23.rész- Csak egy kis horzsolás-Darcy

Rendet kell tennem a fejemben. Ennek elhatározásában úgy döntöttem elmegyek sétálni. Egy kis egyedüllétre van most szükségem.Először is, ki vagyok és mit akarok, majd kivel, és még a jegy is. Hát akkor induljunk is neki a semminek.Füles bedugva, a zene maxon. Lépteimet nem határozta semmi, egyre gyorsabban, hevesebben mentem. Vissza nem nézve, a fejemben 1000 gondolattal. Eszembe jutottak olyan pillanat is amire azt hittem már rég a feledés homályában vesztek.

 Le akartam fordulni a sarkon de akkor BUMM. Elcsapott egy biciklis. A fejem hirtelen érintkezett a kemény betonnal, fájt. 

-Úristen, jól vagy? Nagyon beütötted a fejed? kérdezte egy idegen hang.
-Igen, persze, kutya bajom. dadogtam 

-Atyám, neked vérzik a fejed. Hívom a mentőket. Annyira sajnálom, tényleg. felültetett és kapta már elő is a telefonját.
-Ne, légyszi ne. Tényleg semmi bajom, csak a mentőket ne. És amúgy is miattam volt az egész, nem figyeltem. győzködtem de nem sok sikerrel mert akkor már nagyban a mentősökkel beszélt.

Esélyt nem láttam rá hogy lebeszélhessem róla, így tök nyugisan visszafeküdtem a földre. A mentő viszonylag hamar kijött, közbe rájöttem nem csak a fejem vertem be, a karomat is szépen lehorzsoltam.

Felfektettek egy hordágyra és nyakmerevítőt tettek a nyakamra. Valami irtó röhejesen nézhettem ki, mert úgy is éreztem magam. Az nem volt fer hogy engem szinte halálos sérültként kezeltek, a srácot pedig csak kivizsgálásra hozták be. Egész úton az járt a fejemben anyám mit fog szólni ehhez, egyáltalán hogy értesítsem róla. Mikor odaértünk kiderült hogy a kórházból felhívták. Szuper.. Kivizsgáltak és azthiszem van egy kis agyrázkódásom, nem súlyos de ma este bent tartanak. K i gondolta volna amugy hogy vagyok olyan szerecsétlen hogy 'karambolozok' egy biciklissel és agyrázkódást kapok, mondjuk ez totál rám vall.

Anya, Apáék és Emma jöhetett be látogatóba. Senki mást nem engedtem be. Harry-t is értestették. Nehogy megússzam a szégyenkezést előtte.