39.rész- Replay... -Tanya

Másnap a cuccommal a kezemben vártam anyát és a kocsiját,hogy végre hazavigyen. Kicsit még sápadt voltam,de az mellékes dolog volt. Az arcomról le lehetett olvasni a boldogságot,hogy végre elmehetek innen,és inkább otthon lábadozok tovább. Beszálltam a kocsiba,és már mentünk is szépen lassan haza,mert féltek,hogy valamilyen rosszullétet vált ki belőlem az utazás,vagy hogy előjönnek az emlékek... Főleg a Liam-es emlékekre voltam igazán kíváncsi,de azok sehogy sem akartam előjönni.

Amint hazaértünk,felmentem a szobámba kipakolni,majd lementem a konyhába néhány finom falatot keresni,mivel a kórházi koszt nem volt egy menyország-étterem és kávézó...
Miután megebédeltem,hallottam,ahogy a telefonom megszólal. Ahogy felszaladtam,gyorsan előkerestem és sikeresen felvettem,rájöttem,hogy nem kellett volna így elkapkodni ezt a telefonálást...

-Szia Tanya,ne haragudj,ha zavarlak,Liam vagyok.-a hangja bizonytalan volt,mintha félt volna,hogy fel sem veszem a telefont.
-Szia,semmi gond,épp ettem. Miújság?-személyiségem kétfelé ágazott;a hangom unott és normális volt,ám a vér az ereimben gyorsabban száguldott,mint a reggeli gyorvonat.
-Arra gondoltam,hogy elmehetnénk enni valamit,vagy sétálni...-töprengett.
-Őőő,oké,persze,mikor és hol találkozzunk!?
-Majd elmegyek érted.7 körül ott leszek !
-Rendben,várlak !-annak az elvén menetelve,hogy minél előbb,annál jobb,le is tettem a telefont.

Úristen,mi lesz ebből...Eljön értem egy olyan srác,akit ismertem,de most nem tudok róla semmit,ő pedig nagy valószínűséggel mindent. Nem baj,ha egyszer sikerült,másodjára is fog !
Mire fél 7 lett,el is készültem. Valamiféle erő a nyári ruháimhoz húzott,méghozzá egy imádott darabhoz,és késztetést éreztem,hogy azt vegyem fel.  A ruha tökéletesen illett az időjáráshoz. A hajamat is a megszokott módon csináltam meg,a sminkemmel úgyszintén.

Háromnegyed 7kor már szétropogtattam az újaimat idegességemben. Régebben nem voltam ilyen...Mi történt velem!? Hiszem ő csak egy barát...

Pontosan 7 órakor megérkezett. Nagy BMW-je csak úgy csillogott a hold fényében,befeketített ablakai rossz emlékeket ébresztettek bennem. De nem futamodhattam meg !Most nem...