31.rész- Who am I? -Tanya

A környezetem nyugodt volt. Nem éreztem semmi felzaklatót,minden teljesen csendes volt.Igazság szerint semmit sem éreztem. Semmit és semmimet. Se a kezemet,se a lábamat. Aztán mintha hirtelen ott termett volna egy ember,aki talán engem szólítgatott,és mintha valami olyasmit mondott volna,hogy 'Tanya,hallasz engem?',de nem tudtam válaszolni neki,az agyam nem engedelmeskedett... Gépek csipogását is hallottam halkan,de fogalmam sem volt,mit jelentenek ezek a dolgok. Hol vagyok !? Miért nem tudok válaszolni nekik!? Ki vagyok én egyáltalán!? Ki az a Tanya és miért szólít engem úgy!?

Ezek a kérdések teljesen felzaklattak,s a gépek is hangosabban kezdtek csipogni.Hirtelen valami csapódott egyet,és lábak hangos dobbanása hallatszott. A beszédeket nagyon elmosódva hallottam,ki se tudtam venni,hogy nő-e vagy férfi az illető,aki "engem" szólítgat. Ezek után kezdtem furcsán érezni magam,és pár másodperc múlva már az agyammal sem tudtam gondolkodni,csak húzott az álom lefelé,és én nem tudtam küzdeni ellene...

Az utóbbi "napokban" azt sem tudtam,mi folyik körülöttem. Hallottam sírást,szólongatást,de semmi reakciót nem tudtam nekik mutatni,beszélni sem tudtam. Aztán egyik nap,fogalmam sem volt,melyik volt az a nap,egy kellemes és lágy hang feltehetőleg hozzám beszélt. Azt ki tudtam venni,hogy ez egy férfi és hangját már valahol hallottam,de nem tudtam beazonosítni. Ő szinte minden nap eljött,akárhol is voltam,és beszélt hozzám. A hangja megnyugvást jelentett számomra,és mire észbe kaptam,az ő hangja tartott a földi létben...

A napok,gondolom,csak teltek,én pedig még mindig nem tudtam semmilyen jelet adni arra,hogy nemcsak az agyam és a szívem él,hanem én is. Én is...de ki az az én? 

Hirtelen a szívembe mintha egy tű állt volna,és iszonyatosan kezdett szúrni,ennek fényében a gépecskék megint hangosan kezdtek el sipítozni,de most jobban,mint régen. Megint a cipők sarkának hangos kopogása,a trappolás,ahogy berontanak,és állgatni kezdenek valamit. A hangos kiáltozás mindent betöltött,az egész teret,ami nem tudom,mi volt,gondolom,egy kórház,de azt sem tudtam,hol vagyok és hogy kerültem ide,úgyhogy inkább nem kockáztattam meg a feltevésemet.

Sok perc telt el,de az idő csak hidegedett. Hirtelen évszakváltozás lett!? De már szinte gondolkodni sem tudtam,az agyam lassan,de biztosan végérvényesen leállni készült...