Alig vártam hogy végre anya is hazamenjen, nagy nehezen rá tudtam venni hogy ez csak 1 este, holnap már megyek is haza nem kell aggódjon.A fejem még mindig majd szét szakadt, de az egyedüllét felemelő volt. Nem vágytam másra csak erre, gáz hogy ilyen áron kaptam meg. Aludni nem tudtam a gépek pítyegésétől, így maradt a plafon bámulása és mély agyalás. Harry még aznap este be akart jönni a kórházba, nagyon édes volt tőle de nem akartam hogy ő is aggódjon így szólni sem akartam neki. Kopogtak és hát ő volt az.
-Szia te 2 ballábas, mi a helyzet? -egyik kezével becsukta az ajtót másik kezében egy virág.
-Most te komolyan virágot hoztál? Úgy teszel mintha egy halálos műtét után lábadoznék. Pedig semmi bajom, csak kivizsgálás miatt tartanak bent.- adtam a tudatára
-Ugye tudod hogy a frászt hoztad rám?! Mi a fenét csináltál? -a virágot lerakta az asztalra, egy széket hozott az ágy mellé és leült.
-Sétáltam. -suttogtam
-Mit csináltál?- értetlenkedett
-Ó istenem, sétáltam és elcsapott egy biciklis.- csattant ki belőlem.
-Jólvan na, sajnálom hogy megkérdeztem nem kell egyből leharapni a másik fejét.- förmedt rám
-Nem lehet mindenki olyan tökéletes mint te! -vágtam a fejéhez. Bár tudom hogy ezt nem kellett volna de egyszerűen annyira felmérgelt.
-Mint én!? remek...
-Igen, neked tök egyszerű az életed, híres vagy, mindened megvan, van szerető családod és barátaid, sok pénzed van, körbeutazod a világot, ja azt említettem már hogy híres vagy és kb 2.000.000 lány a te feleséged akar lenni?! -csak úgy folyt belőlem a szó, tapintatlanul olyanokat mondtam amiket magam sem hittem el.
-Ennek a fele sem igaz! Nem egyszerű az életem, a hírességek élete nem egy fenékig tejfel.. lehet hogy 'szerető családom és barátaim' vannak de mit ér ez ha sosem lehetek velük?! a pénzemmel nem nagyon megyek sokra.. nem pihenésképp vagy hobbiból utazgatunk hanem mert ez a 'dolgunk', mit kezdek több millió lánnyal ha az az 1 akit én szeretek nem szeret?!- válasza érzelmekkel teli volt és igaz.
Nem tudtam mit válaszolni rá, a fejem is megfájdult. A szememet a kezemmel takartam el, nem akartam hogy lássa hogy sírok.
-Voltál valaha egyedül egy emberekkel teli szobában?! Én voltam.. rettentő sokat. -folytatta. Darcy, nem tudom most igazából miért is veszekedünk, de szeretném befejezni. Sajnálom, majd beszélünk. .kiment és becsukta az ajtót.
Olyan csendet hagyott maga után, félelmetes. Ismét kettesben maradtam a gondolataimmal. Amíg itt volt próbáltam a sírást visszafolytani de ahogy becsukta az ajtót elkezdtem zokogni. Mi a fene ütött belém, amikor semmi rosszat nem tett. Megbántottam egy számomra fontos személyt amikor ő csak jót akart. Gratulálok Darcy, ügyes vagy!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése