42.rész-Love is in the air-Darcy

A túra teljesen kifárasztott. Visszavonszoltuk magunkat a kocsikhoz. Most csak ketten voltuk. Hepehupás volt az út, de abban a nagy kocsiban ringatásnak éreztem. A nap lemenőben volt, és a látványa hasonlóan hatott rám mint Harry jelenléte. Imádtam. Meg sem moccantam, beleolvadtam az ülésbe és bámultam hol Harryt hol a rózsaszínes eget. Mintha álmodnék. Lassan lecsukódott és elszunnyadtam. Mikor kinyitottam a szemem csak a vizes ablakot láttam. Esik az eső?! Az nem kifejezés, szakadt.

- Felébredtél?- simított el egy tincset az arcom elől.

- Miért, aludtam?- dörzsöltem meg a szemem.

- Mint a kisangyal. Nem volt szívem felkelteni .- mosolygott de a szemét le sem vette az útról.

- Jó sokáig aludhattam mert arra még emlékszem hogy a nap lemenőben volt, eső sehol. -

magyaráztam.

- Hirtelen jött, csodáltam is hogy nem keltél fel a dörgésekre.

- Hát ezen én is csodálkozom .- néztem nagyot .- Juteszembe Liam ugye nem miattam nem jött?

- Dehogy, egy lánnyal találkozott. – közölte.

- Már megijedtem. - húztam félre a szám.

- Emiatt ne aggódj, mindenki szeret téged. - közölte.

Első reakcióm erre csak egy szemforgatás volt. Halkan elkezdett dúdolni számomra valami ismeretlen dallamot.

- Ez melyik szám?- fordultam felé.

- Úgysem ismered. Még senki sem ismeri.

- Na akkor. Hallani szeretném. - mosolyogtam a tőlem telhető legkedvesebben.

- Majd időben hallani fogod, ne aggódj. –féloldalasan mosolygott.

Észre sem vettem hogy már az utcánkban vagyunk amíg nem vett vissza a sebességből. Nem akartam megint elköszönni tőle, megint egyedül maradni. Mikor beállt a ház elé, nem szólaltam meg és nem is volt még szándékomba kiszállni a jó meleg, száraz kocsiból és kimenni a hideg esőbe. Bárcsak megint maradhatna. Bárcsak.. Hirtelen kiszállt szó nélkül. Átsétált a kocsi előtt és kinyitotta az ajtót.

-Gyere, szeretnék valamit kipróbálni. - fogta meg a kezem és kisegített az autóból.

- Te normális vagy?! Az esőbe?- meredtem rá.

- Amikor veled vagyok, nem vagyok észnél. - mosolygott huncutul.

Magához rántott, és ismét heves csókcsatába kezdtünk. Igen, a csók olyan mint a sós víz, minél többet iszol, annál szomjasabb leszel. Csurom vizesen nekivágott a kocsi ajtajának, egyre szenvedélyesebben csókolt. A kezemmel a göndör hajába túrtam. Most nem volt senki aki megállítson minket, vagy elrontson bármit is. Jóformán semmi sem volt köztünk csak a vizes ruháink.

- Erre vártam már mióta .- adott egy puszit a számra.

- Menjünk. – karon fogtam – bent folytatjuk.

Furcsa. Több ezer emberrel találkozunk, és egyik sem fog meg igazán. Aztán megismerünk valakit, és megváltoztatja az életünket. Talán örökre..

( 3 komment után jön a folytatás! )