32.rész-Vallomás-Darcy

Bezárkóztam. Ismét abban a bizonyos hullámvölgyben voltam mint pár napja. Mikor Chrissel szakítottunk, megígértem magamnak hogy soha többé egy fiú miatt sem sírok, vagy idegeskedek.Hogy nem leszek többé szerelmes. A szobámban volt egy óriási tükör ami elé álltam. Csak néztem magam, néztem ahogy a könnycseppek lefolynak az arcomon, és ott akkor jöttem rá hogy én igenis szerelmes lettem..Olyan csend volt a lakásban hogy csak az óra kattogását hallottam és a szívverésemet. Ezt a már lassan idegesítő csendet a telefonom csörgése zavarta meg. Emma keresett. Nem volt most kedvem a süketeléseit hallgatni, így kinyomtam. Pár percig még néztem a telefonom és hezitáltam. Gyors döntés volt, és esztelen. Írtam egy sms-t Harrynek.
-" Szia. Ha lenne rám most egy kis időd lejöhetnél, köszi"-nem akartam hogy már ebből megtudja hogy mit akarok. De igen hamar választ is kaptam.
-"Hey. Persze, 10perc és ottvagyok."- egész hihetően hangzott.

Át se gondoltam hogy én most ide a kupiba meg a sötét barlangomba hívom. Gyorsan elrámoltam. Kinyitottam az ablakot és ahogy kész lettem hallottam hogy egy kocsi áll meg a házunk előtt. Papucsba bújtam és kimentem.

-Szia.-már a kapuba állt

-Hello, köszi hogy lejöttél.-nyitottam ki az ajtót neki. 

-Ugyan már, remélem most nem harapod le a fejem.-görbült egy apró mosolyra a szája.

-Nem, de beszélni szeretnék veled.

- Hát, figyelek.

-Öhm..hát.. igazából nem tudom hogy közted és Jessica Stam között mi van ..-egyből közbevágott.

-Semmi. Csak barátok vagyunk. Volt egy olyan érzésem hogy erről lesz szó, de reménykedtem hogy nem. 

-Végighallgatnál?

-Persze, folytasd-leültünk a kanapéra szemben egymással.

-Harry én nemtudom...-nem mertem ránézni, lesütött szemekkel játszottam az ujjaimmal.-nemtudok semmit.

-Héé-végigsimította az ujjait az arcomon és ránéztem.-ittvagyok, végighallgatlak. Olyan nyugtatóan mondta hogy azthiszem sikerült. Mély levegőt vettem és kiböktem.

-Azthiszem a kelleténél is jobban kedvellek.

-Szóval így..akkor most én is mondok valamit.. -megfogta a kezem és mélye a szemembe nézett- Nem számít, milyen az időjárás, hogy mennyi az idő, hogy szombat van vagy hétfő reggel van... hogy épp álmodom, vagy ébren vagyok. Nem számít milyen a világ, ha te nem vagy velem... Amikor összevesztünk, pocsékul éreztem magam, a srácok sem tudtak felvidítani ezért kitalálták hogy menjünk szórakozni. Ott találkoztam Jessicával, és csak az arcomra adott puszit, semmi komoly. Remélem nekem hiszel, nem pedig a pletykalapoknak.

-Ha hiányoztam neked miért nem hívtál, vagy írtál?

-Láttam hogy twitteren írtál, és válaszoltam is.. csak te nem.

-Igeen, mert sok dolgom volt.

-Nem is ez a lényeg, hanem akkor most ugye minden rendben van köztünk. Ugye?-mosolygott

-Ha minden igaz akkor igen.-válaszoltam.

Ezután beszélgetni kezdtünk mindenről. Még közelebb kerültünk egymáshoz. Kimentünk a konyhába és csináltam olyan Darcy féle limonádét. Észre sem vettünk hogy így eltelt az idő és már 8óra volt. Örültem hogy minden rendben volt köztünk és hogy semmi közük egymáshoz azzal a Jessicával.

-Kicsit késő van már, nem zavarni akarlak de nemfognak keresni?-mondtam közben facsartam a citromot.

-Tudják hogy ide jöttem.

-Akkor akár maradhatnál is este.-ajánlottam fel

-Remek ötlet.-helyeselt- A fürdőt merre is találom?

-Haha-nevettem- jobbra az első ajtó.-kevergettem a limonádét. Addigra készlesz mire visszaér. A telefonját az asztalon hagyta, addig észre sem vettem amíg nem jelzett hogy sms-t kapott. Gondoltam meglesem ki az bár nem kellett volna.

Jessica S.

-' Harry drágám, hiányzol! Mikor is érsz rá? A tegnapi vacsit megismételhetnénk. Pusszancs. Jess.'

Olyan hirtelen felment az agyvizem hogy legszívesebben a földhöz vágtam volna a a telefont.Épp akkor lépett be.

-Na kész van már az a híres limonádéd?-nevetgélt.

-Soha többé nem akarlak látni!- nyomtam a kezébe a telefonját majd sírva rohantam be a szobámba.