34.rész-Megbocsájtás-Darcy

Ekkora hülye is csak én lehetek. Elhittem minden szavát mikor egész végig csak etetett. Nem őt hibáztattam (részben) ezért, hanem magamat. Nem tudom hogy most hol lehet, mert mikor berohantam magamracsaptam az ajtót teljes erőmből. Hülye, hülye hülye.. hogy lehettem ekkora hülye..A földre vetődtem, törökülésben ültem  az ajtónak háttal és az arcomat a kezeimbe temettem. Résnyire kinyílt az ajtóm. Nem érdekelt hogy mit mond ezek után.
-Nem megmondtam hogy nem akarlak többet látni?-kissé erőteljes hangon vágtam hozzá.
-Hadd magyarázzam meg..-kérlelt
-Egyáltalán nem vagyok kíváncsi a hazugságaidra. Egyszer bevettem, másodjára nemfogom. Szóval tudod merre van a kijárat..-zihálva mondtam, mert minden egyes szó amit neki szántam visszaütött.
-Darcy, hallgass végig!Kérlek.-nem tágított és 2 lépést tett felém.


Megtöröltem az arcom a könnyeimtől és felé fordultam. Láttam azt a keserűséget az arcán ami valószínűleg a bűntudat okozott. Valamilyen szinten nem érdekelt, de mégis az is fájt, hogy őt így látom.
-Hallgatlak, remélem most még hihetőbben elő tudod adni és megint beveszem.
-Bíznál egy kicsit bennem?! Amint mondtam Jessica CSAK egy barát. Tegnap tényleg együtt vacsoráztunk, de nem kettesben. 
-Hűha, ez most már tényleg hihetőbb-gúnyosan felnéztem rá, mire ő letelepedett szembe velem.
-Hazudtam én valaha neked?-fogta meg a kezem.

-Nemtudom.-kihúztam a kezem az övéi közül.-Küzdök, de hogy ellened, vagy érted azt magam sem tudom.

-Ez nem megoldás.-húzta vissza ő is a kezeit az ölébe.- Állítólag a kelleténél is jobban kedvelsz,és ez részemről kölcsönös. Akkor miért szenvedünk mind a ketten?! 
-Miért?!-tettem fel a kérdést- Talán azért mert én egy átlagos lány vagyok, te viszont akár milyen dívát, modellt, táncost, énekest megkaphatsz, csak egy szavadba kerül.-magyaráztam

-De nekem nem kell, sem modell, sem táncos, sem díva vagy egy popsztár. Nekem TE kellesz!-felállt, odament az asztalhoz. Elvett egy papít és egy tollat. Visszaült velem szembe és írni kezdett. Értetlenül néztem rá, mert istenigazából fogalmam sem volt hogy mit is akar ezzel pontosan. Miután abbahagyta az írást átnyújtotta a lapot.

"My life is like a puzzle.

Just one piece is missing ..

YOU!"

És képes elvarázsolni akármikor, akármivel. Egy darabig még csak néztem őt, aztán akarva akaratlanul mosolyogni kezdtem. Hirtelen mintha az elmúlt 10perc meg sem történt volna. Mikor felnéztem a lapról, láttam a mosolyom őt is mosolygásra késztette. Félredobtam a lapot és megöltem.

-Ez már annyira hiányzott, és a mosolyod is.-duruzsolta a fülembe.
-Te is hiányoztál.-vallottam be és mozdulni sem akartam.

Végre, talán most rendbe jön minden, persze részben. Még mindig nem engedtük el egymást. Jó volt a karjaiban lenni, megnyugtató volt. Egyikünk sem szólalt meg, hallgattuk egymás szívverését. Ezt a meghitt csendet a gyomrom korgása zavarta meg. Eddig észre sem vettem hogy éhes lennék.

-Úgy hallom valaki éhes.-nevettet fel, felállt és a kezét nyújtotta hogy felhúzzon.
-Ó, köszönöm-nyújtottam a kezem.-Akkor maradsz estére?
-Hát, ha nem vágod a fejemhez megint hogy látni sem akarsz akkor igen.-villantotta meg a fogait édes mosolya mögül.
-Hacsak nem találok még hasonló üzeneteket akkor nem, nem fogok drámázni!-adtam a tudtára.
-Ajaj, akkor várj.. kitörlöm őket..-olyan felhőtlenül boldogan nevetett mint még eddig előttem soha. -Nyugi, csak ugratlak édes.-húzott magához közel és szorosan átkarolt.
-Értem én a viccet de ha nem engedsz el leesik a vércukorszintem, elájulok és infúzión kell etessenek mert nem leszek hajlandó enni. Szóval ha lennél olyan drága és elegednél hogy mehessek táplálkozni, azt értékelném.-próbáltam hivatalosan fogalmazni ami persze sose ment.
-Tudok elsősegély nyújtani. Nem lenne itt probléma.-elengedett és követett a konyhába.

Volt még a hűtőbe egy kis lasagne,azt bedobtam a mikróba. Közben egész végig az járt az eszemben hogy anya mit szólna ehhez az egészhez.Egy kicsit örültem neki hogy most nincs itthon, de attól még hiányzott.
Kivettem a kaját és leültem az asztalhoz Harry mellé, aki le nem vette rólam a szemét amíg én fel-alá járkáltam a konyhában. Ahogy végeztem, a tányért a gépbe raktam, majd bementünk a nappaliba ahol egy kis filmnézéssel ütöttük el az időt összebújva.