Az idilli pillanatnak,amely az előbb uralkodott,vége szakadt,mert kilépett a házból anyám,és ebben a pillanatban olyan gyorsan rebbentünk szét,mint akit azon kapnak,hogy vacsora előtt falja magába a csokit.Mondanom sem kell,milyen kínos pillanat volt ez mind a hármunknak,de főleg Liamnek...
-Tanya,nem is láttam,hogy elmentél itthonról.-mondta nagybölcsen,torkát köszörülve.
-Igeeeen,de mostmár ittvagyok. Anyu,hadd mutassam be Liam Payne-t,az egyik barátomat. Liam,ő itt az édesanyám,Suzanne.
-Nagyon örvendek,asszonyom.-nyújtott kezet Liam,de anyám úgy nézett rá,mintha egy kis porcica lenne tökéletes élete padlóján,amit el KELL tüntetni.
Mindig ezt csinálta,kivéve Tomnál... Számára ő volt a tökéletes a lányának,a nagy Ő. Inkább járt volna vele ő,hisz neki tetszett annyira.1 évig jártunk,de sok is volt. Egy életre megutáltam a parancsolgató,magukat feljebbtartó embereket.
Ahj,ha egyszer megértem anyámat. Szinte semmi sem tökéletes az életünkben,ő mégis mindig a barátaimat,a pasijaimat vagy a testvéremet célozza meg. Biztos a gyász tette ilyenné,mert azelőtt még nem volt ilyen...
-Akkor nem is zavarok tovább-ejtette le a kezét Liam-köszönöm,hogy meghallgattál. Majd még beszélünk...-fogta meg a kezemet,hogy aztán elindulva a kocsi felé,elengedje azt.
-Oké,szia-mondtam bocsánatkérő mosollyal.
Miután beszállt a kocsiba,anyám bement a házba.Na,ez sem ígér semmi jót. Remek,most jön a Suzanne-féle bölcselet. Megvártam,amíg Liam elmegy,majd nagyot sóhajtva becammogtam a házba.
Anyám a pultnál ült a konyhában,és arcán ugyanaz a kifejezés ült,mint amikor nem tetszik neki valami. Yeah,ezaz !
-Hát ő meg ki volt?
-Liam,és mint mondtam,az egyik barátom.
Na ekkor kitört belőle valami,amin magam is meglepődtem. Elkezdett hadarni miközben a feje egyre csak vörösödött. A szemem nagyra tágult,mert nem tudtam mire vélni ezt.
Mióta apa meghalt,nagyon sokat fogyott,régebben élettel teli,barna szemei örömtől csillogtak,ma már csak a fénytelen szemét láthattam.A fekete haja barna lett,kifakult a naptól,és már nem is foglalkozott a külsejével. Rossz volt így látni,de az összképet nem javította a vörös fej sem. Csak hadart és hadart tovább én pedig hallgattam...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése