseket,de még így is extra sebességgel jött utánam a fekete autó. Az autópályát végigszáguldottuk,de nem tudtam lerázni. Az egyik kijáratnál vettem egy enyhe jobb kanyart,és már kint is voltunk egy elhagyatott részen,ahol sehol se voltak házak,autók,emberek... Már csak ez kellett,és az autó egyre csak közeledett az enyémhez. Hosszan néztem a visszapillantó tükröt,míg egyszer csak túl késő volt. Az út véget ért,és az idő lelassult körülöttem,én pedig zuhantam az autómmal a hegyről,le a semmibe...
folytatást, most! x
VálaszTörlés~darcy.