27.rész-Hangover-Darcy

Napok teltek el azóta mióta hazajöttem a kórházból. Anyának el kellett utaznia így egyedül maradtam itthon 2 teljes hétre. Eddig csak  besötétített szobámban begubózva az ágyba egy nagyadag fagyi társaságával  filmet néztem. Nem valami csöpögős, romatnikusat hanem horrort, akciófilmet. De ma délután átjön Emma. Örülök neki mert egyrészt rég láttam, másrészt meg már untam a filmeket.Szokásosan csak berontott a házba, bejött a szobámba és lehuppant mellém az ágyamra.

-Csumi csajszi. Látom be depisedtél.-nézett rá a fagyira majd felált és elhúzta a sötétítőt
-Nemár Emma. Húzd vissza!-parancsoltam rá mert őszintén bevallom majd kiégett a szemem.
-Nem. Kifelé az ágyból, látom lesz mit mesélj mert nem szoktál te így viselkedni.- nyújtotta a kezét hogy kihúzzon az ágyból.
-Hanyagoljuk a lelkizést, tudod hogy nem az erősségem.
-Ja,-forgatta a szemét- na de van egy ötletem.
-Ajaj. általában a te ötleteid kicsit brutálisak szoktak lenni.-ezalatt azt értem hogy egyszer kitalálta hogy menjünk éjfélkor a temetőbe szeánszozni...
-Haha, ez most nem olyan..-tudta hogy erre értem..- este lesz az egyik clubban egy hatttttalmas party. Oda megyünk mi.-lelkesedett.
-Szóval te bulizni akarsz vinni?!-néztem rá nagy szemekkel
-Mégszép, szóval így 5óra tájt kezdhetünk készülődni.-pattant fel és a ruhásszekrényem felé vette az irányt.
-Egyefene.-másztam ki az ágyból.-Hangolódjunk akkor már..-betettem egy pörgős számot és tomboltunk.

Emma meghozta az életkedvem. Mellette nem kell arra ügylejek hogy mi jó és mi rossz. Csak csináljuk, bármi is legyen az, mint az eszetlenek. Arra a kis időre még meg nem szólalt a WMYB el is felejtettem Harryt. Csodás, megint ott tartok ahonnan indultam.
-Mi a baj?-kérdezte. abbahagyta a ruhadúrást és nézett rám érthetetlenül.
-Nem fontos..-gügyögtem.
-De az, szóval kivele. Hidd el könnyebb lesz.-győzködött
-Tudod ... Harry..-vártam még bólint egyet, hogy érti és elregéltem neki a történetünket..
-Hagyjadmár, tedd ezt most félre és készülődj!-bíztatott

2 órába telt mire elkészültünk. Annyi vakolatot kent a képemen Em hogy már szinte nem is emlékeztem a saját arcom színére. De szerinte ezt így kell, így jobb. A nagy bulihuligán. Taxit hívtunk. És akkor irány a buliba!

***

Reggel iszonyatos fejfájás keltett. Azt sem tudtam hol vagyok. Egy kádban feküdtem. EGY FÜRDŐKÁDBAN :o. Nem emlékeztem semmire a tegnap estéből, annyi rémlik hogy tökjól elvoltunk, iszogattunk, beszélgettünk srácokkal. Ennyi. Semmi több... Kimásztam a kádból és elindultam megkeresni Emmát, bár azt se tudtam merre menjek. Ahogy kiléptem a fürdőből egyből megláttam Emmát egy sráccal a kanapén. Meglepett, de örültem neki hogy én legalább 'egyedül' aludtam el, nem egy fiú társaságában. Bár így is eléggé gáz volt a helyzetem. Odaosontam Emmához és megbökdöstem.

-héé, Emma-suttogtam

-Mivan?-nyöszörgött és a szemét dörzsölte

-pssszttt...kelj fel és tiplizzünk.

-miről beszélsz?

-nemtudom hol vagyunk, de siessünk el innen. haladj..-szép csendben leléptünk, és hazasiettünk rendbe tenni a megmaradt emlékeinket.