Egy fekete kocsit vettem észre a házunk előtt. Nekünk nem ilyen a kocsink , kinek van ilyen?!
Húhaa, egy fekete Ragne Rover, ez igen...
-Nahát, nemis mondtad hogy van egy lovagod, egy gazdag lovagod! hülyéskedett Tay.
-Mert nincs is, valószínűleg ezért nemmondtam! próbáltam komolyan mondani, de valahogy nemsikerült elhitetni vele.
-Na kivele, ki a nagyŐ. Vagy még mindig Chris? Ugye nem.. bár helyes, de remélem volt annyi eszed hogy nemfogadtad vissza.
-Neeem, Chrissel barátok maradtunk, vagy valami olyasmik, a lényeg hogy nem vagyunk ellenségek.
-Mindig is tudtam hogy okos vagy teeee. a mondatát nem fejezte be csak összeborzolta a hajam.
Reménykedtem benne hogy tényleg nem Chris, most neki örülnék a legkevésbé.
-Héhahóóó megjöttünk! kiabáltam be anyának. És Taylor is követte a példám...
-TAYLOR VAGYOK NEM TÚRISTA! zengett tőlle a ház, de ezt bírom benne, őrült. Habár anya ezen csak nevetni tud.
-Na végre hogy ittvagytok, Darcy rád vár valaki a szobádban, Taylor te tudsz nekem egy kicsit segíteni?
-Persze. választolta Tay
-Anya, kiaz??? kétségbeesetten kérdeztem.
-Menj be és meglátod. titokzatoskodott.
Hát elindultam a szobám felé, az ajtónál megálltam, mélylevegő .. kifúj.. nyugi.. akkor menjünk be.
-Harry! Te mit keresel itt?
-Boldog Szülinapot Darcy, gondoltam ha már a tegnapi vacsora féleség nemsikerült valami fényesen, szeretnélek kárpótolni!
-De honnan tudod? Honnan tudod hogy ma van a szülinapom és hogy ittlakok?
-Az maradjon titok. De az ajándékod ittvan. nyujtott át nekem az ajándékot.
-Nem, nem fogadhatom el. tiltakoztram de mégis örültem neki hogy gondolt rám
-Kérlek, a kedvemért. győzködött
-Akkor köszönöm szépen Harry! vettem át a dobozkát és ki is bontottam. Egy karkötő volt benne és 2 jegy a koncertjükre.
-Hogytetszik? nézett mélyen a szemembe
-Atya ég. Imádom, nagyon tetszik, köszi és a jegyeket is! közelebb léptem majd megöleltem.
-Ennek örülök, és annak is hogy tetszik az ajándék, maradnék de sajnos mennem kell, valamikor tudunk találkozni? közölte velem
-Kár hogy menned kell, de a tali oké, jöhet.
-Dejó, na de kikísérnél? Képes vagyok eltévedni. viccelődött. Amúgy anyukád nagyon kedves, kicsit sokat kérdezősködött.
-Hát ő már csak ilyen, bocsi. Na de kövess felebarátom el ne tévedj e labirintusban! fogtam meg a kezét és elindultunk kifele. Ő csak nevetett.
Megálltunk a kapuba és elengedtük egymás kezét.
-Azthiszem innen már eltalálsz a kocsidig.
-Igen, hát akkor majd beszélünk. hezitált hogy megöleljen vagy sem.
-Oké, várom hívásodat! mosolyogtam és gondoltam egye fene megpuszilom az arcát. Hát bele is pirultunk mind a ketten.
-Hát akkor szia és még egyszer boldog szülinapot! beszált a kocsijába és el is indult. Én csak halkan annyit mondtam: Ez életem legboldogabb szülinapja!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése