40.rész-Kiss me-Darcy

Nem tudtam kiverni a fejemből azt a gondolatot hogy Harry a ’ barátom’. Hivatalosan még nem, de ha már bemutattam az apámnak az már elég komoly. Bármit csináltam, bárhová mentem ő járt a fejemben egész álló nap. ’ Vajon mit csinálhat? Ő is gondol rám? Hiányzom neki?’ ezek a kérdések suhantak át legtöbbször az agyamon. Még este sem tudtam hajnali 2nél hamarabb elaludni. Persze mikor megszunnyadtam  egy esti sms jött. Kicsit dühös lettem, nem lehetett volna hamarabb?!

-’ Hiányzol mellőlem, így nehéz lesz elaludnom. Szép álmokat édes!’- ez kiengesztelt, de nem volt erőm válaszolni. Kezemben a telefonnal elaludtam.

***

Reggel 9kor szokásosan anya keltett de most nem becsörtetett és kiabálta hogy keljek, hanem hívott. Nekem korán van de tudom hogy ez az időpont már neki dél. Nem volt nagy kedvem társalogni bárkivel is, de ahogy ismerem nem adja fel maximum az 1000. próbálkozásnál.

- Jó reggelt - nyögtem bele.

- Neked is bogaram. Milyen volt a tegnapi napod apádék?

- Mesés-alig bírtam nyitva tartani a szemem.

- Most ráérek, mesélj mi történt hogy ’ mesés’ volt?- kérdezte kíváncsian

- Akarom mondani jó, semmi extra. Elvoltunk. - füllentettem.

- Lejárt a szünetem, majd még hívlak. Szeretlek tücsök. - siette el a végét.

- Én is téged. Szia. - letettem és ingerülten szorítottam a fejem a párnába.

Kimásztam az ágyból, előkaptam a fésűmet, szokásosan a nagytükör elé álltam és nekiláttam kifésülni a kócokat a hajamból. - Hogy sose tudom kipihenni magam rendesen. - mérgelődtem. Eszembe jutott hogy még nem is válaszoltam az sms-re. Az ágyamhoz siettem, felkaptam a telefont és írni kezdtem.

-’ Bocsi, hogy csak most írok, te is piszkosul hiányzol. Látlak ma?’ *SEND*

Fel alá járkáltam a házban, nem tudtam mit kezdeni magammal. Vártam a választ. Gáz hogy még egy háziállatom sincs, bár miután egyhuzamban 3 hörcsögöt kinyírtam.. nekem nem ajánlott.

Fél 11ig kellett várjak a válaszra.

-’Hey babes, úgy tűnik ma is szabadnapot kapunk, tehát akkor látsz amikor szeretnél. A fiúkkal mára túrát terveztünk, gyere velünk. Mit szólsz hozzá?’

Túra.. hm.. egyáltalán nem nekem való. Képes vagyok nem csak magamban hanem valameilyikőjükben is kárt tenni puszta véletlenből. Kész életveszély.

-’Hát, nem is tudom.. én? Az erdőbe?! ’

-’Nem muszáj, csak már régóta el akartunk menni túrázni egyet és ma az idő is kedvez’ - egyefene menjünk túrázni.

-’Mikor jösz értem? És hova is megyünk pontosan?’

-’2kor. Majd meglátod. Majd megyünk, szeretlek.’ –nyilván ezzel zárni akarta a beszélgetést.

Úgy döntöttem egy fekete farmert és egy bő pulóvert veszek fel. Kicsit tróger cucc, de az erdőbe megteszi. A hajammal nem tudtam mit kezdeni, ezért csak lófarokba fogtam. Összepakoltam pár életmentő felszerelést egy táskába, hátha szükségem lesz rá. Hamar eltelt az idő, mire észbekaptam 1:50 volt. Felvettem egy tornacsukát és máris csörgött a telefonom. Fel sem vettem csak rohantam ki, kicsit meglepett hogy 2 kocsival jöttek. Az ajtót el is felejtettem bezárni ezért még visszarohantam. Vállamon a táskával bepattantam a fekete kocsiba amit már ismertem. Harry ült a volánnál és hátul Louis.

- Sziasztok- mondtam levegő után kapkodva.

-Csáó csajszi, remélem örülsz hogy elöl ülhetsz. - viccelődött.

- Ugyan már Louis.- csóválta a fejét Harry és nevetett.

-Nem, ha szeretnél előre ülhetsz, nekem édesminegy.- fordultam hátra és ajánlottam.

-Csitt, csak hülyültem. Inkább kösd be magad. Húzós utunk lesz.- kacsintott Harryre aki elnevette magát.

-Ajjaj. Kezdek félni- kétségbeesetten néztem Harryre, majd belőlem is kitört a nevetés.

Jól mulattunk egész úton, bebizonyosodott hogy Louis tényleg nem 100-as. Egész végig cukkolt minket és hogy figyelni fog minket és fényképezni. Ettől féltem énis, mondjuk mintha történne valami olyasmi. Egész végig szorosan mögöttünk jöttek Niallék egy BMW-vel. Mikor már az erőbe értünk a friss levegő csapta meg az orrom. Kellemes volt, nem mint a városi. Ki is engedtem a hajam, hadd fújja meg a szél. Itt minden zöld volt és barna, olyan természetes. Kiszálltunk, kicsit meg is szédültem. Táskával a hátunkon elindultunk Észak felé. Harryvel hátul kullogtunk kézenfogva. Louis persze egyfolytában hesszelt minket, ami kicsit zavart. A többiek előre futottak és így kicsikét kettesben maradhattunk. Megállt és szembe fordult velem és közelebb lépett. Egyre hevesebben vert a szívem, talán egy kicsit el is pirultam. Egyik kezével lassan végigsimogatta az arcom, amitől még jobban zavara jöttem.

-Jó veled- sóhajtotta.

-Tudom-pimaszkodtam mire ő nyelvet öltött rám.

 - Hé, ez csúnya volt.- ráncolta a homlokát.

-Sajnálom, hiányoztál nagyon. - reméltem ezzel kárpótolom.

-Na gyere ide te-megölelt.- Kérdezhetek valamit?

-Már megtetted-nevettem. –Hát persze.

-Szabad?- olyan édesen mosolygott közben.

-Mit?- néztem kérdően

-Szabad?- ismételte meg.

-Öhmm.. szerintem szabad.

Mélyen a szemembe nézett, nem válaszolt. Arcomat két kezével megfogta és ekkor már tudtam mit akar és nem volt semmi ellenvetésem. Közelebb hajolt és hezitált egy kicsit, talán arra várt hogy én lépjek, nemtudom, de megtettem. Ahogy összeértek az ajkaink, leírhatatlan érzés volt. Egyre hevesebben csókolt, olyan veszélyesen. Beledúrt a hajamba, ettől megremegtem. Tökéletes pillanatunkat Louis zavarta meg.

-MEGVAGYTOK!- kiáltott fel és nevetett.