A napokban nem találtam a helyemet. Ez az egész Liam-ügy teljesen padlóra tett...
Az idő csak telt,telt,én pedig lemaradtam a keddi napnál,pedig már biztos volt péntek is. Még jó,hogy szünet van. Liam többször járt már nálunk a napokban,de "senki sem volt otthon". Ez valamilyen szinten igaz,csak testben éltem. Szörnyű volt így élni,de nem panaszkodom...
A telefonom csengésére felkaptam a fejemet.Féltem,hogy megint Liam keres,de nem. Ann volt az,európai barátosném,akivel ritkán találkozom,de akkor nagyon jól elvagyunk.Végre elmosolyodtam...
-halló,Ann ! miújság van!? mikor látogatsz már meg!?
-SZIAA! -hallottam meg az ordítást a telefon végén.-ITTVAGYOK A REPÜLŐTÉREN,ÉRTEM TUDNÁL JÖNNI!? DE HA AKAROD VISSZAMEHETEK,NEM PROBLÉMA...
Nem értettem,miért ordít,de amint meghallottam a hangosbemondó,az emberek és a repülő zaját,rögtön észbekaptam.
-már menekülnél!? kizáááárt-nevettem-megyek,indulok,10 perc,és ottleszek ! maradj ott,ahol vagy ! megértetted!?
-igen,mama ! -és lerakta.
Ann 20 éves,de mégis mindig én voltam az érettebb. Neki a gyerekes viselkedés jött be. Mindenkit elcsábított,akit csak akart...
Felpattantam az ágyról és megnéztem magam. A szemem nem csillogott,nem is volt miért,de nem érdekelt. Végre ittvan Ann ! Az öröm szikrái életmentőként gyúltak meg a szívemben.Végre valaki,aki kihúz ebből az őrületből-nevettem.
Sziasztok!
VálaszTörlésNagyon tetszik a blogotok és ez az újítás is szuper lett! A történetek nagyon jók és már várom a kövit mindketőből!:)) xx
Hello:)
VálaszTörlésKöszönjük szépen, igyekszünk:)x
~Darcy' :)
Hahó,köszönjük szépen,igyekszünk :)
VálaszTörlésT.