36. rész- I don't wanna go home... -Tanya

Az előző nap eseményein sokáig emésztettem magam,és minél jobban próbáltam visszaemlékezni a srácra,akinek idő közben megtudtam a nevét,annál nehezebben ment.Azóta egyszer sem jött meglátogatni,Ann viszont annál inkább. Amikor először meglátott,a nyakamba ugrott,de mivel én még mindig feküdtem,nehézkes volt eltalálnia a nyakamat úgy,hogy a kezét ne verje bele az ágyba.

-Istenem,végre ébren vagy. Úgy megijesztettél... Vártam már,hogy felébredj,és elmond,ki az a jóképű srác,aki minden nap itt volt!?
-Hát nekem is ez a bajom...fogalmam sincs,ki ez. Azt mondta,hogy barátok vagyunk vagy voltunk,de így elég nehéz barátnak lenni,hogy gyakorlatilag nem is ismerem.
-Ismerd meg újra,drágám. Ha egyszer sikerült,még egyszer is fog. Ne hagyj veszni egy ilyen jó prédát...-na,előbújt belőle a pasivadász.
-Ann...-szóltam rá,de közben én is nevettem vele együtt.

Jókedvű beszélgetésünket az anyám zavarta meg,aki azóta,hogy felébredtem kis kómámból,folyton ott pattogott mellettem.Figyelte minden kívánságomat. Szerintem csak félt,nehogy engem is elveszítsen...

-Tanya,most voltam az orvosnál,és mondta,hogy holnap kiengednek. Az eredményeid sokat javultak-mosolygott rám örömmel.
-Vééééégre-sóhajtottam. Akármilyen furcsa,szerettem a kórházban lenni,itt legalább nem kellett elviselnem anya folyamatos hisztijeit. Megváltás volt ez a hely.

Ám ekkor bejött az ápolónő,és bejelentette,hogy vége a látogatási időnek,és mindenkit elküldött egy melegebb éghajlatra,szép szavakkal persze.Ő volt a legmurisabb karakter az egész kórházban,ducibb alkatához és kerek arcához tökéletesen illett a rövid,vörös haj,arcán ezernyi szeplővel. Az alakját minél jobban ki akarta hangsúlyozni. A hab a tortán a különleges kiegészítők hada,amelyből a haján,a kezén,a nyakán,a lábán,sőt még a combján is voltak. Nem nevettem el magam amikor megláttam,nem...A természete alapján pedig ő volt a legkedvesebb és a leggondoskodóbb is.