Lélegzetvisszafolytva mentem oda Liam Payne-hez,aki még mindig nagy önbizalommal mutatott rám. Remegett a lábam,a szám kiszáradt,és azt sem tudtam,hány emberen gázolok át az utamat keresve.
Mikor odaértem,Liam mosolygott rám egy sort,odahajolt a fülemhez,és elkezdett beszélni,persze suttogva,hogy a sajtósok ne hallják meg.
-Várj meg a Pláza mögött az interjú és a dedikálás után.
Én csak bólintani tudtam,és már mentem is... Kimentem a plázából,ki,a szabad levegőre. Annyira abszurd volt ez az egész. Azt hiszem,lesz mit átgondolnom este.
Vettem egy kávét,igaz,még csak délután volt,de a mai nap eseményei teljesen kimerítettek.2 órát vártam,amikor megjelent valaki,nem messze tőlem. Nagyon sietős lehetett neki,mert szó szerint kirontott az ajtón,nem törődve az emberekkel,akik esetleg ott lehetnek. Ekkor láttam,hogy Liam az.Enyhén lettem ideges,amikor elkezdett közeledni felém.
-Szia ! Azt hittem,már meguntad a várakozást és elmentél...
-Szia. Amint látod,itt vagyok. De még mindig nem értem mit akarsz tőlem.
De mintha meg sem hallotta volna,kezet nyújtott.
-Liam vagyok,és te?
-Tanya - és kezet fogtunk.
-Örvendek- mondtuk egyszerre. Erre kitört belőlünk a nevetés,de még mindig nem tudtam,mit akar!?
-Miben is segíthetek pontosan?
-Oh,nos,ez egy kicsit kínos... De nem tudtam,hogy látlak-e még...
-Nos,ezt így első találkozásra nehéz megmondani,nem gondolod?
-De persze. Akkor fixáljuk le a második találkozót,mit szolsz hozzá?
-Őőő,nos... nem is tudom,mit mondjak... Nem is ismerlek,de ezen lehet változtatni. Rendben.
-Szuper!-mosolygott- Mit szolnál egy kis séta és vacsi keverékéhez?
-Oké,mikor és hol talizzunk?
-Érted megyek. Csak írd le a számodat és a címedet - adott egy lapot és egy tollat,én pedig mint egy szorgalmas kis diák,lejegyzeteltem neki a címemet és a számomat.
-Oké,nos,akkor holnap találkozunk !
-Rendben. Nekem viszont mennem kell...szia.
-Szia,örülök a találkozásnak
-Én is-kiabáltam vissza,és berohantam a plázába megkeresni a hugomat.
Ahogy mentem,belémjött egy csaj...Még bocsánatot sem kért a bénaságáért,de ha nem siettem volna annyira,megmondtam volna neki a magamét. Plázacica,cöh...
Közben megtaláltam Mia-t,aki épp a padon ült,és rám várt.
-Véééégre megtaláltalak.
-Mehetünk? már éhes vagyok...
-Oké,oké,menyjünk.
-Mit akart Liam?-kíváncsiskodott.
-Majd kiderül...
Gyorsan hazamentünk,már amennyire az autók engedtek menni,és amint hazamentünk,bevágtam magam mögött a szobám ajtaját. Itt az ideje a gondolkodásnak !
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése