Ahhoz képest,hogy az este nagy agyalásnak indult,hamar bealudtam... Na,üsse kő. Reggel anya rikácsolására ébredtem,ami most még hisztérikusabbnak tűnt,mint szokott. Kipattantam az ágyból,és lefelé haladva a lépcsőn megtöröltem álmos szemem. Hány óra lehet!? Leértem,és meglepődve figyeltem meg az eseményeket.
-Anya,mi történik?
-Jamie már megint kiöntött mindent,ami a kezébe került! Ezt nem hiszem el ! Csak 1 percre mentem ki a konyhából,és ő máris elkezdte lerombolni!-ezzel kiviharzott.
Jamie,a mozgássérült és agykárosodott bátyám sosem volt jó helyen. Legalábbis anyám életében biztosan nem. Én persze nagyon szerettem,és mindig kész voltam összeveszni túlpörgött anyámmal,ha esetleg kivetnivalót talál,amit mindig talál,a bátyám viselkedése miatt.
Mikor aztán visszajött,elmondtam neki a bajaimat.
-Anya,megtennéd,hogy nem rikácsolsz ének-évadján? Nem tehet róla,és amúgy is,fel lehet takarítani...
-De miért kell folyton kupit hagynia!? Aztán meg takaríthatok...
-Jó,majd feltakarítom én,ha ez akkora gondot jelent !
-Nem jelent gondot,csak...-kezdte volna el megint,de megállítottam.
-Jó,hagyjuk. Nem érdekelnek a dolgaid,majd én feltakarítom.
Így is tettem. Feltakarítottam a kiömlött tejet a földről,a gabonapelyhet és a többi dolgot,amit leejtett.
-Semmi baj Jamie,ne is törődj vele...
De ő csak szomorkodott,mint mindig,amikor leszidja a drága jó anyám. Remek... Megcsörrent a telefonom,még lentről is hallottam.Gyors felszaladtam,és láttam,hogy egy ismeretlen szám keres.
-Hallo!? Tanya vagyok.
-Szia,itt Liam. Bocsi,ha felkeltettelek esetleg...
-Nem,semmi gond. Már ébren voltam. Miújság?
-Arra gondoltam,hogy ma este megejthetnénk a kis találkozónkat.Mit szolsz?
-Rendben,akkor 6-ra gyere értem. Várlak
-Oké,szia !
-Szia
Legalább valami jó is lesz a mai napban...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése