Miután elmesélt mindent magáról,úgy döntöttünk,még lesétáljuk a vacsorát,így elmentünk egy közeli parkba. Nagyon meghitt volt,minden ki volt világítva,ezért leültünk a legközelebbi padra.
-olyan szép itt minden. köszönöm,hogy elhoztál !-mosolyogtam rá.
-igazán nincs mit,én köszönöm,hogy eljöttél. sokat jelent ez nekem.-szontyolodott el hirtelen.
-még mindig nem vagy túl Danielle-en!?
Pár percig habozott,hogy válaszoljon-e,vagy inkább ejtse a témát,de helyette egy nagyot sóhajtott és elkezdte mesélni. Úgy folyt belőle a szó,mintha kényszerítenék,hogy mondja el azokat a dolgokat,ami a szíve mélyén bántja. Szívszorító volt hallgatni,mennyit bántották szerencsétlent azért,mert csak szeretni szeretett volna egy lányt.
-én nem is gondoltam,hogy ennyit szenvedtél ebben a kapcsolatban.
-egy év nem semmi,és hiába is próbáltam úgy tenni,mintha minden rendben lenne,nem ment.úgyhogy inkább szakítottam vele,és próbálok túllépni.
-de ha ennyire fájdalmat okozott,igazából túllépned se kéne.
-én szerettem őt-mondta kissé letargikusan,félő volt,hogy rögtön leordítja a fejemet.
-akkor te miért nem érezted az ő szeretetét!?-kezdtem kiakadni...
-ő is szeretett ! de mikor megcsalt... adtam neki még egy esélyt.
-megcsalt?- kerekedett el a szemem. egy ilyen klassz srácot megcsalni...bolond az a lány !
-igen,többször is... én pedig csak tűrtem,tűrtem az egészet.
-akkor bocsánat,hogy ilyet mondok,de ő nagy ívben lesz*rt,ha megcsal...
-ne beszélj így róla !-kezdett mérges lenni,ahogy én is.
-miért,idejön,és mégegyszer megcsal!? najó,zárjuk le ezt. köszönöm az estét,de mostmár mennem kell.
Felálltam,és csak mentem,mentem,hiába kiabált,hiába mondta a nevemet... nem érdekelt. Csak menni akartam innen,el,messzire tőle és Danielle-től...
Mire észbekaptam már az utcánban is voltam. Ahogy nyitottam volna ki az ajtót,egy könnycsepp gördült le az arcomon...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése